Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

SÁROSPATAK – KOLOSTORERŐDÍTÉS

A középkori mezőváros plébániája és a hécei főúri kastély (ld. ott!) között félúton, a település É-i szélén, az É–D-i főút K-i oldalán, a mai református kollégiumtól ÉK-re határozta meg az 1970-es években Dankó Katalin a 13. századi eredetű ferences kolostor helyét és tárta fel – a ma családi házakkal beépített területén – néhány részletét.

Egy 1444-ben kelt, Pálóczi Simon és Perényi János kiegyezéséről szóló oklevél szerint Perényi boszszúból elfoglalta Patak városát az ottani kolostorból kialakított fortalitiummal, de ekkor kötelezi magát annak visszaszolgáltatására.2 Az eddigi kutatás ezt az adatot az ekkor épp romladozó és részben elnéptelenedett ferences kolostora vonatkoztatja, miközben nem kizárt a jelenleg még ismeretlen helyen állt domonkos kolostorral való azonosítás sem.

Dankó Katalin részleges feltárása mindenesetre ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudta, ehhez a területen további kutatások szükségesek.

Forrás: Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig

Sárospatak központja a folyó alkalmas átkelőhelye mellett alakult ki. 

A település északi szélén, a Bodrog folyó és a Suta patak által határolt kiemelkedő területen telepedtek meg a ferencesek a 13. század közepén. Egyházuk a Boldogságos Szűz tiszteletére volt szentelve, építése IV. Béla pártfogásával és a környéken a 12. században megtelepedett olasz és vallon vendégnépek által elősegített városias fejlődéssel hozható kapcsolatba. Patak a ferencesek egyik legrégebbi magyarországi kolostoralapításai közé tartozik. A pataki domonkos kolostor már 1238-ban állt. Helye egyelőre ismeretlen, valószínűleg a város déli szélén helyezkedett el, a ferences kolostorral átellenben; maradványait a mai görög katolikus templom alatt sejtjük. Minden bizonnyal a domonkosok temploma, az 1418-as említés hat temploma közül, a Szent Domonkos templom. 

A valószínűleg a 13. század közepén, a tatárjárás után alapított pataki ferences kolostor első említése 1261-ben, V. István oklevelében történik. 1295-ből is ismerünk a ferencesekkel kapcsolatos adatot. A kolostor jelentőségét mutatja, hogy 1307-ben, majd 1315-16-ban is itt tartották a közgyűléseket. Az 1316-os és 1379-es összeírások szerint az egri őrséghez tartozott. 1445-ben „a sárospataki kolostorból alakított és készített erősségről" szólnak az adatok. 1448-ban a mariánusoktól az obszervánsok vették át a Pálócziak „elégedetlenségének" következtében. Egy 1461-ből származó oklevél említi a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett felső kolostort, amely Szent Ferenc kisebb testvéreié és egy árkot, amely a kolostor körül, annak felső részénél helyezkedik el. 

A ferences kolostorhoz - a források szerint közvetlenül - kapcsolódó klarissza kolostor  alapítása 1385 tájára tehető; vélhetően Erzsébet, vagy Mária királynő gondoskodásának lehet tulajdonítani. 1391-ben már egy birtokügy kapcsán említik őket. 1395- és 1397-ből származó adatok az apácák földi vagyonról való lemondására vonatkoznak. 1391-ben újra egy birtokügyben szerepelnek.  A már említett 1401-es, IX. Bonifác pápa által adott engedély szól az ablak vágásáról és említi a klarisszák kápolnáját. 1503-ban újabb birtokügyben szerepelnek. Sorsuk a ferencesekéhez hasonlóan alakult, egy 1556-os adatból következtethetően ekkorra már a klarisszák is elhagyták Patakot. 

A ferences és klarissza kolostor a 16. század közepe után nyomtalanul elpusztult, maradványa nem volt ismeretes a feltárások megkezdéséig. Területükre a 17. században ispotály települt, de a középkori kolostorok maradványaival nem volt kapcsolata. A feltárások során kiderült, hogy az elhordott épületek helyén az ispotály temetője húzódott. 

A kolostor lokalizálása 1969-ben történt meg, amikor a Görbe utca 4. számú ház bontása során bordatöredékek kerültek elő.  A középkori ferences kolostor területén és környékén 1962-ben Megay Géza végzett leletmentő ásatást, feltárva az elpusztult kolostor területére települt 17. századi ispotály temetőjének 27 sírját. A kolostor első maradványai 1971-ben csatornázási munkálatok során kerültek felszínre.

1972-ben és 1974-ben megkezdődött a terület régészeti feltárása a Görbe utca 2. és 8. számú házak közötti zsákutcában, mely azóta a Kolostor utca nevet kapta. A korlátozott ásatás során felszínre került két sokszögzáródású. szentély alapfalainak maradványa.

1975-76-ban folytatódott az ásatás. A Kossuth Lajos utca 5. számú ház kertjében több árokkal és szelvénnyel végzett kutatás során feltárult a hatszögzáródású szentély déli falának folytatása, a hajó csatlakozása, és a szélesebb hajó déli fala is, a nyugati végződés kivételével. Előkerült még ugyanitt a hajó déli oldalához utólag hozzáépített újabb kápolna maradványa, mely a nyolcszög öt oldalával záródott, sarkain átlós támpillérekkel. A kápolna záródását a szentély és a hajó csatlakozásához igazították. A kápolna nyugati oldala és a hajó déli fala közti sarokban kisebb négyzetes építmény készült, melynek déli oldalát, a sarokhoz közel, támpillérrel erősítettek meg. 

A Kossuth utca 3. számú ház kertjében végzett kisebb ásatás szerencsés módon feltárta a kerengőfolyosó nyugati szárnya udvari falának egy rövid szakaszát. 

Miután így a kolostor jól lokalizálható a templom északi oldalára, egyértelművé vált, hogy az 1972- és 1974-es ásatások során feltárt mindkét szentélyzáródás a ferences kolostor épületegyütteséhez tartozik, a déli hatszöges záródás a templom szentélye, míg a tőle északra lévő nyolcszöges szentély a kolostor keleti szárnyából ugrik ki alaprajzilag. Mivel a kolostor északra helyezkedett el a templomhoz képest, így a források alapján közvetlenül a ferences templom mellé tehető klarissza kolostor kápolnája csak a déli oldalon kereshető. 

Forrás: J. Dankó Katalin – Szekér György: A sárospataki ferences kolostor kutatása