Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Sümeg - Városfalak 

A település egy részének fa palánkkal történő bekerítéséről 1548-ban szól először az akkor készített összeírás. (Országos Levéltár. Conscriptiones dicales, Cottus Zalad. Liber LXLIX. Tom. LII. 359 old.). Az újonnan épített palánkokon belül a mezőváros lakosságától elkülönítve akkor 14 menekült nemesi család élt. Az összeírás arról nem szól, hogy a palánk a város melyik részét kerítette, feltehetően azonban azt a vár alatti területet, amelyet a 17. századtól okleveles adatokkal kimutathatóan, évszázadokon át Sümeg nemesi társadalma élt, s nem a középkori templom körüli városrészt.

A török elől a vár aljára húzódó 17. századi várost 1656-58 között tornyos kőfallal vetette körül Széchényi György veszprémi püspök. A 18-19. században sok helyen áttört, lebontott fal egyes szakaszai kerítésfalként állnak a Mártírok u. 6-8., a Kossuth u. 15-33. telkein és a Váralja utca telkeinek belső oldalán, néhol 6-8 méter magasságban, egymás felett több sor lőréssel és fából ácsolt belső védőfolyosók gerendafészkeivel. A fallal övezett belső város főkapuja a mai Szt. István tér torkolatában volt. A kaput díszítő és Széchényi püspök címerét ábrázoló kőfaragványt a Kisfaludy Múzeumban őrizik. 1854-ben bontották le. (A várfal szakaszai műemléki védelmet élveznek.) 

Udvarbíró tér. „Tarisznyavár". A 17. század közepén épült városfal észak felé nyíló lovas és gyalogos kapujának és az azokat védő kerek bástya maradványa. (Műemlékileg védett.) 

Kossuth Lajos u. 19., 23., 25., 27. és 29. A városfalhoz kívülről hozzáépített, főleg egyemeletes, barokk eredetű és eklektikus homlokzatú polgárházak. 

Kossuth Lajos u. 31. A 17. századi városfal egyetlen megmaradt tornyát magában foglaló, romantikus homlokzatú magasföldszintes ház, belsejében teljesen 18. századi barokk épület. (Műemlékileg védett.) 

Forrás:

Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet - műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)

MIKLÓSI-SIKES CSABA: SÜMEG VÁROS ERŐDÍTÉSRENDSZERE II. VÁROSFALAK és BÁSTYÁK

Maga a városfal nagyjából szabálytalan négyszög formában vette körül a 17. század közepén lakott területet. Észak–nyugatról a vár külső kaputornyától indult lefelé a Várhegy meredek oldalán, míg annak lábánál félköríves toronyhoz (Tarisznyavár) csatlakozott. A torony mellet látható az egykori északi, Devecser irányába nyíló kapu kettős, lovas– és gyalogkapu nyílásának a helye, ma már keretezés nélkül. A kapunyílások helyén és a torony mögött 1963-ban ásatást végeztek. Az utóbbi helyen a városfalra merőlegesen elhelyezkedő, három helyiségből álló lakóház (Vámház?) alapfalai kerültek elő, amelyek 16. századi építésűek. Az északi városfal további szakasza a mai Váralja utca telkeinek hátsó határán ma is 8–10 méter magasságban húzódik, végén kerek sarokbástya állt, amelyet 1928-ban forgalmi okokra hivatkozva bontottak le.

A Kossuth Lajos utca vonala mentén húzódó dél–nyugati fal sarokbástyához csatlakozó szakaszát – még a 18. században – az Eitner-ház (Kossuth L. u. 33.) építése idején kezdhették elbontani, de véglegesen csak 1890 körül, az itteni park kialakításakor tüntették el. A vele szomszédos 31. számú háztól, az abba befalazva ma is látható kerek torony tanúsága szerint még áll a városfal az épület utcai homlokfalában, akárcsak az utca további házaiban, azok hátsó tűzfalát alkotva egészen a mai OTP székházáig, ahol a Szt. István teret, illetve az egykori Belvárost ma is megközelíthető utcácska van. Ennek az utcának a közepén állt a városfal főbejárati kapuja, eredetileg kőkeretes és felvonóhidas formában, itt is kettős, egy szélesebb, szekerekkel bejárható nagyobb, mellette keskenyebb gyalogkapuval. A nagykapu nyílása felett volt az építtető, Széchenyi György püspök 1658-as évszámú címeres záróköve, amelyet 2003-ig a Városi Múzeum kőtárában őrizték, azt követően a város akkori vezetése átadta a vár bérlőjének. Ezt a kaput 1858-ban, a Bach–korszak megyei adminisztrációjának utasítására bontatta le a város. A fal további szakaszai még állnak a Kossuth utca következő házaiban, bár nagy részüket részben az 1910-ben épített és jelenleg Kisfaludy–étteremként működő emeletes ház készítése alkalmával bontottak le, a ház sarka helyén emelkedő délnyugati saroktoronnyal együtt.

A városfal dél–keleti szakasza az étterem és a gimnázium között nyíló Mártírok utca északi oldalán fut tovább, keleti irányba. Első, hosszabb szakasza szabadon látható, később az utca házainak hátsó kerítésfalát alkotja. Végső szakasza már alacsony kőkerítés, amely a Vak Bottyán utca 5. számú ház kertjét határolva fordul északi irányba. A sarkon itt is kerek torony állhatott, ennek azonban sem helyszíni, sem írott nyoma nem maradt.

Ebből a pontból a városfal észak–keleti irányba a vár foka irányába fordult, de mára ez a falszakasz csak nyomaiban azonosítható. A Vak Bottyán utca felső végén volt a harmadik kapuja, amely a 17. századi Sümeg, Tokajnak nevezett városrészbe vezetett. Utolsó ismert szakasza a ferences kolostor egykori gazdasági udvarát határolta és onnan indult felfelé, a vár déli sarka irányába.

Forrás: MIKLÓSI-SIKES CSABA: SÜMEG VÁROS ERŐDÍTÉSRENDSZERE II. VÁROSFALAK és BÁSTYÁK