Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A középkori Szent Illés templom maradványai

Szent Illye első írásos említése 1267-ben történt a „Chepan” nevű birtok határjárásában. Valkói várjobbágyok faluja volt, majd a 13. század végén Márton bánnak a Szente-Mágócs nemzetség ősének a birtoka lett. 1355-ben és 1396-ban is említik „Zenthylie” nagy megyei vásárait, melyeket Szent Mihály és Szent Bertalan ünnepén tartottak. 1424-ben a szintén Szente-Mágócs nembeli Alsáni János királyi pohárnokmester birtoka lett. Halála után 1435-ben, vagy 1437-ben felesége Klára Tallóci Matkó horvát, dalmát és szlavón bánra és testvéreire hagyta. Valamikor 1464 és 1481 között Garai Jóbnak, a Garaiak nádori ágának utolsó tagja birtoka lett. Az ő halála után 1481-ben a Garaiak báni ágának kezébe ment át. Közéjük tartozik Bánffy Lőrinc, akinek birtokai között 1491-ben „Zenthylye” birtokát is említik. Ebben a dokumentumban tűnik fel először a település mai neve „Wynkocz” alakban. Ez ekkor még Szentillye egyik része lehetett. Valószínűleg egy viszonylag fiatal település volt, amely talán csak a 15. században alakult ki. Nehéz megmondani, hogy pontosan hol helyezkedett el, de erre némi támpontot ad a régi vinkovcei utca a „Vinkov sokak” neve, amely a mai Kovačić I. G. utca neve volt a 19. század elejéig Merajától északra. A Vinkóc, majd a Vinkovci név a település egykori Szent Vince tiszteletére szentelt templomáról származhat. Alapja mindenképpen a Vince személynév szláv Vinko változata. 1498-ban „oppidum Zenthillét” azok között a birtokok között sorolják fel, melyeket Geréb Péter és Mátyás 1494-ben egy korábbi királyi adományra hivatkozva erőszakkal elfoglaltak. Ebből az időszakból származik az a régészeti lelet, melyet 1965-ben az egyik merajai sírban találtak. Mátyás király és II. Ulászló 50 dénárját tartalmazó bőrzsák, amelynek tulajdonosa nyilvánvalóan valami gazdag kereskedő vagy kézműves volt, aki Szentillyén élt a 16. század elején. Bánffy Lőrincnek és Kishorvát Jánosnak csak az utolsó Geréb 1503-ban történt halála után sikerült peres úton visszanyernie itteni birtokait. 1506-ban Szentillyét révként is említik, birtokosai a Bosuton való átkelésért is pénzt szedtek.

Az egykori Szent Illés templom a Meraja városrészben áll. Legrégibb részei 1100 körül épültek koraromán stílusban. A 14. század végén és a 15. század elején gótikus stílusban építették át. A 18. században titulusát Szent Illésre és Szent Vincére módosították. 1777 az új plébániatemplom megépülése után katonai raktárrá alakították át, majd magtár lett belőle. Ma időszakosan múzeumi kiállítások és képgaléria tekinthetők meg benne. 1885-ben az épületet magántulajdonba adták és radikálisan felújították. 1965-ben régészeti ásatásokat végeztek, amelyek felfedték a templom északi korai román stílusú részeit, amelyet ma eredeti formájában mutatnak be. Forrás. Wikipedia