Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Nógrádszentpéter (korábban Szentpéter) evangélikus templom

A Szalatnya-patak mentén fekvő kisközség. Már 1297-ben említik Szent Péter apostol tiszteletére épült templomát. 1548-ban Balassa Imre és János, 1598-ban Balassa Zsigmond volt a földesura. A XVI. század közepén a török hódoltság alá került és 1526–63-ban 15 adóköteles házzal a szécsényi szandzsák községei között találjuk. 1660-ban a divényi uradalomhoz tartozott. 1715-ben 13 tót, 1720-ban két magyar és 11 tót háztartását írták össze. 1740-ban a gróf Balassa és a Zichy családok és 1770-től ugyanezek a családok voltak az urai. Az evangélikusok régi temploma valószínüleg még a XV. században épült, mert egy felírás 1507-ből, már a javítás évét tünteti fel. Oltára 1681-ben készűlt. 1693-ban tűzvész következtében rombadőlt, de a XVIII. század elején újraépült. Legrégibb harangja 1599-ből való, de 1731-ben ujjáöntötték. 

Forrás: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, NÓGRÁD VÁRMEGYE,

NÓGRÁD VÁRMEGYE KÖZSÉGEI. Írta Reiszig Ede dr. történetíró. Kiegészítette Vende Aladár szerkesztő

A templomot a 15. század második felében építették torony nélküli épületként, hosszúkás hajóval és sokszögű presbitériummal, amelyet bordás boltozat fedett. A mai épület valószínűleg egy régebbi templom helyén áll, amelyet már 1283-ban említenek (a régebbi irodalomban 1297-es év szerepel), és amelynek felszentelése a településnek is nevet adott. A 1332–1337 közötti pápai tizedek jegyzékében S. Petrus néven szerepel.

A 16. században a templom területét fallal vették körül, 1599-ben pedig a nyugati oldalon tornyot építettek. Abban az időben a templom már nagyon rossz állapotban volt, mivel a falut korábban a törökök uralták, akik nem engedélyezték a javításokat.

A szentély délkeleti fala leomlott, a fa mennyezeteket tűzvész pusztította el, és a belső berendezés is megsemmisült. A már evangélikus templom javítása csak a törökök kiűzése után, a 17. század közepén kezdődhetett meg.

Az 1660-as években a presbitérium új fa mennyezetet kapott, amely az eredeti boltívet váltotta fel, 1681-ben pedig új oltár került beépítésre. 1688-ban a templom védőszentje Szent Gál lett.

További munkálatokra került sor a 18. században is, amikor a templom orgonát is kapott (1764-ben). 1776-ig nyúlnak vissza a hajó fa mennyezetén végzett munkálatok.

A középkori épületnek számos problémája volt, amelyek 1870-ben akár a lebontásáig is vezethetett volna. A hívőknek azonban sikerült előteremteniük a javításhoz szükséges pénzt.

1954-ben a felújításhoz kapcsolódó kutatások során többek között reneszánsz falfestményeket fedeztek fel a templom belsejében, amelyek a 16. és 17. század fordulójáról származnak. 1963-ban a templom nemzeti kulturális emlékművé vált.

További munkálatokat végeztek 1969 és 1971 között is. Ezek keretében restaurálták a 1667-ből származó festett deszkamennyezetet és a szentély reneszánsz falfestményeit. A felújítás kiterjedt a gótikus szentélybe vezető portálra, a pastophóriumra és az ablakok festett díszítésére is. A hajóban felújították a 1776-ból származó deszkás mennyezetet, a szószéket és az orgonát. Ezt követően a templom külsejét is felújították, amely a toronnyal együtt új zsindelytetőt kapott.

Forrás: https://apsida.sk