Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Vizsoly, református templom

Vizsoly község, Miskolctól 55 km-re északkeletre, a Hernád folyó völgyében fekszik. A települést az írásos források 1220-ban említik először. Neve feltehetően német eredet és a Visili személynévből származhat. Az Árpád-korban a „királyné németjei”- vagyis egy tíz faluból álló, Hernád-völgyi királynői birtoktest ispánsági központja volt.

A középkorban nagyobb jelentőségre tett szert. 1300 körül Amadé nádor törvénykező helye lett. A század húszas éveitől kezdve Drugeth Fülöp nádor, Abaúj és Szepes vármegyék főispánja vagy helyettese, Miklós comes sokat tartózkodott itt, és Vizsolyban tartották ispáni és nádori székét. Fülöp 1329-ben bekövetkezett halála után fia Vilmos örökli az ispánságot. 1398-ban Vizsolyt a Debrői család kapta meg királyi adományként, majd 1410-ben kerülhetett a Perényiek birtokába. 1440 után egész Abaúj vármegye Giskra és híveinek uralma alatt volt.

Vizsoly jelentős szerepet játszott a reformáció történetében, amely a Észak-Magyarországon nagy erőben volt. Amikor Mantskovit Bálint vándornyomdász valamikor 1585-88 között menekülni kényszerült Galgócról, pártfogói a Perényi és Báthory családok, Vizsoly mezővárost jelöték ki számára, hogy itt helyezze el nyomdáját. Bár jelentős volt a török veszély, a Boldogkő és Regéc várai által őrzött Hernád-völgy és benne Vizsoly a legvédettebb helynek számított. A nyomdát a templom akkor még meglevő sekrestyéjében állították fel. A Vizsolyhoz kapcsolódó legnevezetesebb esemény, hogy 1590-ben a itt nyomtatták Károlyi Gáspár fordításában az első magyar nyelvű bibliát.

A 17. század küzdelmei egyáltalán nem kímélték a falut. A harcok egyik fontos pontja a gönci híd volt, Vizsoly közelében. Az 1631-es paraszt felkelők Császár Péter vezetésével a gönci réten csapnak össze a megye nemeseivel. 1697-ben pedig a kurucokkal összefogott jobbágyság és a császári hadak ütköztek meg Vizsolyban. A folyamatos harcok és veszélyeztetettség miatt a 17. század elején szokássá vált a templomok és a települések bekerítése. Feltehetően a vizsolyi templomot is ekkor kerítették be, amely a kisebb támadásoknál menedéket nyújthatott a falu lakóinak. Az 1697-es csata alkalmával sérülhetett meg olyan mértékben a templom, hogy szükségessé vált az újjáépítése. Azonban ez közel egy századig váratott magára, amit a templom református kézen való megtartásáért folytatott harc magyaráz. A 18. század végén az újjáépítési munkák során pusztulhatott el a ma már csak ásatásokból ismert sekrestye is.

A református templom a település főutcája mentén emelkedik. A napjainkban látható templom egy hosszabb folyamat során alakult ki. A vizsolyi templom három nagyobb téregységre oszlik: torony, hajó és szentély. Négyzetes alaprajzú tornya a nyugati homlokzat előtt emelkedik. A szentély ismét többsejtű térrendszer. A szentélynégyzethez egy keskenyebb meghosszabbítás és még keskenyebb félköríves apszis csatlakozik. A zömök torony háromemeletes. Földszintjén három oldalon nyitott csúcsívvel tagolt, jelenleg deszkával fedett előtér képezi, eredetileg valószínűen boltozva volt. Az alsó két emeleten lőréses ablakok, a harmadikon már csúcsíves mérműves ablakok. A hajóba a toronyaljból nyíló bejáraton át juthatunk. Az eredeti kaput, a hajó déli oldalán befalazták, és jelenleg csak hármas tagolású csúcsíve látható. A hajót sík mennyezet fedi. Megvilágítást délről, négy ablakon át kap, ezekből egy keskeny csúcsíves, a többi erősen kitágított.

Nyugati oldalán álló fakarzatára a toronyalj íveivel azonos, csúcsíves bejárat vezet. A hajót a szentélynégyzethez kapcsoló nyomott csúcsívet egy hengertagból és zárólemezből álló vállkő hordja. A szentélynégyzet bordás keresztboltozattal fedett. A hornyolt profilú bordák orsó és csonkagúla tagból álló konzolokra futnak. A boltozat záróköve indás, növényi ornamentika kezdetleges utánzása. Mindkettő faragása meglehetősen durva. A diadalív lépcsősen tagolt bélletű. Az apszist lapos félkupola fedi. A szentélyben félköríves tölcsérablakok. A falak nagyrészét különböző korból származó freskón részletek és töredékek borítják. A templom külseje igen egyszerű. Apszisát hegyes vakárkádsor tagolja. Egyetlen szobrászati dísze a szentélynégyzet déli falán található torzfej.

Az alaprajzi elrendezés, a belső terek hatása és a részletformák azt mutatják, hogy a templom a középkori építészet két különböző korszakában épült. A háromosztatú szentélyhez csatlakozó hajó és torony, amelyek méreteikben és arányaikban is nagyobbak és megnyúltabbak, mint a szentély, arra vallanak, hogy később építették hozzá egy, már meglevő kisebb templomhoz. Ezt támasztja alá a két téregység részletformáinak ellentéte, azaz a csúcsívnek a hajóra és toronyra, a félköríves formáknak a szentélyre való korlátozódása.

A szentélyrész alaprajza, térhatása és formakincse tehát egységes zárt rendszert alkot. Egyszerű, a szerkezetet világosan kifejező tömegritmusa: hajó, szentélynégyzet, apszis, a részletmotívumok: félköríves diadalív, tölcsérablakok, a román stílusnak tisztán kifejezett vonásait viselik magukon. A hajó és az apszis közé keskeny szentélynégyzet ékelődik és így a tér — eltérően az eddig ismertettektől — hármas tagolásúvá válik. Döntő jelentőségű ez a változás, ha románkori falusi templomaink jellegének megállapításáról, alaptípusaik megkülönböztetéséről van szó.

Összegzésként a vizsolyi templomról elmondható, hogy a terület betelepüléséből és az épület formai kialakításából következtetve a 12. század legvégén, esetleg a 13. század elején kezdték építeni és 1220-ban már állt. Alaprajzi elrendezése erős szász és sziléziai kapcsolatokra utal. Legvalószínűbb az az elképzelés, hogy a német kolonizációval párhuzamosan egy, Szászországból elinduló, Sziléziában és Magyarországon egyidőben érezhető hatásról van szó. A különbség az, hogy Sziléziában a típus általánossá vált a 13. században, nálunk viszont csak elszórtan jelentkezik.

A 12-13. század fordulóján épült kisméretű templomhoz csatolták hozzá a mai hajót és tornyot. Mint már említettük, ezeknek aránya, részletformái (mérmű, kapuzat) már gótikusak. A 18. századi nagyméretű újjáépítésre nézve Sztehlo Ottó 1905-ös leírása ad pontos felvilágosítást. Ő a következő állapotban találja a templomot. A hajót teljesen átalakították, az eredetinél alacsonyabban fedték le, és három bővített ablakkal látták el. A déli bejáratot és a negyedik, még gótikus formát mutató ablakot befalazták. A nyugati oldalon levő karzatot lebontották és a szentélyben emeltek új fakarzatot. Az apszis félkupolaboltozatát bedeszkázták. A toronyba vezető kapuzatot (a nyugati karzatból nyílt) befalazták, viszont a torony földszintjének boltozatát áttörték, és innen vezetett falépcső a toronyba. 1905-ben, a restauráláskor a hajót eredeti magasságában fedik be ismét. A szentély 18. századi karzatának lebontása után felépítik ezt eredeti helyén. Kibontják a toronyba vezető ajtót, úgyszintén a déli oldal gótikus ablakát. (A kapu marad a régiben.) A toronyalj kibontott boltozatát bedeszkázzák, és kiszabadítják az apszis boltozatát.

2024-25-ben külsőleg teljesen megújult a gótikába hajló román stílusban épült vizsolyi református templom. A templom vakolata és a tető újjászületése 2024-ben megtörtént. Megújult a Bibliás Könyvesház is. 2025-ben a környezet rendezése volt még folymatban bejárásunk alkalmával.

Forrás:

Sallay Marianna: A vizsolyi református templom - Művészettörténeti Értesítő. VI. évf. 1. sz. 1957.

Fekete Lajos: A vizsolyi (ref.) műemlék-templom. Reformátusok Lapja. 3. évf. 8. sz. 1959. febr. 22.