Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A csengeri Melith-kastély

Csenger, mint a Szamos fontos átkelőhelye korán kiemelkedett a szatmári királyi várbirtok várjobbágyfalvaiból. Fontosságát alátámasztja, hogy a Kata nembeli csaholymonostori Csaholyi család felemelkedésének meghatározó tényezőjévé vált. Borovszky a gyarapodó, terjeszkedő Csaholyiak birtokszerzését régiesen így fogalmazta meg „a Csaholyiak 1234-ben Csengerben helyet szorítottak maguknak a folyó vízhez" (BOROVSZKY 1908. 571.). Ez a dátum - a csengeri átkelőhely megszerzése - Csenger számára a későbbiekben meghatározó lett. Kivált a szatmári királyi vár birtokai sorából, és a gyarapodó, egyik leggazdagabb szatmári főúri család uradalmának részévé vált. A XIV. század közepére már birtokközpontjukká tették. Megépítették a máig álló, méreteiben is impozáns kora gótikus téglatemplomot, 1388-ban vásárjogot szereztek Csengetnek, a XV. századra a megyegyűléseket szinte mindig itt tartották. 1429-ben már oppidumként - azaz mezővárosként említik. A város pecsétje is az ő címerüket, a 12 küllős kereket őrizte. A reformáció térhódítása is a család támogatásával ment végbe.

A fentebb leírtakból biztosan mondhatjuk, hogy ekkoriban itt már állt egy, a család rangjához méltó udvarház/kastély. A Csaholyi család fiú ágon kihalt, s a két leányörökös egyikét, Csaholyi Annát 1544-ben már Melith György feleségeként említik. Melith György az ősi Csaholyi kastélyt megerősítette. A Melith-család a horvátországi Bribirből származott. A török előrenyomulása folytán kerültek Magyarországra. A Csaholyi családba való beházasodásukkal megszerezték tehát a hatalmas Csaholyi uradalmat. A „nagy szerző" névvel lehetne talán jellemezni Melith Györgyöt, aki megalapozta családjának hírét, nevét a Tiszántúlon. Az előkelő brebiri grófok elszegényedett utóda újra hatalmas vagyont és tekintélyt szerzett.

E tekintélyes család kezdetben az egykori Csaholyi kastélyban lakhatott, azt használta, és - mint arra a későbbiekben kitérünk - azt többször átépítették. A vagyoni gyarapodás új, reprezentatívabb lakóépületet kívánt. 1759-ben a későbbi örökösök Szuhányi László birtokainak ösz-szeírásakor megjegyzik, hogy a kastélyt „ama jó emlékezetű Bribery Melith Pál, Briberi Melith György fia építette, 1585-ben, az Atyának, Fiúnak és Szent léleknek nevében, ahogy az olvasható a kastély felső palotákra felszolgáló ajtajánakfelében" (MOLNÁR 1947. 2.).

A kastélyról több, korabeli okiratban lévő utalás szól. A XVII. század elején a megyegyűlések döntő többségét Csengerben tartották. Szatmár vármegye regesztái, pontosabban a vármegyei jegyzőkönyvek már 1602-től említik Csenger mezővárosában a megyegyűléseket, amelyeket valószínűleg a megújított, megerősített kastélyban tarthattak (1604, 1605). Konkrét utalás 1606. április 26-án van „néhai briberi Melith Pál kastélyában tartott közgyűlésről (209. folio - BALOGH 1986. alapján).

...

Az 1702-es évszám a legutolsó, mely még az ép kastélyról szól. 1703-ban meghalt az utolsó Melith, a fent említett Pál. Vele a család férfiágon kihalt. A kastély a várossal együtt 1707-ben leégett, lakatlanná vált.

...

Az írott források XV-XVIII. századi adatai több esetben is megerősítik, hogy a ma már eltűnt egykorú várkastélyok szerkezet - és valószínűleg formák - tekintetében is a bátori és vajai példák alapján képzelhetők el. Melith Pál Csengerben 1585-ben épített kastélya az 1713-as részletes leírás alapján igen sok tekintetben egyezett a vajai központi palotával (négyszögletű alaprajz, három szint, belső falépcső, boltozott pince, szobák elosztása stb.). Olyan részletekre is fény derült, melyek Vaján már nincsenek meg (palánkkal megerősített árokrendszer, kapuépület, felvonóhíd, gazdasági épületek). Ilyenformán képzelhető el a többi, hasonló jellegű kastély és udvarház is (pl. a Lónyayak kastélya Lónyán - 1440 és Vásárosnaményban - 1558, a János Zsigmond által elfoglalt kastélyok Tiszaszentmártonban és Vámosatyán, Beszterec kúriája stb.). Ugyancsak kétemeletes, alápincézett, árnyékszékkel ellátott, négyszögű épület volt a Rozsályi Kun család által talán még a XV század második felében elkezdett, de bizonyára csupán a XVI-XVII. századra kialakított várkastély mely négy sarokbástya által védett udvaron állt. Az együttest ott is árok vette körül. A középső főépület - e vidéken szokatlanul - terméskőből készült (ENTZ 1986. 195.).

Forrás: Fábián László - A csengeri Melith-kastély és reneszánsz kályhacsempéi