Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kisfaludi templomrom

A királynék adományozását követően, a következő esztendőben — 1277-ben — a veszprémi káptalan újabb birtokokhoz jutott a Kálvölgyben. Péter veszprémi püspök ugyanis Mindenszentekkálon (ma Mindszentkál) lévő — és a királytól ismeretlen időben és körülmények között kapott — birtokait a káptalannak adta.  Egyébként ebben — az 1277-ben írott — csereadománylevélben említették először Mindenszentkálla (Mindszentkálla) falut. Eredetileg három község állt a mai Mindszentkálla helyén: Mindszent, Kálla és Kisfalud. Ezek összeépüléséből, egyesüléséből keletkezett a mai település. Az ország pusztulásának kezdetét jelentő 1526. augusztus—szeptemberi török — ún. mohácsi — hadjárat a Balatontól nyugatra és északnyugatra elterülő területeket nem érte. Az első török pusztítás az 1529. évi török támadáskor érte a vidéket: a Duna és a Balaton között — Bécs irányába felvonuló török főerőket biztosító török lovashadak portyázói a Kál-völgyben is megjelentek és gyújtogattak, raboltak. Több Kál-völgyi faluban is több tönkrement és elszegényedett porta jelezte a török hadak első megjelenését: Kisfaludot 1548-ban felégették a törökök, majd a visszaköltözött lakosságot a XVI. század végén újra elkergették. Kisfalud 1696-ban a veszprémi káptalan birtoka lett, ahol 11 jobbágy- és zsellércsalád élt. 1700-ban már Mindszentkállával együtt írták össze.

Mindszentkállát  fennállásától kezdve mindvégig római katolikus vallásúak lakták, amit a község neve is bizonyít. Mindenszentek temploma 1277-ben már állt. Papját 1333—35-ben a pápai tizedjegyzékek írták össze. Az 1357- ben említett Balázs káli esperes valószínűleg itteni plébános volt. 1495-ből ismerjük az utolsó adatot plébánosáról. 1550-ben már elhagyott plébániaként írták össze. A középkori templom a jelenlegi helyén lehetett és annak építése (1829) előtt bonthatták le. A mai r.k. templomban őrzik a középkorból származó román keresztelőmedencét és szenteltvíztartót. A falu feletti Garanya-hegyen álló, Árpád-kori és a XV. században bővített templom romja feltételesen azonosítható Mindszentkálla egyházával, de a faluval egyesített középkori Kisfalud temploma is lehetett.

Az 1755. évi egyházi összeírás a Kál-völgy falvaiban:

Mindszentkállán és a vele szinte teljesen összeépült Kisfaludon is állt egy régi templom: ,,Amint mondják, a düledező szentegyházat a jámbor nép segítségével restaurálták a kuruc háborúk után, ezelőtt mintegy negyven éve ... A templom e helyhez képest elég tiszta. Van benne kórus, orgona nélkül, szószék és padok.. A temető a templom körül van, de bekerítve nincs.. A szentegyház szilárd anyagból épült, szentélye boltozott, a hajó gerendás mennyezetű, fazsindely fedi.. A szentegyháznak tornya nincs." 

A XVIII. század közepén megkezdődött a katolikus és protestáns falvakban egyaránt a templomok újjáépítése, vagy építése, de kizárólag Mindszentkállán, Szentbékkállán,Köveskálon és Kővágóörsön. A többi kisebb középkori templom romokban maradt. Hasonlóan romokban maradt a Mindszentkállától északnyugatra emelkedő Garanyahegyen lévő kisfaludi gótikus stílusú templom maradványai. 

A II. (Habsburg) József császár által elrendelt kataszteri felmérések irataiból ismerjük (1786. április 13-i helyzetnek megfelelően) a veszprémi püspökség kál-völgyi tiszttartóinak nevét. … Kisfaludon nem volt katolikus templom, de a faluban 246 katolikus élt. 

Forrás: 

Veress D. Csaba: A Kál-völgy története (I. rész) 

https://www.mindszentkalla.hu/mindszentkalla-tortenete

Koppány Tibor: A Balaton-felvidék románkori templomai

Veress D. Csaba: A Kál-völgy története (1711–1792) III. rész