Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Alsóörs - Török-ház  „török adószedő háza"

A permi vörös homokkőből rakott, végig alápincézett épület a falu központjában, egy olyan magaslaton helyezkedik el, ahol a hegyre nyugatról felkapaszkodó utak és a teraszokon elhelyezkedő délnyugat-északkeleti irányú utak összefutnak. Annak, aki visszavisszajár a faluba, feltűnik, hogy az épület „arcot cserélt" a felújítások során. 

A délkelet, északnyugat tájolású ház oromzati oldalával, rajta két ablakkal és a pinceajtóval, néz a Balaton felé. E főhomlokzat és a délnyugati hátsó hosszhomlokzat mögött néhány méterrel a terepszint meredeken lejt lefelé, így az épület-különösen nyugat és délnyugat felől-uralja a faluképet. A tekintélyes magasságú, kétszintes épület alsó szintjét a három szakaszos, dongaboltozatos pince foglalja el, melynek gótikus, kőkeretes ajtaja délkeleten nyilik. Mindegyik szakaszban egy-egy szellőzőnyílás fut felfelé a boltvállban. A felső szint háromosztatú, a harántfalak a pincét tagoló hevederek felett futnak. Az épület északi végéhez alacsonyabb toldalék-épület csatlakozik. 

A gótikus műformákat mutató, akkor még fazsindellyel fedett építményre már Rómer Flóris felfigyelt 1859-es alsóörsi útja során. 1861-ben vázlatfüzetében rajzon is megörökítette, feljegyezve az akkori tulajdonos, Csepreghi Sámuelné valamit a korábbi tulajdonos Mórocza család nevét. Faragott kö ajtó- és ablakkeretei alapján a házat a középkori eredetű templom gótikus átépítésének korából származó úri laknak határozta meg. 

Amikor a 20. század közepén a helyiek által „török háznak", „török adószedő háznak" nevezett épület részletes felmérésére és vizsgálatára is sor került, már csak két helyiségből állt: a hátsó helyiség felhasználásával ugyanis egy új ház épült az előbbi házra merőleges, alacsonyabb tetőgerinccel, a pincebejáratot pedig egy alacsony, féltetős toldalék takarta el. Az 195l-es műemlék-jegyzékben is szereplő házról 1953ban Gilyén Nándor készített felmérést. Entz Géza részletesen ismertette az épületet, és a falura, a templomra vonatkozó okleveles adatok alapján a 15-16. század fordulóján épült kisnemesi udvarháznak határozta meg. Ennek a páratlan módon, szinte teljes épségben megmaradt késő-középkori kisnemesi kúriának a jelentőségét abban látta, hogy míg egyfelől a kisnemesi udvarházak egyik, valaha országszerte elterjedt típusát reprezentálja (központi bejárat, hármas osztás, kívülfűtös szobai tüzelőberendezés), másfelől a helyi népi építkezésre való hatása is félreismerhetetlen: a terep lejtését kihasználó kétszintes építmények ma is gyakoriak a Balaton-felvidéki szőlőhegyeken. Entz Géza egyedül a szabadkéményt tartotta -turbánra emlékeztető kéményfeje alapján-barokk korinak, ebből eredeztette a ház „török adószedő ház" elnevezését is. A háznak kétosztatú formájában való újjáépítését, a harmadik pinceszakasz ezzel összefüggő elfalazását, a ház jellemző vakolását a feliratos táblán szereplő évszám és monogram alapján Guath Péter 1880-as átalakításához, ill. felújításához kötötte. Entz Géza megkockáztatta azt a feltevést, hogy az építtetők is talán a Guath család ősei lehettek. E család alsóörsi jelenléte ugyanis a 15. századtól folyamatosan követhető. 

Az épület fennmaradásához fogható csoda, hogy építtetőit és egykori lakóit is sikerült azonosítania Lichtneckert András levéltárosnak, az Alsóörs-monográfia szerkesztőjének, aki a falu történetét a török kortól napjainkig feldolgozta. Az épületről és lakóiról 2006-ban egy külön füzetet is megjelentetett Az alsóörsi török ház, a török bíróság és a Prépost család története címmel. Az építtetők azonosítását az alsóörsi Mórocza család megmaradt családi levéltára tette lehetővé, amely szép számmal tartalmazott törökkori iratokat is. Lichtneckert András az oklevelek alapján meggyőzően bizonyította, hogy a nemesek bírája funkcióban eljáró családok közül a Prépost család volt az, amelyik a vizsgált kúriát építtette és a 17. század végéig lakta. Megállapítását Rómer rajza is alátámasztja, amelyen az akkori tulajdonosok neve mellé a „Prépost-kúria" elnevezést is felírta. Mórocza Dániel is említést tesz az „úgynevezett prépost-udvarban" álló régi épületről 1876-os tanulmányában.  Ez akkor az épületnek még közszájon forgó elnevezése lehetett, noha a Prépost család az 1790-es évekre eltűnt Alsóörsről. 

Lichtneckert András a fennmaradt oklevelek alapján a ház birtoklástörténetét napjainkig tisztázta: miután a Prépost családnak az épületet birtokló ága férfiágon kihalt, a ház a leányág révén a Gál, Torma majd a Csepreghi családok kezére került. Az 1 858-es kataszteri térkép és a kataszteri iratok alapján özv. Csepreghi Sámuelné volt a ház tulajdonosa. (Ekkor a romos épületrész mögötti kert Mórocza Dánielé volt.). 1869-ben vásárolta meg a házat (illetve annak megmaradt déli részét) az a Guat Péter, akinek nevét az 1880-as felújításkor készült feliratos tábla is jelzi a bejárat felett. Guat Péter nevét és a felújítás idejét a bejárati lépcső pofafalának vörös homokkő fedkövébe is belevésték. 

Talán a faluképet uraló, évszázadokat túlélő udvarház is hozzájárult ahhoz, hogy a lakosság történelmi emlékezete ugyanúgy megőrizte a török korban még kiemelkedő, de azután paraszt-nemesi sorba süllyedő, majd kihaló Prépost család emlékezetét, mint a török bíróság emlékét. 

Talán az sem véletlen, hogy a sokfelé elterjedt alagút mondát is épp ennél a háznál jegyezték fel. A műemléki, történeti kutatásoknak, az egymásra rakódó, egymást segítő, értelmező újabb és újabb ismereteknek köszönhetően e becses, egyedülálló műemlékünk ma hitelesen felújítva várja látogatóit. A hosszas, aprólékos kutatómunka eredménye nemcsak az Alsóörs történetét feldolgozó vaskos kötet, de a kutatások eszenciáját magába foglaló emléktábla és a ház történetét feldolgozó füzet. 

Forrás: H. Csukás Györgyi - Az alsóörsi gótikus lakóház története