Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Bucsány, Zay-kastély

Bucsány rezidencia-szerepét egyelőre csak Nyári Ferenc és felesége életében tudom igazolni ... Nyári előtt Tallóci Bánfi Boldizsár is itt élt - tehetett értékessé. Végül 1547-től egyértelműen a bucsányi udvarház szolgált a súlyos köszvénytől szenvedő házaspár állandó lakhelyéül. Talán azért is választották a települést, mert - miként Nyári írta barátjának, Nádasdi 

Tamásnak - nagyon jó volt itt a levegő, „itt - úgymond - még a betegek is meggyógyulnak.”720 Ezen évek alatt több esemény igazolja Bucsány rezidencia-szerepét: itt rendezte meg például Nyári 1547 őszén két rokona, Nyári Anna és Török Kristóf kettős lakodalmát (aligha véletlen, hogy a kiválasztott házastársak, Apponyi István és Majtényi Katalin egyaránt a Korlátkövi-rokonságba tartoztak),721 de itt látogatta meg többször Nádasdi is a betegeskedő lovászmestert.722 1551 tavaszán élete utolsó heteit is itteni udvarházában töltötte: az erről beszámoló forrás érzékletesen szemlélteti, hogy a nagyhatalmú báró a szélütés okozta lebénulását követően napjait azzal töltötte, hogy hordszékén levitette magát a ház mögött csörgedező patakhoz, ahol a halak ugrándozásában gyönyörködött.723 Végrendelete keltezésében is ezt olvashatjuk: „in Buchan, in domo mea”.724 A rezidencia-funkció azt is eredményezte, hogy Nyári és felesége Bucsány központtal egy különálló kis uradalmat is kialakított, amelybe az itteni birtokrész mellett a Korlátkövi-vagyon környező települései tartoztak,725 és amelyet különböző úton-módon gyarapítani is törekedtek.726 A régi udvarházat nyilván jelentősen átalakították és kibővítették, hiszen az 1550-es évek elején a Korlátkövi-leányág egy tiltakozásában riválisait nem csak Korlátkő és Berencs várak, hanem hangsúlyozottan a bucsányi udvarház megszerzésétől is eltiltotta,727 ami mindenképpen az épület jelentőségét igazolja. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a Nagyszombathoz közel eső Bucsány 1446 és 1547 között nem töltött be rezidencia-szerepet, a család által használt prédikátum látszólag csak származásukra volt hivatott utalni. 

Forrás: Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Bucsány, Kis-: 1307-ben a Bucsányiak közös őse, Miklós és testvére magát Kisbucsányinak nevezi. A település később a Korlátköviek ősei kezébe került, hiszen midőn 1388-ban Bucsányi Bodok fia János adományul kapta, állítása szerint Bucsányi István „oculte et sub taciturnitatis silentio in preiudicium nostri iuris regalis” birtokolta. Az István és testvére, Miklós ellentmondása nyomán támadt per végén az ekkor lakatlannak mondott két ekealjnyi területet Bodok Jánosnak ítélték, és ezt követően már nem került vissza a Korlátkövi-ág kezébe. 1452-ben Bodok László kezén kilenc portája adózott. - Ma: Buöany (Szlovákia).

Bucsány, Nagy-: A Korlátkövi-ágat minden bizonnyal a település harmadrésze illette meg. 1403-ban Bucsányi György hűtlenségére hivatkozva ezt Berencsi István királyi sáfár szerezte meg, aki 1414-ben megosztozott rajta rokonával, Özdögei Pál bánnal. Tőlük 1422 után az Újlaki család szerezte meg, majd Újlaki Miklós Karkóccal és Zélával együtt Bucsányi Osvátnak adta, nem kizárt, hogy már 1437 előtt (ekkor ugyanis egy közeli birtok iktatásánál Osvát is megjelenik szomszédként), de bizonyosan csak 1447 előtt (ekkor Karkóc már Osvát kezén van; Újlaki 1449-ben említi, hogy Karkócot, Zélát és a bucsányi részt a fehérvári káptalan oklevelével adta Osvátnak). A településen 1452-ben Osvát 19, a Bodok család 16, a Gecse család pedig 13 portát birtokolt. 1462-ben Osvát fiai zálogba bocsátják teljes birtokrészüket a Gecse-ágból származó Bucsányi Mihálynak 60 forintért. Mikor 1472-ben Újfalui Kis Miklós bolondóci várnagynak iktatják Gecse Mihály itteni birtok- és malomrészét meg udvarházát, szomszédként Osvát bán özvegyének, Dorottyának bucsányi officiálisa jelenik meg. Egy nagyszombati polgár 1473. évi panasza szerint Osvát bán fia, Mihály három éve bucsányi birtokrészét zálogba bocsátotta neki, de testvére, néhai István neki különböző károkat okozott; ez évben pedig Dorottya és két fia, Mihály és Osvát bucsányi officiálisa és hét jobbágya, Kis Miklós bolondóci várnagy tíz felsőbucsányi és Bodok Osvát tizenkét alsóbucsányi jobbágya Zélai Lőrinc és Péter korlátkői várnagy tanácsára rátámadtak és kifosztották. 1485-ben a király a birtokot (helyesen: a Korlátköviek itteni részét) az itteni malommal együtt mint Korlátkő tartozékát Königsbergi Plankner János királyi palotásnak adja el. Az 1492. évi ítéletlevél szerint az itteni birtokrész az 1480-as, 1490-es években is Korlátkő tartozéka. Ismeretlen okból ifjabb Osvát 1498. évi újadományában nem szerepel. 1519-ben említik egy spácai iktatásnál Korlátkövi Péter szomszédként megjelent itteni gazdatisztjét. Ugyanezen évben egy spácai és korompai eljárásnál nevezik meg Korlátkövi János két itteni jobbágyát (az egyik azonos Péter néhány hónappal korábban említett gazdatisztjével). A család itteni részét az 1534. évi Korlátkövi-Nyári szerződés kiveszi az osztály hatálya alól, mivel ezt Karkóc birtokkal együtt korábban (a Mohácsnál elesett) Ország Ferenc az „idegen kezekből” kiváltotta és testvérének, Dorottyának ajándékozta; a zálogösszeg felének kifizetésével ugyanakkor Zsigmond megkaphatja a birtokrész felét. Egy 1564. évi oklevél említi, hogy a Gecse család itteni birtokrészének fele (kilenc jobbágytelek) nemesi udvarházuk felével és a zsellérsorral együtt előbb a Korlátkövi család, majd Nyári Ferenc, végül a Nyári-örökösök kezébe került. 1551-ben Nyári Ferenc végrendelete alapján a berencsi uradalom különálló részeként az itteni birtokrész felerészt Nyári Jánosé, felerészt pedig Ferenc többi rokonáé lett.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Schlossberg János és Kerekes Anna Mária építtették a kastély régebbi, kéttraktusos részét 1750 körül, amely már akkor is egy középső és két oldalsó utcai homlokzaton lehetett. A férje halála után a kastélyt Anna Máriára hagyta, aki 1771-ben 19 000 aranyért eladta báró Zay Péternek. Zay Péter a következő években további részesedéseket vásárolt a bucsányi birtokból, de a kastélyt egyelőre eredeti állapotában, nagyobb szerkezeti beavatkozások nélkül hagyta meg. A helyzet csak 1775-ben változott meg  Ludovika Amalia Calisch (Kalisch, Calisius) bárónővel (*1743†1817) kötött harmadik házassága után . Feleségével együtt megkezdte a kastély és közvetlen környezetének fokozatos átalakítását. Valójában a házaspár több szakaszban építette át és rendezte be a megvásárolt kastélyt. 1788-ban Zay Péter halála után Bučany egy időre Ludovika Amalia Calish özvegyi lakhelye lett, aki 1790-re befejezte a kastély átépítését. Később a kastély Zay Imre tulajdonába került aki Zay Károlyra (*1797†1871) hagyta, ő maga pedig Ugrócba vonult vissza. Az apa 1822. augusztus 1-jétől a a teljes birtokot a bucsányi uradalommal együtt  átengedte fiának. Az átengedés feltételei közé tartozott, hogy minden fejlesztési szerződés hatályban maradjon, és hogy az uradalmi épületeket gondosan ápolják.

Forrás: Tomáš Janura:  Aristokratická rezidencia Zayovcov v Bučanoch*

Megjegyzés: jelenleg arról nincs információnk, hogy a Nyáry rezidencia a Zay kastély elődje lett volna. (hip)