Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Karcsa református templom

Karcsa ősrégi község, mely az árpádkori oklevelekben Karachy, Karasahel, Karazaher és Karucha névalakokat tűntet fel. 1398-ban 58Debreő István és fiai birtoka. 1440-ben Zerdahelyi Miklós a földesura, de három évvel később már Brankovics György szerb despota kapja, ki azután a maga részét a Kistárkányiaknak és Apagyiaknak adja. 1451-ben az Unghi családnak is van itt része, tíz évvel később pedig Upori Jánosnak. Az 1598-iki összeírás csak Alaghy Ferenczet említi birtokosául. 1618-ban Mátyus Jánost és Kakas Erzsébetet iktatják birtokba, 1631-ben pedig báró 'Sennyey Sándor kap rá kir. adományt. Azóta a 'Sennyeyek birtoka, de gróf Nádasdy Ferencznek is része van benne. A karcsai református templom érdekes műemlék. Ó-román stilben épült, de idejét pontosan meghatározni nem lehet. Némelyek szerint Roland nádor építtette, egyidőben a kövesdi várral, tehát 1240 körül, de midőn kegyvesztett lett, az építkezés félben maradt. Mások szerint meg Roland nádor unokája, Rathold kezdte építeni s akkor maradt félben, a mikor 1285 körül Finta nádor és Micz bán a kövesdi várat bevették. Egy harmadik változat szerint Omode bán leánya kezdte meg az építését, de befejezése előtt meghalt. Vannak viszont, a kik Micz bán fia Demeternek, a későbbi leleszi prépostnak tulajdonítják építését. Ide tartoznak Árpás-, Biharom-, Góros-, Nyír- és Becsked-tanyák, mely utóbbi hajdan, Bechkud néven, mint község szerepelt. 1438-ban és 40-ben a Szerdahelyiek és Soósok birtoka. 1479-ben már puszta. Itt fekhetett valahol még az eltűnt Dobrozsnya, mely valószínűleg azonos azzal, mely már a XVI. században pusztaként említtetik.

Forrás: ifj. Reiszig Ede dr.: Zemplén vármegye községei

A templom két részből áll. Először a szentély épült meg téglából. Eredetileg önálló központos templom volt. Kívül, mint e típushoz tartozó templomok, kör alaprajzú. A fal felületét hengeres féloszlopok tagolják. A féloszlopokat fent ívsoros párkány kapcsolja.

Belül az alaprajz hatszöges középrészhez csatlakozó karéjos fülkéből áll. A szentély belsejét térnyerés kedvéért úgy tágították ki, hogy a karéjos fülkék beálló sarkait lefaragták. A világítást a fülkék falában elhelyezett keskeny résablakok szolgáltatták. A hibás keresztboltozat későbbi keletű. Építési ideje XI. század vége, vagy a XII. század eleje lehet.

A XII. század végén, vagy a XIII. század elején a szűk körtemplomot tágas hajóval toldották meg. Ekkor a körtemplom nyugati részét lebontották és szervetlenül alkalmazott oldalfalakkal, diadalívvel kapcsolták az új román stílusú hajóhoz. Ez a megoldás ideiglenes volt. Az kétségtelen, hogy a hajó építését tovább akarták folytatni kelet felé, de valami hirtelen közbejöhetett, ami az eredeti építési szándékot megakadályozta. A körtemplomot apsis gyanánt az új hajórészhez csatolták, ahogy most is látható.

A hajó gondosan faragott kőből épült, alaprajza a magyarországi román bazilikákéhoz hasonló. A típus fő jellemzője a három hajó, de itt a szerkezeti felépítés arra vall, hogy csak egy középtornyot terveztek, de ez a torony sem épült fel soha.

A nyugati homlokzaton oromzatos kapuépítményt emeltek a feltételezett torony alatt. A kapuépítmény erősen kiáll a homlokzatból. Két részből áll: az alsó részt a lépcsős oszlopos kapu foglalja el, a felső rész oromzatos és vakárkádos. A konzolokon nyugvó oroszlánok és az alatta lévő figurák szimbolikus jelentésűek.

A templom belsejében lévő kóruspillér-fejezetek általában levélsorokkal vannak díszítve, de a déli pillér alsó fejezetén verekedő emberpár látható, melyet egy harmadik alak figyel. A baloldali alak egészen hátra csavarta a harc hevében társa fejét, belekapaszkodva jobb kezével ellenfele hajába. A másik kifordított fejű alak baljával belemarkol támadójának szakállába. A heves verekedés a jó és a gonosz küzdelmét jelképezheti, vagy esetleg az 1054-es egyházszakadást ábrázolja.

1874-ben Schulek Frigyes készített tervet a templom felújítására. 1896-ban egy egyszerűbb változat készült el.

A karzatra a hajótérből falépcsőn lehetett feljutni, de nem a mai feljárón, hanem a déli oldalon. Onnan tovább vezetett egy létra a toronyba, hogy a harangozó és a tűzőrök fel tudjanak jutni. Veszély esetén „félreverték” a harangot.

A torony közepén a négy égtáj felé ablak nyílt, s ezekből jelezték, hogy merre ütött ki tűz a határban. A templom mennyezete giccses volt ugyan, de főként a gyermekek számára ámulatba ejtő, meseszép látvány. Olyan volt, mintha az égbolt borult volna föléjük: színe kék, mint a padoké; a hold, s a csillagok ragyogtak rajta.

A templomot az Országos Műemléki Felügyelőség 1968-70-es években restaurálta. Új tetőszerkezettel és magas haranglábbal látta el. Ma is funkcionál a református egyház tulajdonában.

Forrás: http://karcsa.hu/