Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Litér református templom

Liter község első említésével a veszprémi káptalan 1082-es (hamis) birtokösszeíró levelében találkozunk, miszerint az egyháznak Lynther faluban négy jobbágya van, akik földjeiket és erdeiket közösen birtokolják. A község még 1290-ban és a, veszprémi káptalan birtokában van. 1237-ben Regnoldus veszprémi ispán szolgáltat igazságot Kemecha de Lytur, Hipolitus et Keselev/ de Saar libertinusainak, akiket uraik a veszprémi egyházra hagytak. 

1265-ben a fehérvári és veszprémi káptalan közötti peres ügyben a király által kinevezett bírák közt literi nemesek is szerepelnek. 1274-ben a Rátótiak gyulakeszi beiktatása során történik említés Lvnter-i Gergelyről. 1314-ben Liter birtoklásával kapcsolatban Vylak-i Balázst és Pétert emlegetik okleveleink. 1488-tól kezdve a Literi, Essegvári, Palásthy, Kenessey, Benda családok birtokolják a falut. 

Az előrenyomuló törökök elpusztítják a község környékét, maga a falu is ,,pusztahely" 1557-ben, 1588-ban azonban újra lakott helyként emlegetik. A török idők elmúltával 1732-ben új telepesek szállják meg az elpusztult falu határát.

Református temploma téglalap alaprajzú, nagyméretű templom keletelt teremtemplom, nyugati oldalán kétemeletes toronnyal. Déli bejárata gazdag későromán béllettel diszített, 1962-ben tárták fel. Mai formájában későbarokk épület. Mai teremtemplom alakját és barokk tornyát a reformátusok 1784-es építkezésekor nyerte. Homlokzatain sima falsávok között délről két sorban egymás felett ablakok vannak, a csúcsos sisakkal fedett tornyon kis kiülésű lizénák közt sima felületek fent zsalus ablakok és órapárkány. Belseje síkmennyezetes, mindkét végén fakarzatok amelyek a pelikános hangvetőjű szószékkel és a padokkal együtt egyszerű barokk formákat mutatnak. 

A templom legelső említésével 1472-ben találkozunk, ekkor újra szentelték a Szent Kereszt tiszteletére a veszprémi káptalan birtokában levő község templomát." 1582-ből azt olvassuk, hogy egytornyú, Szent Jakab apostol tiszteletére szentelt temploma elhagyottan áll, a török pusztítás tarolta le a községet, a plébánia udvarát. 

Összegezve az írásos emlékek által szolgáltatott anyagot, megállapíthatjuk, hogy a község már a XI. században létezett, minden bizonnyal temploma is volt. Templomát a XV. század folyamán újraszentelték a Szent Kereszt tiszteletére. Ellentmondónak látszik az 1582 körüli feljegyzés, amely az egytornyú templom védőszentjének Szent Jakab apostolt mondja. 

A literi kapuzat építési idejét a díszítő faragványok alapján a XIII. század második felére rögzítjük. Vannak a faragványok közt egyes elemek, amelyeknek faragása elképzelhető lenne a századforduló táján, a bourgesi típusú ornamentika, az állatfejű, madártestű, hosszú farkú sárkányok, a kapuőrző oroszlán, a horpácsi, vértesszentkereszti összefüggések inkább a tatárjárás utáni időkre korlátozza a díszítőelemek faragási idejét. Az archivolt csúcsívei is megerősíthetik a XIII. századi keltezést, s ha meggondoljuk, hogy a két kapuzatépítési periódus között legalább 20 — 25 évet kell feltételeznünk, az átépítést s az ehhez kapcsolódó díszítő szobrász! tevékenységet aligha tehetjük a század 50-es, 60-as évei elé. 

Forrás: 

Levárdy Ferenc: A litéri román kapuzat

Koppány Tibor: A Balaton-Felvidék románkori templomai

Rainer Pál (szerk.): Veszprém megye egyházi élete a középkorban (Veszprém, 2009)VESZPRÉM MEGYE VILÁGI EGYHÁZAI

Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993) MűemlékekI. Balatonkenesétől Tihanyig