Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Galgóc - ferences kolostor

A kolostor története II. Pál pápa 1465-ben kiadott bullájához kötődik, amely engedélyezte, hogy az itt álló, Mindenszentek kápolna mellé ferences rendi kolostor épüljön. A kápolna első említése 1401-ből való. A kolostor első lakói a Boszniából érkező ferences szerzetesek voltak, akik tevékenységüket 1492-ben kezdték meg a kolostor falai között. A reformáció zűrzavaros időszakában a kolostor (és a templom is) az evangélikus egyház tulajdonába került. Ebben az időben Valentin Manckovič könyvnyomdát üzemeltetett benne, amely az első nyomdák közé tartozott a térségben. A galgóci uradalom tulajdonosának, Thurzó Ádámnak a katolikus vallásra történő áttérése után 1630-ban a kolostor és a templom is visszakerült a ferencesek tulajdonába.

1663-1683 között a város és a kolostor is török fennhatóság alá került, a ferences rend azonban folytathatta tevékenységét. A templomot ünnepélyes keretek között Matyasovszky László, nyitrai püspök szentelte fel 1699. május 18-án. A 18. században a kolostor a helyi tartomány főnök székhelye volt. A kolostorban 1647-től filozófiai iskola működött, amelyet 1653-ban magasabb szintű intézménnyé alakítottak. A kolostor a 18.-19. században a kultúra és a művelődés jeles központjává vált.

Figyelemre méltó volt a kolostor könyvtára is, amelynek a kezdetei a 16. század első felébe nyúlnak vissza. Az itt talált kéziratok közül a legértékesebbek a galgóci glagolika töredékek (13-14. századi, két oldalnyi ószláv nyelvű, Dalmáciából származó irat). A kolostor épületében 1959 óta székel a Regionális Honismereti Múzeum. A szerzetes testvérek 1990-ben kezdték a szerzetes rend megújítását és jelenleg segítséget nyújtanak a térség hívőinek lelki gondozásában.

Forrás: Érseki Hivatal, Trnava-i (Nagyszombati) Egyházmegye

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Újlaki Miklós erdélyi vajda 1455-ben terjesztette be folyamodványát a Szentszékhez, hogy a Mindenszentek-kápolna mellett obszerváns ferences kolostort alapíthasson. Tíz esztendővel később mind a pápa, mind pedig az esztergomi érsek hozzájárult az új kolostor létesítéséhez, amely az 1470-es évek második felére készült el. A Szent Lőrinc tiszteletére szentelt szerzetesház a város központjában, a vásártéren állt. Újlaki Miklós és a ferencesek szigorúbb ágának már-már bensőséges kapcsolata közismert. A jelentősebb birtokközpontok közül négy helyen, Újlakon, Palotán, Galgócon és Raholcán is kolostort létesítettek számukra. A koldulórendek közé tartozó  Ágostonos-remeték számára is két kolostort alapítottak a családtagok. 

Amennyiben elfogadjuk a Jaques Le Goff által kidolgozott, majd Fügedi Erik által a magyar  viszonyokra adaptált elméletet, miszerint a koldulórendek megtelepedése egy-egy település urbanizáltságának fokmérője, úgy Galgóc ezek alapján is a városiasabb helységek közé sorolható. 

A szerzetesrendekkel kapcsolatban is rendelkezünk egy olyan adattal, amely kisebb bizonytalanságot okoz. 1479-ben ugyanis az egyik kútfĘben feltűnik a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt galgóci kolostor, melyre vonatkozóan eleddig további információval nem rendelkezünk. 

Minthogy 1471-ben említik a ferences kolostor Szent Lőrinc patrocíniumát, nehezen képzelhető el, bár teljességgel nem kizárt, hogy néhány év leforgása alatt az újonnan alapított intézmény védőszentjét megváltoztassák. További források előkerüléséig csak nagyon óvatos hipotézisként fogalmazom meg, miszerint nem elképzelhetetlen, hogy az Ágoston- rendi remeték kolostoráról van szó, bár eddig galgóci rendházuk nem ismert. 

Mindenesetre hipotézisemet erősítheti, hogy a család e rendet is támogatta, sőt Újlakon mindkét szerzetnek volt kolostora.

Forrás: FEDELES TAMÁS: GALGÓC AZ ÚJLAKI ÉRÁBAN (1349–1524)∗