Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Tisno városerődítés

Tisno városerődítés, templom

Tisno területe a török hódítás idejében kezdett benépesülni. A törökök és a velenceiek közötti háborúk idején kezdett a lakosság a kontinentális területekről a biztonságosabb szigetekre menekülni. A dalmát városok és nagyobb települések megerősítésére a velencei hatóságok erődfalak, várak építésébe kezdtek. Murter szigetének védelme érdekében döntés született egy védőtorony és védőfalak építéséről, természetesen ott, ahol a sziget a legközelebb van a szárazföldhöz. Ebből a célból 1474-ben a dózse háromszáz aranydukátot küldött a šibeniki kormányzónak, melyből Mandaline és Tisno területén védőfalakat rendelt építeni. Ez Tisno esetében 1475-ben történt meg. A török veszély olyan mértékű volt, hogy amikor Girolamo Pisari šibeniki kormányzó 1478-ban Jurjevgradban (a mai Tribunj) tartózkodott parancsot adott a török elleni harcra. 1501 első hónapjaiban a török felégette a šibeniki terület településeit. A falakat és védőtornyot lebontották, mára nyomuk sem maradt.

Tisno első írásos említése tehát 1474-ben történt és a történészek szerint egészen 1548-ig a murteri plébániához tartozott. A Szentlélek tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1548-ban szentelték fel. Már korábban is feltételezték, hogy a templom ennél sokkal korábbi lehet. Ezt látszott igazolni a kora gótikus szobor, mely a Szűzanyát ábrázolja gyermekével. A szobor keletkezését a 11. – 12. századra teszik és különlegességét az adja, hogy ezüst és aranylemezekkel van borítva és eredetileg sem volt festve. A szoborból mára kiállítási tárgy lett. A templom középkori falait végül a néhány éve zajlott rekonstrukció során sikerült megtalálni, amikor a szentélyben megtalálták az eredeti gótikus apszis maradványait. A templom mai formáját 1854-ben az utolsó átépítéskor nyerte el. A különálló harangtorony 1640 körül épült.

Forrás: tisno.hr (Wikipedia)