Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Papos templom

Papos neve 1320-ban jelentkezik először egy Károly Róbert által kiadott birtoklevélben. A helynév egyházas településre utal, a középkori templomról azonban csak egy sokkal későbbi, 1686-ban kelt egyház-látogatási jegyzőkönyvben maradt fenn adat: e szerint a tizenkét apostol tiszteletére volt felszentelve. Csupán közvetett forrásból tudható az is, hogy a falut a XIII. század végén alapították az ezen a vidéken őshonos Káta nemzetséghez tartozó nemesek, mivel a szomszédos birtokok 1271. évi határleírásában még nem szerepel Papos neve. Az Anjouk korában a Beregben is honos Kaplony nemzetségből kiágazó Paposiak, Tákosiak és Mikajiak voltak a település földesurai, a XV. században a Barlabási és Csernavodai (azaz: Csarodai!) családnak voltak itt birtokai. Barlabási András hűtlenség bűnébe esett, ezért Zsigmond király 1410-ben Haraszti Erazmusnak adományozta a birtokrészeit, amelyeket három évvel később „Rezső” uraság továbbadott Perényi Péter későbbi országbírónak. Az újkorban szabolcsi és távolabbi nemesek osztoztak Papos soványka földjein.

A XVI. és XVII. században a helyi reformátusok használták a régi templomot, amely az 1800-as évek elején már olyan romos állapotban volt, hogy végleg elhagyták. Nem sokkal később a településre érkezett görög katolikus vallású hívek foglalták el újra, 1830-ban felújították és kismértékben átalakították. 1941-ig maradt a használatukban, ekkor készült el az új, tornyos templomuk a községben. Az elhagyott s szinte elfelejtődött középkori egyházra a Szabolcs-Szatmár megyei műemlék-monográfia készítésekor figyeltek fel a szakemberek, az 1990-es évek elején feltárták, majd visszaállították az eredeti állapotába. Pár év múltán építészeti-régészeti kiállítóterem céljára hasznosították, azóta a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeumok Igazgatósága kezelésében áll.

A román és gótikus stílus közötti átmenet korában keletkezett téglaépület négyszögletű hajóból és alig keskenyebb, a nyolcszög három oldalával záródó, kelet felé néző szentélyből áll. Sarkait és a déli oldalát emeletes támpillérek erősítik meg. Az apszist enyhén csúcsíves téglaboltozat takarta – ennek vonalát és formáját jelzésszerűen bemutatták –, a hajót sík fafödémmel borították újra, a közöttük lévő diadalív kora gótikus formát mutat. A torony nélküli nyugati homlokfal tengelyében megtalálták az eredeti bejáratot: a szintén legkésőbb az 1200-as és 1300-s évek fordulóján készült, orommezős kapuzatot élszedéses faragott mészkő kváderek keretezik. A hajó déli oldalán három, a szentélyen két egyforma, keskeny nyílású, félköríves bélletű ablakot tártak fel, az északi oldalon rekonstruálták az eredeti, dongaboltozatos sekrestyét, amelyet a protestánsok bontottak le az 1500-as években. 

Forrás: https://magyarnemzet.hu/