Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kisszékely középkori temploma

Temploma az 1332 és 1337 között keletkezett pápai tizedjegyzékben tűnik fel, amikor a  Vatikán megadóztatta a keresztény világ papságát keresztes háború céljaira. 1333-ban  János nevű papja 15 (Parazekuk), 1334-ben előbb 10 báni dénárt (Paraszekulli), majd 2  garast (Paraszekul), 1335-ben pedig 15 báni dénárt (Parazekul) fizetett tized gyanánt. 

A templomról más középkori írásos adatunk nincs. 1546-ban és 1552-ben Balázs pap szerepel a török összeírásokban Parasztszékelyen, de 1565-ben, 1570-ben, 1580-ban és 1590-ben már hiányzik a névsorból a pap, ekkor bizonyára már nem volt pap a faluban. 

1690-ben régi, kőből épült templomát írták össze. 1696-ban is említik, hogy temploma van. 1714-ben a kisszékelyi plébánia Szent Györgynek szentelt templomával Simontornya filiája volt, az ottani ferencesekhez tartozott. (A templom védőszentjét  ugyan csak ekkor említik először, de a lakosság folyamatossága miatt kétségtelen, hogy a középkori templom védőszentje is az országosan és a régióban is közkedvelt Szent György lehetett.) Az 1722-es egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a falun kívül, dél felé, a nagyszékelyi út mellett állt a teljesen téglából emelt, a török időkben tölgyfazsindellyel fedett, már elkorhadt tetejű Szent György-templom. Az evangéliumi (északi) oldalhoz épített sekrestyéje az alapjáig le van rontva, mennyezete a szentélyig nyúlik, a szentély felett nincs meg, a karzat rusztikus. A szűk templom „kápolna formára” épült, helyreállítására a hívek a török idején 300 forintot adtak. 1729-ben azt írták, hogy a templomot a falun kívül a török uralom alatt, a múlt század elején a hívek égetett téglából emelték, teteje régi, mennyezete részben hiányzik, a karzat csaknem a fél templomépületet elfoglalta, két ellentétes oldalán kapu nyílt, közülük az egészen elpusztult északi a sekrestyébe nyílt. Az 1733-as plébánia-összeírás szerint a Szent György tiszteletére szentelt középkori templom a falun kívüli dombon állt, szilárd anyagból épült. Az 1780-as években  készült első katonai felmérés a falutól délre, a Kisszékelyi-árok déli felén, közvetlenül a Nagyszékely felől érkező dűlőút keleti felén piros kereszttel kőtemplomot tüntet fel, fel- irat nélkül. A templom 18. századi további történetéről a kisszékelyi Historia Domus 1930-as évekbeli bejegyzéséből szerezhetünk tudomást: „A kisszékelyi plébániai irattárban őrzött és 1791. évvel kezdődő: »Protocollum Mandatorum Regiorum ab anno 1791« c. könyv utolsó lapjának már-már elmosódó sorai emlékeznek meg erről a templomról. Az írója – valószínűleg p. Seewald Gratian ferences – azt állítja, hogy (…) A hívek kis száma és szegénysége miatt aztán ez a templom hosszú időn át elhanyagolódott; mígnem 1741-ben kijavították, megnagyobbították. Majd 1770-ben zsindellyel fedték be és 1778-ban pedig mennyezettel és új fedéssel látták el.” Az 1783-as egyházlátogatási jegyzőkönyv már jó anyagú és struktúrájú épületet örökített meg, északi oldalán falazott sekrestyével. 

A török hódoltság alatt a falu lakosainak egy része helyben maradt, és katolikus vallását  is megtartotta. Murin András jezsuita szerzetes naplójából – aki 1701-ben átutazóban megszállt a faluban – tudjuk, hogy a helybeliek hálás szívvel emlékeztek az Andocson 1642 és 1684 között működő jezsuiták tevékenységére, akiknek köszönhetően a török időkben jobban megélhették hitüket, mint a törökök kiűzése utáni időszakban. A törökök kiűzése után nem sokkal, 1694-ben bosnyák ferencesek telepedtek meg a közeli Simontornyán, helyüket 1717-ben mariánus ferencesek vették át. A szerzetesek kezelték több más faluval együtt a kisszékelyi plébániát is. 1776-tól egy Simontornyáról kihelyezett ferences káplán telepedett le a faluban. A kisszékelyi plébánia 1789-ben önállósult, de 1812-ig, az első, egyházmegyés plébános kinevezéséig a ferencesek adminisztrálták, vezették a plébániát.

A település mai plébániatemploma Styrum-Limburg II. Károly végrendeleti adományából 1823-ban épült fel a mai Fő utca (Szabadság utca) északi oldalán. A középkori eredetű, a 18. században átépített templomot legkorábban ekkor bonthatták el. Feltehetően a falu valamely középületéhez – talán éppen az új templom elkészülte után nem sokkal, 1841-ben épített plébániaházhoz (ma óvoda) – használhatták fel építőanyagát.

Forrás: Csepregi Ferenc - MÚLTIDÉZÕ - KISSZÉKELYI ÉLETKÉPEK - TEMPLOMAINK 1823–2023 - K. Németh András – Varga Máté – Vindus Melinda:  Kisszékely 1823-ig használt középkori templomának feltárása