Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

KÖZÉPLAK református templom

Középlak Kalotaszeg első falva Alszegen, ahol hiányzik az annyira jellegzetes, sziporkázó népviselet. Ez a peremfalu az Almás-völgy azon kiszélesedett részén fekszik, ahova a Kolozsvár-Egeres-Kispetri út Tamásfalván beletorkollik a Bánffyhunyad-Zilah országútba. "Fegyvert viselő őslakói a századok gyakori harcaiban nagy részben kipusztultak; a megmaradtak mint jobbágyok művelték az urasági földeket egészen 1848-ig. Az utóbbi századok várvédői, az ún. armális nemesek legnagyobb részét az idők folyamán a várurak a székely és a szász földről telepítették be. Erre enged következtetni, példának okáért, a "csekefalvi" előnevet nyert Kiss családnak I. Rákóczi György által adományozott nemeslevele vagy más családoknak a szász néphez hasonlatos típusa és egynémely családnak kitudhatólag a Barcaság vidékéről származása." (Nagy Mihály lelkész, 1930, kézirat). 

Maga a település a honfoglalás idejében Erdélynek Töhötöm vezér által történt elfoglalásakor keletkezhetett, amikor az Almás-patak két mellékvölgyében letelepedett ősi Szil nemzetség utódai honosodtak meg (mintha ismerősen csengene e név Szilágyságban ugyebár!?) Első írásos említése II. András (Endre) király idejéből származik, 1291-1296-ból a Bécsi Kódexben, mely szerint Középlaknak van saját temploma és papja. Ennek a plébánia templomnak ismerjük Sámuel nevű papját is, aki 1335-1337-ben tíz garas papi szeretet-adományt s az egyház népe négy képe püspöki tizedet fizetett a nagyváradi püspöknek. 1341-ben "Villa Kuzeplak", majd 1426-ban Kwzeplak, Mátyás király idején (1471) "Poss. Kewzeplak", 1590-ben Keózéplak formában található meg a neve. Ma használatos formája 1808-ból származik (Középlakcum Praedio Bozolnok pataka (Lipszky 1.). Középlak sorsa mindenben megegyezik az almási uradaloméval, Dezső avagy Almás várának tragédiái a falut is elérték, lakosai vári vitézként áldozták vérüket több ízben is. 1241 -ben a tatárok pusztították végig az Almás-völgyét, 1551-ben Castoldo osztrák zsoldosvezér sanyargatta őket, majd 1660-ban Szejdi Ahmed basa csapatai gyilkolták le vagy hurcolták rabságba a megmaradottakat (Szalárdi János: Siralmas Krónika..., 393-395). A kuruc-labanc csatározásokra utal az 1905-ben, az új templom északkeleti sarkában felfedezett kuruc vitézek sírja, akiknek porladt hamvai mellett színüket tartó ruhafoszlányaik és süvegük volt felismerhető, ami az 1708-as labancpusztításokkal hozható kapcsolatba. 

1674-ben Apafi Mihály fejedelem segítségével a török által elpusztított 11 kalotaszegi falut (Körösfő, Almás, Középlak, Darolc, Nagykapus, Gyalu, Türe, Mákó, Vista, Lóna, Fejérd) újjáépítették. 

Középkori templomáról nincs adat. Első temploma valószínűleg az 1241-es tatárjárás után épült a lerombolt Almásmonostorból elhozott román stílusú kövekből, melynek emlékét a karzat alatt és a hajóbejáratnál levő faragott oszlopfők őrzik. Az ősi templom a mai templom alatt levő ovális földhányásra épült. A torony alatti gótikus kőkapu arra utal, hogy a XIV-XV. században átépítették a templomot. A régi templomnak nem volt tornya, fából készült harangláb szolgáltatta a harangállványt, melyben az 1727-ben készült nagyharang és az 1741-beli kisharang hívta a híveket Isten igéjének hallgatására. Középkori templomából a többszöri átépítést /1866, 1884, 1904/ követően csak kevés emlék maradt fenn. Déli bejárója előtt szép faragású románkori oszlopfók ülőkéül szolgálnak, nyugati bejáróját csúcsíves modorú kőkeret. Ezeket a régi templomból mentettek át. Bunyitay által leírt „gömbszelvényes vállköves oszlopka, mely kétségkívül torony ablakában állott" s melyet a szerző Almásról elszármazottnak vélte, időközben elkallódott. Az utolsó átfogó újjáépítés 1991. október 20-án fejeződött be Molnár Jánosné Csora Irma lelkész idejében. 

Tornya 1884-ban épült. Az egyház elhatározta a roskatag fatorony helyett új kőtornyot építeni, amihez a szükséges anyagokat nagyrészben már be is szerezte. Az építést folyó év 1884, ápr, 1-én fogja megkezdeni Hottner Ferdinánd építész. — Az összes költség mintegy 2000 frt.-ra van számítva. 

Lakói tiszta katolikusok voltak és a XVIII. században létező református anyaegyház feltehetően a középkorinak a folytatása. (Benkő J.: Transsilvania. II. 184.) Ennek jele az 1651-ből származó műemlékkehely is.

A régi templomot 1905-ben teljes egészében újjáépítik. (Kovács: Magyar ref. templomok. II. 664.) Lakói a reformáció óta reformátusok.

Forrás:

Miklósi Sikes Csaba: Egyházi építészet Kalotaszegen. A romantika és a gótika évszázadai (1540-ig)

Herepei János és Szabó T. Attila: Levéltári adatok faépítészetünk történetéhez. I.

Kovács Kuruc János írása a Szilágyság, 1995. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)1995-01-13 / 2. szám, 1995-01-20 / 3. szám

Léstyán Ferenc: MEGSZENTELT KÖVEK - A KÖZÉPKORI ERDÉLYI PÜSPÖKSÉG TEMPLOMAI