Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Trogir-Trau városerődítés

Trau települését „Tragurion” néven a Kr. e. 3. században Vis(Issa) szigetéről idehajózó görögök alapították. Őket az illírek és a rómaiak követték, majd a 7-9. században Bizánc, 1000-től pedig Velence birtokolta. A 11. századtól püspöki székhely, első püspöke a később szentté avatott Orsini János volt. 1105-ben ellenállás nélkül behódolt a Dalmáciát elfoglaló Könyves Kálmán királynak.

Miután Velence hadai 1116-ban Zára mellett megverték a magyar sereget, Trau ismét Velence uralma alá került, de 1124-ben II. István visszafoglalta. A virágzó települést 1136-ban a szaracénok szinte teljesen elpusztították. A tatárjárás idején IV. Béla királyt egészen Trau városáig üldözte a Kadan vezette tatár lovassereg, melynek feladata a király elfogása volt. IV. Béla 1242 márciusában Spalatóból (Split) érkezett családjával és kíséretével a biztonságosabbnak ítélt, szigeten fekvő városkába. Mikor a parton megjelentek a tatárok, szeretteivel és kincseivel hajóra szállt, hogy bármely pillanatban elvitorlázhasson.

Kadan felismerte, hogy a tengerszoroson lovasaival nem tud átkelni, ráadásul a király könnyen áthajózhat a környező szigetekre, vagy akár Itáliába is. Fenyegető üzeneteit a királyhű trauiak válaszra sem méltatták, a mongolok hazánkból már kivonulófélben voltak, így Kadan és serege dolgavégezetlenül távozott. A király a vész elmúltával kiváltságokkal és adományokkal jutalmazta a várost.

Trau 1324-ben újra Velence fennhatósága alá került, és bár Nagy Lajos király 1357-ben visszavívta tőlük, 1420 nyarán Velence ismét elfoglalta és a 18. század végéig meg is tartotta. A középkor második felében a kereskedelemből és hajóépítésből meggazdagodott a város, a 16-18. század során, a velencei-török háborúskodások idején azonban hanyatlani kezdett.

A Velencei Köztársaság bukása után 1797-ben a Habsburgoké, majd 1806-ban Napóleon illír tartományának része lett. 1814-től ismét a Habsburg Birodalomhoz tartozott, a Monarchia összeomlása után Jugoszlávia kapta meg. 1941-ben olasz csapatok foglalták el, de 1944-ben felszabadult, és 1990-től egy népszavazást követően jelenleg Horvátországhoz tartozik.

Forrás: Karczag Ákos - Trau, az Adria ékköve, Várak Kastélyok Templomok folyóirat 2007.4.szám – 40-43. oldal