Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Salona

Az egykori római várost és tartományi székhelyet Salonát még időszámításunk előtt a 3. században alapították az illírek. A város azonban hamarosan a terjeszkedő Római Birodalom uralma alá került.

A tartomány nyilvános és társadalmi életének középpontja Salona volt, mely a „Sinus Salonitanus” legbelső öblében, a Solin (Jader) folyó torkolatától éjszakra feküdt. E várost, melyet már a görögök is ismertek, a történelem először K. e. 119-ben említi, mikor L. Caecilius Metellus ott telelt és már Kr. e. 78-ban mint „oppidum civium romanorum” fordúl elő, melynek saját hatósága, papjai és áldozó helyei vannak. A Caesar és Pompejus közötti polgárháború után Salona lett a dalmát conventus középpontjává és nem sokkal utóbb az egész provincia fővárosává. Mint római colonia a Tromentina tribusba osztatott. Salona virágkora az I. és II. századba esik, később ellenséges hadak több ízben földúlták. A város új életre kelt romjaiból, de végre tönkre jutott az avarok szünet nélkűli csapása alatt (626–639).

Kevés helység lehet, mely régi nevének megőrzése mellett egykori pompájának és nagyságának oly kevés látható jelét tudná fölmutatni, mint épen Salona. Még legjobban megmaradtak a kerítésfalai, melyeket mintegy 4 kilométernyire nyomon kisérhetünk. Salona ugyanis már a polgárháborúk idején erősített város volt, bár akkor még nem kő-, hanem csak fa-tornyai voltak. Csak Marcus Aurelius császár korában javították ki a város falait és építettek rájuk négyszögű tornyokat, melyek közűl még kevéssel ez előtt is több mint nyolczvanat föl lehetett ismerni. Mikor utóbb Salonát a barbárok már háromszor bevették, akkor határozták el a 400. év körűl, hogy az ellenség támadásainak leginkább kitett éjszakkeleti oldalon a négyszögű tornyok elé még egyszerű és kettős ékalakú tornyokat is építenek, melyek még most is láthatók. A város nyugati részén az út mentén egy erős fal vonúl, mely alkalmasint a kikötőbeli építkezések megerősítésére szolgált. Salona egy régibb nyugati és újabb keleti részből állott, melyeket még most is fal választ el egymástól; négy kapuja volt, és pedig nyugat, éjszak, éjszakkelet és kelet felé. A kerítésfalakon kivűl azonban még számos ház állott úgy, hogy Constantinus Porphyrogeneta állítása szerint Salona félakkora lett volna, mint Konstantinápoly.

Mint minden nagyobb római városnak, Salonának is volt színháza, amphitheatruma, fürdője, temetőhelye, stb. A színház a város délnyugati részén állott; most csupán néhány ívezete áll még. Az amphitheatrumnak egész kerülete kivehető, de csakis nagyszerű bejáratát tárták föl egészen, egyéb részei jóformán elpusztúltak. A vízvezetéket a Jader folyó forrásából részint földalatti folyosókon, részint ólomcsövekben, melyek a kerítésfalakba voltak beépítve, vezették be az egyes házakba és fürdőkbe. Miként Rómában, vagy Pompejiban az útakon, vagy a város falainál: Salonában is a kapuk előtt, vagy a falak hoszszában számos síremlék állott, így éjszakkeletre is volt egy temetőhely, hol mostanig 17 kősírt fedeztek föl. Salona volt Dalmáczia összes tartományi hatóságainak székhelye.

Forrás: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben-Dalmáczia.-Dalmáczia őstörténete. Bulić Ferencztől, fordította Boncz Ödön