Utolsó frissítés: 2025.02.07.
GOGÁNVÁRALJA református templom
Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek könyvében: "1332-ben de Subcastro, 1347-ben castrum Wywar, 1450-ben Waralya, 1495-ben War Allya, 1587-ben Várallya néven említik az oklevelek (Györffy: Az Árpád-kori. III. 563.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Miklós a pápai tizedjegyzék szerint 16 dénárt fizet. (Beke: Az erd. egyházmegye. 148.; Documente. XIV. C., III. 132.; Kelemen: Művészett. I. 36.) A falu feletti vár 1280–1283-ban épülhetett, a templomával együtt.
Középkori templomát a XX. század elején lebontják, ezért csak Kelemen Lajos 1898. évi írásából ismerjük: „A gót stílű, most református templom a falu közepére, a várhegy alá épült”, s amint Schultz leírását idézi: „külseje szegény és semmit sem mutató” volt. (Kelemen: i.m. I. 230., 23. jegyz.; Beke: i.h.) A késő gótikus csarnoktemplomok típusához tartozó, egyhajós templom volt. (V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic.)
A templom megmaradt jeles emléke az 1500–1519 között készült szép kazettás mennyezetfestmény, melyet a művészettörténelem számára Schultz Ferenc fedezett fel 1869-ben. 1903-ban a budapesti Szépművészeti Múzeumba került. Lebontásakor alapfalában egy középkori feliratos téglát találtak, amelyet azonban megfejteni nem tudtak. A kolozsvári múzeumban őrzik. (Kelemen: i.m. 230., 17, 23. jegyz.)
A mennyezetfestmény korának megállapításánál a (kígyós) Bethlen címer ad támpontot: Bethlen Miklós ekkor volt a vár ura, s őt tartják a mennyezetfestmény mecénásának is. Díszítésében gótikus és reneszánsz elemek találkoznak. A képek közül említésre méltók: Angyali üdvözlet, (Ave) Maria, gratia (plena) felirattal; Levétel a keresztről; Angyal, Szent Egyed (?); Sámson az oroszlánnal; Szent György; Szent Miklós; az evangélisták jelképei; Dávid és Góliát. Szebbnél szebb növényornamentika tölti ki a négyszögeket.
A Bethlen címeren kívül még a magyar címer azonosítható, és feltételezetten Somi Józsa, temesi főispáné, Varkócz Miklós szepesi várnagyé, előbbi liliompiros pajzsban, utóbbi három rózsával. A vir dolorum a csíksomlyóihoz hasonló. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 141/51., 298.; Kelemen: i.m. I. 33–36, 230., 20, 23. jegyz.; Szabó T.A.: Szolnok–Doboka m. 213.)
Középkori katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt.
A XVIII. században református anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 188.; Helységnévtár. 1913.)
A lebontott templom helyén új templom áll."
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A Szépművészeti Múzeum honlapjáról: https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/33890/
A kazettás famennyezetre Schulcz Ferenc, a vajdahunyadi vár helyreállításával megbízott építész, 1869-ben tett tanulmányútja során, mintegy véletlenül bukkant a Kisküküllő megyei erdélyi falu templomában. 1894-ben, a szüreti szünidőben járt a helyszínen a marosvásárhelyi református gimnázium, hazája minden műkincséért lelkesedő akkori tanulója, az erdélyi művészet későbbi elhivatott kutatója, Kelemen Lajos, aki még ugyanezen kirándulás alkalmával felfedezte a ma ugyancsak gyűjteményünkben őrzött, 1526-ra keltezett ádámosi famennyezetet is. Gogánváralján soronként haladva „vázlatot vett fel” a kazetták beosztásáról, pontosan rögzítette a címerek és a figurális ábrázolások helyét. Feljegyzései és az azok nyomában készült publikáció szolgáltatják máig is a legbiztosabb támpontot a 48 kazetta sorrendjének megállapításához. A famennyezet eredetileg a román kori eredetű, és a 15. században átépített templom hajóját díszítette. Az összességében a paradicsomkert buja vegetációját megidéző alkotás kompozíciójában nehéz rendszert felfedezni. Egyes kazettákat szemlélve az a benyomásunk támad, hogy a festő a templomhajó közepén álló, felfelé tekintő néző szemszögéhez alkalmazkodva kizárólag lombornamentikát mutató sorokból álló középpontot szerkesztett, amelyet a megelőző és következő sorok sarkaiban elhelyezett evangélista szimbólumok fognak közre. Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a szentély felé eső sorok a leggazdagabban díszítettek. Az elsőben középtájon látható a keresztet ölelő Vir dolorum és a lándzsát tartó, lebegő angyal, a szélen pedig az Angyali üdvözlet, valamint a mellvéd előtt álló Szent Miklós püspök. A legfontosabb címerek a második sorban kaptak helyet: jobbra a Magyar Királyságé, balra a donátor kígyós címerpajzsa. Az újtestamentumi szereplőket és jeleneteket koszorúként összefonódó lombornamentika övezi, az ábrázolt figurákhoz képest meglehetősen kicsiny címerpajzsok ugyanakkor körbe szerkesztett, dús levelekkel, indákkal kitöltött kompozíciók közepén kaptak helyet. A feltételezett ótestamentumi alakok, Dávid, Góliát és Sámson, ugyanakkor az esetükben mindig szögletes kompozíciók növényvilágával szinte egybeolvadnak, azok terében mozognak. Technikai oldalról közelítve megállapítható, hogy a fenyőfadeszkákból összeépített eredeti fatáblák mindegyike két-két kazettát mutat, amelyek közül az egyik minden esetben kör, míg a másik négyszögletes keretelésű.
A középkori Magyar Királyság területéről jelenleg ismert legrégebbi kazettás famennyezet megrendelőjét az ábrázolt címer és történeti adatok segítségével sikerült azonosítani. A kígyós címer ugyanis a Bethlen családé, bethleni Bethlen Miklós pedig 1501-ben jutott a falu birtokába, amelyben II. Ulászló király 1503-ban erősítette meg. A stiláris szempontból a gótika és a reneszánsz határán álló, több közép-európai, magyarországi és dél-lengyelországi emlékkel rokonságot tartó mennyezet minden bizonnyal az ő megrendelésére, a birtokszerzést követően, s 1519-ben bekövetkezett halálát megelőzően került sor. A szinte folyamatosan beázó templomban erősen megromlott állapotú műtárgyat 1903-ban vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum.
