Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Hosztót – Nagyboldogasszony-templom

A templom dombon emelkedő, keletelt, egyhajós, támpillérekkel megerősített sokszögzáródású szentéllyel ellátott épület, nyugati homlokzata elé ugró toronnyal. Szentélye ékbordás boltozattal fedett, a zárókövön egyszerűen faragott Kálvária jelenet látható. (3. kép) Hajója és sekrestyéje fiókos dongaboltozattal fedett, az előbbi a templomtérbe beálló falpillérekre támaszkodik. A karzat szakasza csehsüvegboltozattal fedett, ugyanígy csehsüvegboltozatos a toronyalj is.

A település az írott forrásokban először 1268-ban szerepel, amikor a vármegye hosztóti várnépeit (castrenses de Huzevtovch) említik. A templomot elsőként az 1333. évi pápai tizedjegyzékek sorolják fel, Tamás nevű papjával együtt. A falu birtokosa a középkor folyamán a Szalók nembeli Hosszútóti család volt, amely a településről vette nevét. 1455. február 1-én ismét említik a templomot, ezúttal Keresztelő Szent János oltárával együtt. Az adat érdekessége, hogy amikor a Marczali család egyik közeli, Nyavalyád nevű birtokát az erenyei és uzsai pálos kolostorra hagyta, úgy rendelkezett, hogy ha az uzsai - akkor épp üres - kolostorba a remete testvérek nem akarnának beköltözni, akkor a birtok fele részét a hosztóti templom Keresztelő Szent János oltárára, annak rectorai (oltárospapjai) kapják. Ez utóbbira alighanem sor is került, ugyanis a pálosok többé már nem tértek vissza az uzsai kolostorba (helyettük a ferencesek telepítették újjá a 15. század második felében). 

1550-ben a templom még a katolikusok kezén volt, ekkor István nevű plébánosát említik.  A falu birtokosa, Hosztóti Imre, amint egy 1561. évben írt levélben írják, „kastélt akar csináltatni Hoztoton az szentegyházban...", továbbá árkot ásatott a templom körül. Az erődítés nyomai a déli oldalon még sejthetők. A 16. század második felétől a reformáció rohamos előretörése nyomon követhető a veszprémi egyházmegye egészében, s nem kivétel ez alól a veszprémi püspökök új székhelyének számító Sümeg térsége sem.  

Hosztót a 16. század végén 17. század elején már evangélikus vallású volt. 

A falut a Hosztóti család 1629-ig bírta, majd ettől kezdve Vizkeleti János és leszármazottai kezén öröklődött tovább. 1724-ben Niczky Ádám lett a település tulajdonosa. Az ő idejére, 1728-ra teszik a templom első újkori felújítását, bár kérdéses, milyen sikerrel zajlott ez le, hiszen 1732-1733-ban az Acta Cassae Parochorum romosként (ruinata) jellemzi a hosztóti egyházat. Közben 1732-ben újabb birtokosváltás következett be: Kelcz Ádám táblabíró lett Hosztót földesura, aki épp csak használható állapotban tartotta a templomot. 

A templom nagyobb átalakítása 1739-1740-ben kezdődött el és felújítása csak 1742-re fejeződött be Gyulai Gaál Gábor révén. Gyulai Gaál Mihály az évek során eladósodott, így kénytelen volt 1852 tavaszán eladni Hosztótot Politzer Mihály jánosházi kereskedőnek, amivel a család itteni birtoklása egyszer és mindenkorra lezárult.  A templomba való temetkezések sorában a legutolsó Gyulai Gaál Amáliáé, akinek földi maradványait 1889. december 15-én a „hosztóti családi sírboltban" helyezték el. 

Úgy tűnik, ezután évtizedekig nem végeztek felújítást a templomon, melynek állapota a 19. század végére alaposan leromlott. A templomot életveszélyesnek nyilvánították, és 1888. július 5-én bezárták. A plébános - hivatkozva az 1836. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvre - felhívta Gyulai Gaál Ödön figyelmét, hogy a templomfelújítás költségei a kegyuraság révén a családot terhelik. Ebből kiviláglik, hogy amikor a 19. század közepén a család eladta a hosztóti birtokot, botor módon elfelejtette a templom kegyuraságát is átruházni új tulajdonosára, amit az is bizonyít, hogy Gyulai Gaál Ödön nem tiltakozott.  Határozott felkérésének eredményét nem ismerjük, csupán annyit tudunk, hogy Gyulai Gaál Ödön 1904-ben meghalt, de a templom helyreállítása is elkészült.

A templom műemléki helyreállítása 2010-ben készült el.

Forrás: Fülöp András: A Gyulai Gaál család hosztóti temploma az újabb kutatások fényében