Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Dunaföldvár bencés apátság

Elsőként 1199-ben említik, a valószínűleg II. (Vak) Béla király által Szent Péter tiszteletére alapított, rövid ideig hiteleshelyként is működő földvári bencés apátságot. 

A 19 . század i leírásokban szereplő nevek segítségével Dunaföldvár korabeli kataszteri térképein azonosítottuk a lelőhelyet . Ujváry László , Reiter József és Zsuffa Tamás szőlőterülete a Kálváriához vezető Tótvölgy utca folytatásában volt , ahol a dűlőút éles, közel derékszögű kanyart ír le.

A közelmúltban a lelőhelyen több alkalommal is történt helyszínelés illetve mentő ásatás. 1989-ben Gaál Attila járt itt és jegyezte fel , hogy az egyik présház és a dűlőút között végzett pinceásáskor 1 méter mélyen melléklet nélküli emberi csontvázat vágott át a gép , a helyiek szerint pedig a ház mögötti szőlőterületen egy 2 m2-nél is nagyobb mészkőlap fekszik a tőkék közt. A dunaföldvári Alsó-Öreghegyen 1999-ben illegális ásatással megbolygatták a kolostor feltételezhető helyét. A kiásott alapfalakat Odor János Gábor dokumentálta. 2003-ban Odor János Gábor vezetésével került sor leletmentésre az apátsági templom körüli temetőjében. Vízvezeték fektetés során ásott kb. 15 méter hosszú északdéli irányú , illetve 25 méter hosszú, kb. nyugat-kelet irányú árokszakaszban 24 , részben egymásra ásott sír került feltárásra , valamint 4 , falazási technikája alapján későközépkorinak tartható alapfalszakasz. A sírok közül egyedül a 6-os  számú tartalmazott mellékletet . A sírok legkorábbi , legalsó rétegében , az 1. és a 3. sír alatt, a felszíntől számított 76 cm mélységben helyezkedett el a sír. A nyugat-keleti tájolású sír oldalát összesen 16 db álló , 30 x 20 cm-es, pelyvás soványítású téglával rakták ki. Északi hosszanti oldalán 7 db, déli oldalán 6 db , nyugati rövidebb oldalán 2 db, keleti oldalán 1 db tégla helyezkedett el. A sírláda tetejét deszkával fedhették le , amelyből egy 20 x 15 cm-es darab megmaradt a váz jobb oldali bordái felett. A sírban egy hátonfekvő, nyújtott helyzetű felnőtt (maturus korú) férfi váza volt. Erősen töredezett koponyája balra dőlt. Az állkapocs és a csigolyák között 3 db közepes megtartású, töredezett ezüst dénár, 12. század közepére keltezhető sírobulusok kerültek elő . A sír középső harmadát az árokásó gép kimarkolta.

Forrás: K. Németh András - Odor János Gábor: Tolna megye vitatott fekvésű középkori kolostorainak azonosítása