Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Nyírmihálydi református templom

Történeti forrásaink nem említik Nyírmihálydi középkori templomát.

A faluról 1372-ben hallunk először, amikor a Gutkeled nembeli Rakamazi Lőrinc fia Demeter szakolyi, mihályi, kisdercsi és micskei telkeit 50 aranyforintért a Balogsemjén nembeli Lengyel Lökös mesternek zálogba adja.

Annak ellenére, hogy a források hallgatnak a falu templomáról, valószínű, hogy az már az Árpád-korban megépült.

A templom pontos építési idejét nem ismerjük, de alaprajzi elrendezése, valamint részletformái alapján feltételezzük, hogy a XIII. században már állt, annak ellenére, hogy sem a pápai tized jegyzékben, sem a helység első említésekor — 1372-ben — nem említik. A nyírmihálydi templom a Szabolcs-Szatmár megyei középkori falusi templomok egy jellegzetes csoportjához tartozik, melynek sajátossága, hogy szentélyük három támpillérrel épült meg. A támpillérek délkeleten, keleten és északkeleten helyezkednekel. E csoport egyenes záródású emlékein — Nyírbéltek, Baktalórántháza stb. — támpillérek a sarkokra és a középtengelybe kerültek; ezektől a szabálytalan félköríves szentélyzáródás különbözteti meg a nyírmihálydi templomot.

Feltehetően a templom — legkésőbb a XVII. század elején — a reformátusok birtokába került.

A legkorábbi adat a templomról 1744-ből, illetve 1762-ből ismert, amikor egy bizottság az épületet felülvizsgálva megállapította, hogy a templom igen romos állapotban van. Az 1779-es kánoni vizsgálat megállapította, hogy az 1762-ben leírt veszélyes állapotot már megszüntették. A négyszög alaprajzú, különálló fatornyot 1782-ben építették fel. A templom félkörív alaprajzú szentélyét egykor három támpillér, s hajójának keleti, valamint nyugati sarkait két-két támpillér erősítette. Ebből ma csupán a hajó két keleti támpillére áll. A szentélybelsőben az északi oldalon előkerült egy téglából falazott, igénytelen, kisméretű pastoforium, melynek felső záródását — az első építési periódusban — úgy alakították ki, hogy két téglát 60—70 fokos szögben egymásnak támasztottak. A szentélyt a hajótól diadalív választotta el, melyet később visszabontottak. Minthogy a diadalívet elbontották, csak feltételezhetjük, hogy annak lezárása félköríves volt. A szentélyhez a román korban téglány alakú hajó csatlakozott. A hajó nyugati végfalát a későbbi átalakítások során (a XVIII. században) elbontották. A hajó déli falát három, enyhén csúcsíves záródású, kifelé-befelé tölcséres ablak törte át. Közülük a középső ablakot a XVIII. századi ablak kialakításakor teljesen elbontották. A hajó déli és északi homlokzatát téglából falazott farkasfogas koronázópárkány díszíti, mely a déli oldalon kétsoros, az északin pedig csupán egysoros. Feltételezzük, hogy a koronázópárkány a szentélyen is végigfutott s ezt csak a későbbi visszabontások pusztították el. A templomhoz még a középkor folyamán sekrestyét építettek. 

A középkorban került sor a templombelső kifestésére. Sajnos ebből ma már csak a hajó déli falán figyelhető meg egy nagyobb töredék; Pokoljelenet egy XV. századi Utolsó ítéletből, mely valószínűleg a déli fal egyetlen ikonográfiái témája volt. A hajó északi falán szintén megtalálhatók e XV. századi kifestés csekély nyomai.

A XVII. század közepéig az épületen további átalakítások nem történtek. A XVII. század közepén készült virágos reneszánsz belső kifestés még a hajó középkori ablaknyílásait keretezi. A virágos kifestessél egyidőben készült el a hajó északi falának felső harmadában lévő bibliai idézet is. E belső díszítés arra utal, hogy ekkor már reformátusok használták a templomot. A XVIII. század végén, 1793-ban egy olyan jelentős átépítés történt, mely a középkori épület tömegét és részletformáit nagymértékben megváltoztatta. A hajó nyugati végfalát — a szögfelezőben álló támpillérekkel együtt — elbontották és a hajót nyugat felé 5 m-rel meghosszabbították. A szentély további átalakítására is 1793-ban került sor. A három középkori résablakot befalazták. Ennek oka az, hogy új karzatot helyeztek el egy, a korábbinál magasabb szinten. Ezt úgy oldották meg, hogy a középkori résablakot befalazták.

Forrás: Juan Alberto Cabello — Lukács Zsuzsa - A nyírmihálydi református templom kutatása