Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Jászó vára, Jászói kő, Kőszál

Jászó (Jasov) település, Kassától mintegy 22 km-re nyugatra, a Kassai-medence délnyugati részén, a Bódva folyó partján fekszik. A település fölég magasodó, tszf. 354 méter magasságú Jászói-kő (Jasovska skala) nevű hegyen találhatók Jászó várának csekély maradványai.

A vár központi magja az eredeti sziklafennsíktól mintegy szigetszerűen elkülönülő kis sziklaplatóján állt. A szinte szabályos téglalap alakú, ÉNy-DK -i tájolású vár, mintegy 46 m hosszú, melynek szélessége 12-14 méter között váltakozik. Ézsakkeleti oldalról a közel 100 méter mélységbe szakadó sziklaperem képezte a védelmet, míg a vár területét a többi oldalról ovális alakban egy sziklába vágott 7-10 m széles és 4-12 m mély árok védte, amely mindkét végén a szakadékba végződik.

A belsővár ÉNy-i végén a külső körítő fal részeként egy szabályos trapéz alakú, 12 x 10 méteres épületszárny (talán palota?) falcsonkjai maradtak meg. Az ehhez csatlakozó várudvart a mesterséges sziklaárok felőli, DNy-i oldalról határolja egy még nyomaiban ma is felismerhető 1,80 méter széles, a szikla peremére épített kőből falazott kerítőfal.

A várudvar ÉK-i, szakadék felőli oldalán nincs nyoma falszerkezetnek. így lehet, hogy itt csak egy fából készült palánk állhatott. A vár területén egyéb kőfalnak nincs felismerhető maradványa. A várba K-ről a mesterséges sziklaárkon keresztül felvezető út a vár DNy-i oldala felől jutott be a várba. Ezen a helyen feltehetően híd állhatott, melynek némi nyoma egy L alakú falazott falszerkezet alakjában ma is felismerhető a sziklaárok szélén.

A vár központi sziklaplatójától és az azt három oldalról övező árkától mintegy 50 méterre, egy másik árok és sánc helyezkedik el, megközelítően ovális alakban, mintegy 200 m hosszúságban. A sánc magassága jelenleg is eléri az 1-1,5 métert. Az általa védett terület kb. 100 méter hosszúságú, melynek szélessége 20-40 méter között változik. Ez a védvonal még kétségkívül a középkori vár részét képezte.

A közelmúltban rendelkezésre álló és egyre nagyobb felbontású Lidar rajzolatok, a várhegy erődítettségének további elemeit hozták felszínre. A fentebb tárgyalt várterület délnyugati lejtőjén az eddig ismert külső sáncvonalon túl, további teraszlépcsők mutatkoznak. A helyszínen ezek peremén kőfal felszínig pusztult nyomvonala látható. Számos helyen kiséri ezeket habarcsnyom.

A várhegy nyugati végén kiemelkedő magaslatán, annak déli és keleti oldalán kettős sánc mutatkozik erősen lekopott, mára inkább csak teraszos formában. Nehezen elképzelhető, hogy a középkorban, legalább egy őrhely ne állt volna itt, amely a nyugati irányból ellenőrizte és védte a sziklagerincet a vár előterében.

A leglátványosabb erődítésvonal azonban, a várhegy DNY-i lába előtt 285 méter hosszan futó sánc és árok, amely az itt már lankáns fennsík irányából védte a várhegyet. Egyértelműen mesterséges és rendkívül jó állapotban van napjainkban is. A sánc magassága az árok alsó pontjától számítva helyenként meghaladja a 8 métert is, míg a szélessége a talpazatnál 12-14 méter, a gerinc élen pedig 3-5 méter. Két ponton markánsan megszakad, talán egykoron itt kapuk lehettek.

A Lidar ennek a hosszú sáncnak a középtáján, annak belső oldalán egy kör alakú, kb. 7-8 méter átmérőjű objektumot mutat. Kutatás nélkül jelenleg nem ítélhető meg, hogy torony, vagy csak egy kút helye lehetett. A felszínen most egy mélyedés érzékelhető éles peremmel, de falazat nélkül.

Összefoglalva: a jászói várhegy sokkal összetettebb helyszínné vált, mint ahogy korábban ismertük. A Jászói kő, kitűnő elhelyezkedése okán, tökéletesen védhető helyszín lehetett már az őskortól kezdődően. Az első erődítést vélhetően már ekkor kialakították az itt élő népek, amely egy idő után nagy valószínűséggel az egész várhegyre kiterjedt. A 14. század elején a középkori vár építői is tisztában voltak a jól védhető szikla stratégiai jelentőségével, mikor itt emelték fel Jászó várát. Kutatás nélkül jelenleg nehéz meghúzni a vonalat az őskori és a középkori felhasználás között. A középkori várnak azonban elemi érdekének kellett legyen, az őskori erődítés részeket figyelembe vegye a saját védelméhez. Remélhetően a közeljövőben a szlovák régészek, új információkkal fognak majd szolgálni a hely őskori és középkori történelméről.

Történelem:

A vár viszonylag rövid fennállásáról és történetéről kevés adat áll rendelkezésre. A 14. század eleje táján Jászó település két részből állt. A Bódva jobb partján fekvő Jászóváralja és a bal parton fekvő Jászóból. A folyó fölé magasodó sziklán egykor álló Jászó várát, először 1318-ban és 1324-ban említik, amelyben Drugeth Fülöp újvári ispán. ill. nádor várnagya székel. A várat a király a nádor őrizetére bízta, de 1363-ban már a vármegyei ispán fennhatósága alatt állt. Egy 1390. évi oklevél a vár eredetéről azt mondja el, hogy a várat Károly Róbert király építette az Amadé fiak leverése (1312) után a konvent beleegyezésével arra az időre, amíg minden ellenfelét hódolásra nem bírja.

A várat a prépostság a megindított pereskedés eredményeként még 1390-ben Zsigmondtól visszakapja, de a prépostság tiltakozása ellenére később is a király rendelkezik vele. Így 1391-ben Zsigmond király Borsod megyei birtokokért visszacseréli Gagyi Lászlótól, később 1398-1399-ben Pányi Ferencé, állítólag adományul. 1406-ban a király nevében Nürnbergi Márk igazgatja, aki 1407-ben is a prépostsági javak okkupátora. A várról 1407 után már nincs adatunk, feltehetően elpusztult. A jászói erődítményről szóló későbbi adatok már nem a várra, hanem a megerődített kolostorra vonatkoznak. Egy későbbi, 1551-ből származó oklevélben említést tesznek arról, hogy Gagyi Benedek ősei a jászóivárért birtokokat kaptak cserébe a királytól, amely utalás valószínűleg a már említett 1391. évi birtokcserére vonatkozhat.

Kutatástörténet:

A várról először Rupp Jakab lesz említést, annak egy 1391. évi oklevélben való megjelenése kapcsán, majd Soós Elemér is említi. Később a Borovszky-féle megyei monográfiában ismertetik, mint Károly Róbert király által épített várat, melynek csak csekély romjai láthatók. 1903-ban Tóth-Szabó Pál okleveles adatok alapján cáfolta azt az elképzelést, amely szerint a husziták 15. századi jászói erődítménye a sziklafennsíkon állt, de ennek ellenére ez a várra vonatkozó irodalomban még később is felbukkan. Pogrányi Nagy Félix is számon tartja Jászó erődítményeit várjegyzékében, de a várról a máig egyetlen önálló munkát Spilka Lőrinc 1941-ben megjelent cikke képviseli. Spilka elsőként írja le a várat helyszíni megfigyelései alapján és vázlatos alaprajzát is közli. Jászói premontrei szerzetesként emellett több más fontos munkát is közzétett Jászóról okleveles adatok alapján. Később az irodalomban már egyre több helyen említik a várat, de továbbra is sokszor keverednek a sziklán álló várra és az erődített kolostorra vonatkozó adatok. 1966-ban egy összefoglaló munkában szintén közük vázlatos alaprajzát, majd 1967-ben már a szlovák műemlékjegyzékben is szerepel a vár. Legutóbbi ismertetése, immár hiteles alaprajzzal 1991-ből származik.

Keserű László - 2025

Források:

Sárközy Sebestyén – Nováki Gyula – Sándorfi György: A történeti Abaúj-Torna megye várai
Történelmi közlemények Abaúj-Torna vármegye és Kassa múltjából. 1. sz. Forró. 1997.
Michal Slivka-Adrián Vallašek: Hrady a hrádky na východnom Slovensku - 1991
Plaček–Bóna: Encyklopédia slovenských hradov. Bratislava - 2007
Keserű László: Jázsó vára - Terepbejárási feljegyzések - 2025 www.varak.hu
A lidar képrészlet és mérés: https://www.freemap.sk/