Utolsó frissítés: 2025.11.22.
Sopron Scarbantia
A település igazi fellendülését az Ikva és a Rák patak körül a rómaiak hozták meg, akik Tiberius uralkodása alatt (14-37.) jelentek meg a város környéki dombokon, id. Plinius leírása szerint "oppidum Scarbantia Iulia" néven, majd foglalták el a mai belváros területét is. A középpont a mai Fo-tér (Fórum) volt, e körül polgárházak épültek. A településhez tartozott a bécsi dombi, a megtelepedéssel csaknem egy időben épült Amphiteátrum (II.sz.), a temető (a Szt. Mihály domb mai területén), valamint a fazekasműhelyek (a mai Paprét területe). A fórum részeként sorolhatjuk a Capitoliumot (a mai városháza területe), a pódiumon álló Basilica-t, a törvénykezés és üzletkötés helyét (a mai Patikaház és Gambrinus területe egészen a Curia-ig - északnyugati feljáróját a 2001 évi gázvezeték fektetéskor 4.5 méter mélységben feltárták, majd betemették. Előírásszerűen két bejárata volt, 3 lépcsővel - a lelet alapján a TKM 455-ben rajzolt Fórum-vázlat azzal a kiegészítéssel igaz, hogy a Curia és a Basilica között nem "fért el" utca: a Basilica egyik oldala a térre, másik oldala a Borostyánkő útra nyílt ), a Curia-t és az ókeresztény valamint római (Silvanusnak, az erdők, a kertek, a paraszti gazdaságok istenének szentelt) szentélykörzetet gyülekezőteremmel (mindkettőt a "Vasalóház" területén feltárt helyen). A római Scarabantia két fő közlekedési út, az É-D irányú Borostyánkő út és a K-Ny-i Arrabona-Vindobona (Győr-Bécs) találkozásánál jött létre. A mocsaras részek feltöltése, a cölöpös alapozás már ebben a korban megkezdődött az Ikva és a Rák-patak között. A művészetüket is magukkal hozó rómaiak nem haditábort hoztak létre, hanem elsősorban polgári települést, ahol legnagyobb számban kereskedők és a kiszolgált veteránok telepedtek meg.
A mocsaras területen való építkezés facölöpökre történt. Ez az építkezési forma határozza meg a mai belváros földalapját, annak rétegeit a magas talajvizet, okozza az alap gyengülését a közben a levegőtől elzárt facölöpök rothadása miatt, mely sok későbbi kellemetlenség és tragédia alapja lett. Ez az oka , hogy mai technikával is nehéz statikailag megfelelő alapokat biztosítani a régi épületek megőrzéséhez, valamint ugyanez az állapot okozza, hogy a ma megtekinthető Curia alapjait is magasabbra kellett felhozni.
Kr.u. 69-79. Vespasianus császár uralkodása alatt a város municípium lesz (saját szervezettel rendelkező város, amelynek lakói római polgárjoggal bírnak): Municipium Flavium Augustum. 73 villa maradványát tárták fel a környéken, azon villagazdaságok maradványait, melyek szőlőtermesztéssel, kézművességgel és kereskedelemmel foglalkoztak. A római kor nemcsak nemes építészetét hozta magával, de "tömegcikkei" is eljutottak ide, az itt élőket, rómaiakat és romanizáltakat az áruk készítésének utánzására kényszerítve. A borostyánkő kereskedelem fellendülésének ideje az I-II.sz-ra tehető. Ekkor jelentek meg a kereskedőknél a művészien kidolgozott kövek, mint a kereskedelem tárgyai.
Először lazán épített város képe alakult ki, valószínűleg a területen átlósan keresztülvezető fő útból és az azt merőlegesen keresztező keresztutcákból) és csak Kr.u. 50 körül (Vespesianus idejében) vált megtervezetté a városkép.
Ennek kialakítását azonban megelőzte a római vár építése. Az ellipszis alakú, 404 x 250 méteres vár építésére a város védelme érdekében már 380 elött sor került (Scarbantia falainak alakja is arra utal, hogy nem elsősorban a birodalom, hanem a lakók védelmére szolgált), melyet a markomann törzsek támadásai ellen 27 bástya védett, kapuja a mai Előkapu ill. a Hátsókapu területén volt. Az ellipszis hossztengelye megfelelt a Borostyánkő út irányának. Ezt követően alakult ki a belváros utcáinak gyakorlatilag a mai képe. A Városház utcai ásatások bizonyították, hogy a várfal létesítésével egy új, mesterséges határ jött létre, mely sokszor a már létező város épületeit "szelte ketté" (a várfalon kívüli részt lebontották). Az ellipszis alakú vár, melynek hármas fal-tagolódása volt (ez nem azonos a középkori Sopron Lackner-féle, többszörös falrendszerével, hanem a belváros körüli római várról ill. az arra épült későbbi fal rendszerről van szó!): kívül nagy kváderkövekből, belül kis kváderkövekből, középütt pedig mészhabarcsos tört köves töltelékből állt. A főút be- és kijáratánál az út leszűkült 4,8-ról 3 méterre és két-két torony között haladt át, ahol városkapuk biztosították a védelmet. A várfalon egyenlő távolságokban elhelyezett 32-35 bástya az elso emeletig tömör volt, felső szintjükön 4x8 méteres helyiséggel a helyőrség és felszereléseik számára.
Valószínű, hogy csaknem a város létesülésének időpontjában már megindult egy másik városmag kialakulása a mai Szent Mihály-templom körül, ahol a római kori temető volt található. A kereszténység (a IV sz-ban - a mellékelt karcolat szerint is ókeresztény gyülekezetet találunk Scarbantiában, mely egyben püspöki székhely) e tekintetben is "inkulturálta" a talált római kori állapotokat, és itt építhette a "villa Scarbantiae"(Sopron falvának) egyik első templomát (mely ravatalozó is volt) és halottait a római kori temetőbe temette el. A mai Szent Mihály utca - Dorfmeister utca volt az Előkapun keresztül az összekötő kapocs a két városrész között.
Forrás: https://www.ripapannonica.hu/
A scarbantiai amfiteátrum
Scarbantia amfiteátruma a város északnyugati szélén, a mai Bécsi dombon, 366 méter tengerszint feletti magasságban található. A lelőhely rövid kutatástörténete az alábbiakban foglalható össze:
1860-ban egy rézmetszet Sopron látképét a Bécsi dombról úgy mutatja, hogy előtérben az amfiteátrum meredek sáncai látszanak.
1878 áprilisában Storno Ferenc és Paúr Iván Bécsi-dombi kutatásaik során tanulmányozták a város Bécsi kapuján kívül, a városi mázsaház mögött fekvő sáncszerű létesítményt is, amelyet Storno metszetben is ábrázolt „Burgstal” megjelöléssel Paúr azonban kuruc-kori erődítménynek és nem „ősidőbeli körsáncnak” tartotta e “földművet”.
1886 körül Storno Ferenc római sírt tárt fel az amfiteátrum északi kapuja előtt. A csontváz mellett üvegkorsó és vas strigilis (vakaró) volt. Ezért később feltételezték (Storno Miksa, 1941), hogy itt egy elesett gladiátort temethettek el.
1922-ben a Bécsi dombon játszó gyerekek több római pénzt, „az ikreket szoptató nőstényfarkast ábrázoló üveggemmát” találtak, és jelentették Lauringer Ernőnek, a múzeum őrének, hogy oltárszerű kövek is vannak a helyszínen. Ezután irányult a régészeti kutatás figyelme a római korinak felismert lelőhelyre.
1925. augusztus 31-én a városi tanács engedélyével Stornó Ferenc festőművész és Storno Miksa egy „műkedvelőkből álló lelkes kis csapattal” kezdte el az ásatást; megtalálták a Nemeseum oltárköveit, és feltárták a szentélyt. Ezután próbaásatást kezdtek az amfiteátrum területén, és a 10,6 méter magas nagysánc belső ívénél rábukkantak a pódiumfal nagy kváderkövekkel épített részletére. Itt egy fülkét feltételeztek, amelyben a vadállatokat tartották, s itt állítólag bikacsontokat is találtak.
„Minthogy a további ásatás pénzt igényelt”, Lauringer Ernő Sopron városához fordult, mely „próbaásatás céljaira négy millió K-t előlegezett”. Ebből 6 munkással 8 és fél napon át végeztek feltárásokat. November 11-én az esős időjárás miatt, és mert a pénz is elfogyott, beszüntették a munkát. Lauringer jelentésében rosszalja a „régészkedő dilettantizmust” és a „műgyűjtés hóbortját”, amely inkább kárára van a régészti lelőhelyeknek, minthogy a tudománynak használna. Szerinte „az amfiteátrum ma egy romhalmaz… köveit az idők folyamán lakóházak… sőt a város falainak építésénél is felhasználták”.
Sopron szabad királyi város múzeuma meghívására ezután a Magyar Nemzeti Múzeumból Fettich Nándor régész irányította az ásatásokat, amelyek Lauringer felügyelete mellett folytak. Megállapításaik szerint az amfiteátrum rombolás és tűzvész áldozata lett, „a hatalmas falak és kövek bedőltek és darabokra törtek és itt-ott a törmelékben világosan kivehetők voltak a megégett fagerendák maradványai”.
1926-ban Storno Miksa ismertette a Bécsi dombi próbaásatások eredményeit.
1933-ban ifj. Gallus Sándor a város 1000 pengős támogatásával kívánta folytatni az amfiteátrum kutatását. Az év augusztusában már az eredményekről is beszámolt. A sok apróbb lelet mellett tulajdonképpen a déli kapu falainak feltárása volt a jelentősebb, ezt azonban megfelelően nem dokumentálta. Így kutatása nem sokkal egészíthette ki a Storno-féle ásatás eredményeit. Mivel a kutatóárkokból kitermelt földet a Lackner Kristóf utcai építkezésekhez hordták, a feltárt romos falak hosszabb ideig ki voltak téve az időjárás viszontagságainak. Bár a romokat körbekerítették, a szögesdrótot 1934-ben ellopták, a mozdítható köveket pedig szétdobálták.
Később a kőanyag egy részét a város eladta, így néhány faragott kőtöredéket is a környékbeli villák falaiba építettek be. Ez lehetett a sorsa annak a domborműves sírkőtöredéknek is, melynek vázlatos rajzát Gallus 1933. júl. 27-i naplórészlete őrizte meg. Bejegyzése szerint ez „valószínüen a kis sánc kör falához tartozott”.
1941-ben közzétett cikkében Storno Miksa részletesebben ismertette a feltárások eredményeit, ebben főleg az aréna bejáratánál megtalált szentélynek: Nemesisnek, a gladiátorok védőistennőjének, és Dianának, az állatok oltalmazójának kultuszhelyét mutatta be.
1973-ban soproni építészek újra felvetették az amfiteátrum bemutatásának lehetőségét. A soproni római városfalak munkáira hivatkozva a Soproni Múzeum nem látta megvalósíthatónak ezt a tervet.
Forrás: https://romaikor.hu/
