Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Magyarkimle Sarlós Boldogasszony-templom

A falu első, hitelesnek mondható említése 1210-ből származik, "Kamana"névalakban. Ezt követően 1274 körül "Kemene", 1365-ben "Kyukemne", 1403-ban Kempne", 1414-ben "Kemnie", 1483-ban "Kemne", 1486-ban és 1492-ben pedig ,"Kemnye" alakban fordul elő Kimle az okleveles forrásokban. Ugyancsak „Kemnye" szerepel egy 1526 őszén kiadott oklevélben is. Vagyis az első évszázadokban még meglehetősen távol esik falunk elnevezése a mai névalaktól. A következő évtizedektől viszont fokozatos közeledést figyelhetünk meg. Az 1532. évi adóösszeírásban már a "Nagkemlije" illetve a "Kiskemlye" névalakokkal találkozhatunk. A névhasználat azonban azidőtájt még erősen ingadozik: az 1549. évi adóösszeírásban pl. mindkét Kimle "Kemnew" névalakban szerepel; míg egy ekkortájt keletkezett, Thullner István által közzétett forrásban "Kemnő" illetve "Kemlő" alakokkal találkozunk. Ezt követően közel egy évszázadig nem ismerjük községeink pontos megnevezését; a 17. század közepétől viszont már többnyire a maihoz közeli névalakokkal találkozhatunk. 1643-ban pl. "Kemlie" fordul elő egy okiratban; 1646-ban egy "Kémlén" lakozó személynek adós egy győri végrendelkező 1658-ból pedig "Kémlén" lakozó Molnár János nevét ismerjük. A 17. század második felében felvett egyházlátogatási jegyzőkönyvek "Kémlye" alakban említik településeinket 1659-ben és 1663-ban egyaránt. 1680-ban ugyanezen forrás Horvátkimlét „Kémlye", Magyarkimlét viszont "Kimlye" névvel írja le; 1696-ban "Kemle" illetve "Keemle" változatokkal találkozhatunk; 1713-ban viszont mindkét települést "Kymle"-ként említi a vizitátor. A 18-19. században az említések száma lényegesen szaporodik, „félesége" azonban látványosan csökken: csupán a "Kimle" illetve a "Kémle" névalak váltakozik. A teljesség igénye nélkül néhány példát említve: Vályi András 1799-ben illetve Bogár Ferenc 1821-ben megjelent munkája egyaránt a "Kémle" névalakot használja; Lipszky János 1808-ban mindkét változatot ismeri; de a 18-19. század fordulójáról fennmaradt mintegy fél tucatnyi további forrásban is ez a két névalak váltakozik. A győri egyházmegye névtáraiban az 1820-as években már a "Kimle" alak szerepel; Fényes Elek viszont a "Kémle" formát használja mind 1836-ban, mind 1851-ben készült munkájában. Forrásaink alapján úgy tűnik, hogy a "Kimle" névalak csak a 19. század második felétől válik véglegessé. Forrás: https://www.sulinet.hu/

Magyarkimlén találjuk a Sarlós Boldogasszony-templomot. Helyén már a XIII. században templom állt.

A Magyar Katolikus lexikonban: Kimle II., Belsőkimle, Magyarkimle, Győr-Moson-Sopron m.: plébánia a győri egyházmegye mosoni esperesi kerületében 1332-ben már létezett. Lakói 1600 elején reformátusok lettek, övék az egykori r.k. Nagyboldogasszony-tp. 1695-ben a lakosság zöme horvát katolikus. A plébániát 1806-ban alapították újra. Mai Sarlós Boldogasszony-tp-át 1803-ban építették, orgonáját 1851-ban Fazekas János építette.

Kimle neve is az 1647.-ben visszaadott 90 templom között említtetik. Horvátkímle lakói 1659.-ben mind horvátok és katholikusok voltak. Magyar- vagy Belsőkímlére a vizitáló r. kath. főesperest nem bocsátották be, de Zichy István gróf tisztartójának parancsára mégis kinyitották a templomot. 1659—1663. Verbói György volt itt a kálvinista lelkész, aki csak azt a püspököt ismeri el, aki Szerdahelyen lakik. 1674-ben már r. kath. a templomuk. 1680-ban újonnan áttért magyarokról van szó, kiket a r. kath. hitben kell megerősíteni. Forrás: Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története.

Pusztai Rezső 1958-1986 között Győr-Sopron Megye mosonmagyaróvári járásának területén több leletmentő ásatást végezett. Árpád-kori kutatásokat végzett a járás templomaiban. Hegyeshalom, Mosonszolnok, Levél, Szentpéter, Kimle stb. templomai a több-kevesebb átépítés ellenére is jelentős középkori részleteket takarnak. A Műemlékvédelmi Hivatal támogatásával helyreállításuk, pl. Hegyeshalom, Kimle, Mosonszolnok esetében megtörtént. Forrás: Kardos Anett: Pusztai Rezső munkásságának bibliográfiája

Valter Ilona—Tamási Judit—Szekér György 1986-os régészeti kutatásainak eredményei a Régészeti füzetekből, Czeglényi Ilona szerkesztésében:

A műemlékjegyzékben nem szereplő kutatás előtti állapotában jellegtelen késő barokk—korai klasszicista épület falai egy román kori téglatemplom hajóját rejtették magukban. A mai apszisban nyitott szelvényben feltártuk ennek az 1230—40 között épült templomnak a patkóíves szentélyét a hozzátartozó habarcsos padlóval együtt, amelyre a kora barokk periódusban a diadalív É-i oldalánál egy szószéket emeltek. A bélletes román kori D-i kapu teljesen épen került elő, timpanonjában talpas feszület látható, a keresztszárak metszéspontjában rozettával. A D-i hajófalban két félköríves záródású, rézsüs ablak és egy káróablak maradt meg befalazva, valamint a lefaragott ívsoros párkány lenyomata.