Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Alsóesztergály - Kostolisko

Nógrád vármegye monográfiája szerint "Alsóesztergály, a Szalatnya-patak mentén, az Esztergály-völgyben fekvő kisközség. Első ízben IV. Béla király 1244. évi oklevele emlékezik meg róla. Ekkor a helységet a királyi udvarnokok lakták, kiknek itteni birtokait részben a Dobák nemzetség sarjai nyerték adományul IV. Béla királytól, részben a Balassák ősei szerezték meg. IV. Béla király 1260-ban visszaadta az udvarnokoknak a helységnek azt a részét, melyet a Dobák nemzetség sarjainak adományozott, de a Balassák ősei közűl Detre fia Mikó 1244-ben megvette az egyik királyi udvarnok birtokát, fia Ochuz pedig 1273-ban két ilyen birtokot nyert adományul IV. László királytól; 1278-ban Mikó másik fia Péter, Hont vármegye főispánja, is birtokos volt itt. A XV. században a husziták lakták a helységet. Ez időből való a templom is. 1548-ban Balassa Imre és János, 1598-ban Balassa Zsigmond volt a helység földesura. 1562–63-ban a török hódoltsághoz tartozik és a szécsényi szandzsák helységei között szerepel, 42 adóköteles házzal. 1660-ban a helység felét Balassa Imre bírta. 1663-ban a tatárok verték fel a helységet, kik elől a lakosság a borosznoki erdőségekbe menekült, de a tatárok ide is követték őket s többek között Rotharides evangélikus egyházközségi elnököt is mindenéből kifosztották; ekkor vesztek el a nógrádi evangélikus egyházkerület irományai is. 1715-ben 18 háztartást írtak össze e helységben. A XVIII. században és a XIX. század első felében a gróf Zichy és a báró Balassa családok voltak a helység földesurai és jelenleg a gróf Zichy és a gróf Forgách családok a legnagyobb birtokosai. 1851-ben a község nagy része leégett. 1873-ban a kolera pusztított; 1909-ben pedig ismét mintegy 36 ház égett le. A róm. kath. plébánia már az 1333–37. évi pápai tizedjegyzékekben előfordul, a XVI. század folyamán azonban megszűnt. A régi kath. templomból már csak a torony maradt fenn, de ez is düledező állapotban van. 

Zoltán Drenko régész 1972 és 1975 között négy középkori templomot, köztük két román stílusú templomot tárt fel Alsóesztergály településen található Kostolisko lelőhelyen végzett kutatásai során. A legrégebbi templom a 11–12. századra datálható, kis, egyhajós, félköríves apszissal. Az épület teljes mérete 13 x 8 m, az apszis mérete 5 x 1,5 m volt. A román korszakban már megszűnt, és részben az alaprajzát fedve egy új román stílusú templom épült a helyére, amelynek szentélye inkább délkelet felé tájolt. Z Drenko ismét egy téglalap alakú hajóval és félköríves apszissal rendelkező épületként írta le. Ezt az értelmezést azonban nem minden szakértő fogadta el. Alojz Habovštiak megkérdőjelezte a második román stílusú templom létezését, mivel nem volt bizonyíték rá.  A román stílusú templomot a gótika idején (a 14. század első felében) keleti irányban meghosszabbították, a lebontott apszist pedig a hajó folytatásával pótolták, amelynek vége egy sokszögű presbitérium volt, ugyanolyan szélességű, mint a hajó. Ebben a szakaszban a hajó hossza 22 méter (egyes források 21 métert említenek) volt, szélessége pedig 8 méter maradt. A helyi hívők közösségének igényeit azonban ez a kibővített templom sem tudta kielégíteni, ezért az 15. század első felében további bővítésre került sor. A román stílusú hajót lebontották, és egy új, szélesebb és hosszabb (nyugat felé) hajóval helyettesítették. A kibővített hajó hossza 30 m, szélessége 10 m volt (két méterrel nagyobb, mint a korábbi szakaszokban). A kutatás után a középkori épületek alapjai nem kerültek bemutatásra, ami csak 2018-ban változott meg, amikor a helyi Kostolisko civil szervezet a VÚB Alapítvány pénzügyi támogatásával megvalósította a Kostolisko – régészeti lelőhely projektet. Ennek keretében megtisztították a helyszínt, és a különböző színű kövekkel jelölték meg az egyes templomok alaprajzát. A helyszín közelében áll a Szent Anna-kápolna 1938-ból, amelyet az 1873-ból származó régebbi toronyhoz építettek hozzá.

Forrás: https://apsida.sk/