Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Zebegény, Kálváriadomb

A Kálváriadomb leletei többször is szerepelnek a régészeti irodalomban, de magával a teleppel senki nem foglalkozott. Zebegény község belterületén emelkedik, a község feletti Remetekeresztbérc alacsony nyúlványaként. Mindkét oldala meredek, csak DK felé függ össze az említett keskeny gerinccel, amitől egy több méteres átvágás választja el. A domb alakja ovális, hosszúkás, keskeny, felülete egyenes. Hossza 250 m, legnagyobb szélessége kb. 40 m. Tszfm. 170 m, relatív magassága 20 m, területe 0,84 ha.

Mai alakját csak a legújabb korban nyerte, ma már csak az átvágás utal az őskori telep erődítésére. A Kálváriadombot 1935—1936-ban teljesen átalakították. Felszínéből 6 méter löszt lehordtak, ezt a domb oldalán teregették el, majd az így nyert vízszintes platón emlékművet emeltek. Ezáltal a régészeti rétegeket teljesen megsemmisítették, a földvár eredeti alakját, rétegződését, erődítését ma már nem ismerjük.

Az említett munkákat Horváth A. János kísérte figyelemmel, és erről rövid feljegyzései is fennmaradtak, melyek alapján a lényegesebb adatokat a következőkben foglaljuk össze: "10-12 „veremlakást” ástak fel a munkások, alakjuk tölcsér vagy csonka kúp, átmérőjük 170—200 cm, mélységük 100—120 cm volt, tapasztás nyoma nélkül. Kisebb tüzelési nyomok, cserepek, edények, köztük finom kivitelű mészbetétesek is, állati csontok, sok kovakő-pengedarab és „ököl nagyságú” nucieusok is voltak. További leletek még: nagy lapos orsógombok, egy csontár, vörös és kemény „festékrögök”, néhány kagyló és egy kis bronz vagy réz tárgy töredéke." A leletek egy része a balassagyarmati Palóc Múzeumba került, ezek 1945-ben elpusztultak. Másik részük a Magyar Nemzeti Múzeumba került, ezek ma is megvannak. A szűkszavú leírás nem teszi lehetővé, hogy leletegyütteseket vagy rétegeket megkülönböztessünk.

Legkorábbi leletünk a tiszapolgári kultúrára jellemző, amely a mi vidékünkön szokatlan jelenség. A leletanyag egy részével már korábban is foglalkozott a régészeti kutatás, éspedig a Zók-vuéedoli és a Hódmezővásárhely, hunyadihalmi csoporttal kapcsolatban. A legújabb megállapítás szerint legnagyobb részük a dunántúli rézkor középső szakaszába tartozik, közelebbről a balatoni csoport legfiatalabb fázisába, melyet a szlovákiai kutatás korábban ,,Furchen - stich-kerámiá”-nak nevezett. A bádeni (péceli) kultúrát is képviseli néhány lelet. Biztosan innen származik két bögre, de lehetséges, hogy e kultúra még több edényének is ez a lelőhelye. Végül még egy kis füles bögrét mutatunk be, amely hosszan élő forma lévén, tág időhatárok közé, de már a bronzkorba, talán annak is inkább a késői szakaszába tartozik.

A zebegényi Kálváriadomb az ismertetett leletek alapján rézkori telep volt, és ide sorolhatjuk magának az erődítésnek is a korát, de e korszakon belül ma már nem dönthető el, hogy valójában melyik kultúra építette.

Forrás: 

Nováki Gyula - Sándorfi György - Miklós Zsuzsa: A Börzsöny hegység őskori és közékori várai, Akadémia - 1979