Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Máriapócs - SZEPLŐTELEN SZŰZ MÁRIA-TEMPLOM

Mária-Pócs, nagyközség, az Anjoukori okmánytárnak egy 1347-ből származó oklevele mai nevén említi. 1357-ben már vámja volt. 1347-ben az ecsedi uradalomhoz tartozott és a Báthoryak voltak a földesurai. A XVIII. sz.-ban a Károlyiak bírták, a XIX. század elején pedig a gör. katholikus Bazilita-rend és azonkívül a Gergelyffy, Némethy, Tisza, Veres, Niczky, Fehér, Vékey, Szilcz, Mikó, Czakó és Gacsályi családok. Jelenleg a Szent Bazil-rendi szerzetnek és Gergelyffy Dezsőnek van itt nagyobb birtoka. A községben van a szt. Bazil-rend temploma és kolostora mely 1748-ban épült és az ősrégi római katholikus templom, melynek építési ideje ismeretlen. 

Forrás: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - SZABOLCS VÁRMEGYE. - SZABOLCS VÁRMEGYE KÖZSÉGEI. Irta Vende Aladár

Máriapócs városa elsősorban barokk kegytemplomáról híres: a búcsújáró hely neve beépült a hazai köztudatba, de a település másik katolikus templomát – bár 1958 óta védett műemlék – nem övezte nagy érdeklődés. Pedig a provinciális építészeti megjelenés értékes, középkori eredetű templomot rejtett, amelyet csak a közelmúlt kutatásai és gondos felújítása tettek mindenki számára láthatóvá.

A templom datálása összetett kérdés – első írásos említése 1320 körüli, titulusa már ekkor is Szűz Mária.

A torony kisméretű ikerablakai is a 14. század első felére utalnak. Ugyanakkor az északi falon, az alsó vakolatrétegen (az 1980-as években) feltárt Köpönyeges Madonna freskó már a 14. század végét valószínűsíti, a poligonális szentélyzáródás és a szentélyfej boltozata is inkább a gótika ezen szakaszával kapcsolhatók össze. Juan Cabello és Németh Péter régészek, az épület kutatói ezek alapján először a 14. század végére, majd a további falkutatások eredményeképpen a 15. század elejére datálták a jelenleg is álló templom építését. A templom középkori sekrestyéjét valószínűleg azt követően bonthatták el, hogy az épület a 16. század folyamán a református egyházhoz került, a mai sekrestye pedig az 1770-es években készült, miután ismét a katolikusok vették birtokba a templomot. Ezt számos további átalakítás követte: falazott nyugati karzat kialakítása, a középkori ablaknyílások átépítése, a zárópárkány visszabontása és a fedélszék cseréje – a 20. század végére a templomot aránytalanul nagy méretű, stílusidegen nyílásformák, alacsony tetőhajlásszög és nyomott belmagasság jellemezte.

A 2010 körül kezdődő komplex felújítási munka ami egyaránt jelentett épületszerkezeti és formai beavatkozásokat – sok apró lépésben valósult meg. A falkutatások feltártak több középkori eredetű, befalazott ablakot és falfülkét, és megtalálták a hajó déli kapujának helyét (keleti káváját) is. A torony felújításakor az egykori fedélszék feltételezett nyomvonalát is beazonosították a téglákon talált égésnyomok alapján. A hajó déli homlokzatán a meglévő két nagyméretű ablak helyett visszaállították a négy (valamint egy ötödik, csak vakolatban jelölt) keskeny, lőrésszerű nyílást, a szentély oldalán pedig hasonlóan egy helyett három kisebb, de a középkori állapotnak megfelelő ablakot nyitottak. A torony oldalain is helyreállították az ikerablakokat, a nyílások eredeti kávái – befalazva, elvakolva, de szerencsésen – részben fennmaradtak. Az ablakfelületek arányainak megváltoztatása a belső tér bevilágítottságát is befolyásolta: a helyreállítást követően a hajó helyett a szentély jut több fényhez, ami nagyobb vizuális hangsúlyt ad az apszisnak, kiemelve a liturgikus cselekmény lényegét.

Forrás: B. Kóródy Anna - GYÉMÁNTCSISZOLÁS - SZEPLŐTELEN SZŰZ MÁRIA-TEMPLOM FELÚJÍTÁSA - MÁRIAPÓCS