Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

https://djnaploja.wordpress.com/2018/05/10/dioskal-poganyvar/

Dióskál - Pogányvár

Dióskál falu története röviden: A község neve a „Kál” személynévbõl ered. A terület a Vérbulcsú nemzetség birtoka volt, s a név Búlcsú vezér apjára utal, kinek ezen a vidéken, a Zala folyó alsó folyásánál volt a téli szállásterülete. A név elõször 1220-ban egy periratban fordul elõ, bizonyíthatóan viszont 1251-bõl ismerünk egy határjárás leírást, melyben biztosan a mai Dióskál szerepel, „Kaal” néven. Csak 1796-ból ismerjük „Dióskál” néven. A község történelme során nemesi birtok volt. Leghíresebb szülötte Virág Benedek, a költõ, műfordító. Forrás: a települé honlapja

KVASSAY JUDIT-MÉSZÁROS MELINDA: Ung falu Árpád-kori temploma és középkori településrészlete Dióskál határában - írásából: A középkori Ung falu történetének kezdetei bizonytalanok, de feltételezhető, hogy szomszédjaival (a ma is élő Aracsa (Egeraracsa), Kál (Dióskál), Szentmárton (Zalaszentmárton). Pacsa és Pacsatüttös, Rajk (ma Alsó- és Felsőrajk), Kerecseny, Szabar (Zalaszabar) továbbá a középkorban elpusztult Isabor, Bökény (Beken), Bezzegd, Hégenfölde, Bagola, Jakabfalva, Palkonya és Szegfalu) együtt a zalai várnak a megye közepén, északról és keletről a Zala-folyó által határolt vidékén elhelyezkedő birtoktömbjéhez (ZSOLDOS 2000, 38.) tartozott. A várföldekről korabeli összeírás nem maradt fenn, csak a 13. század folyamán, a birtokviszonyuk megváltozása kapcsán keletkezett oklevelek utalásaiból tudható legtöbbjük eredete. Ezeket nagyrészt az Atyusz és a Hahót nemzetség, valamint a Rajkiak kapták királyi adományul (HOLUB 1929, 75-92, térkép 80-81. oldal között). Az írott forrásokban 1226-tól feltűnő helységek már mint falvak szerepelnek, így minden bizonnyal korábban jöttek létre. Az Ung és közvetlen környezetében ismert 17 Árpád-kori településből azonban kevesebb, mint a fele, mindössze 8 falu él ma is. 

A ZAOL Zala vármegyei hírportál 2019. április 10.-i írásából:

A „Mert az Ön faluja is rajta van a térképen!” turisztikai sorozatunkban a fentiek realitásáról váltunk szót Kun Marcell polgármesterrel és Deli Alfréddal, akit azért hívott társul a falu bemutatáshoz a polgármester, mert hosszú élete során mindannak részese volt, ami Dióskálon történt.

Nem csak tárgyi látnivalókra kell gondolni, hanem a fennmaradt szellemi emlékekre, például a mondákra is. A Pogányvári hegyen például palánkvár, török őrhely volt. A szájhagyomány megőrizte Pili basa nevét, a hegy egyik magaslatát ma is Pilivárnak hívják. A „Pili basa, nagy a hasa, beleférne 50 kacsa.” mondóka ma is ismert. A szájhagyomány szerint a basa lánya szerelemes lett egy helyi birtokosba, Szegi Tamásba, s mivel nem lehetett a férfié, öngyilkos lett. A legenda szerint szelleme teliholdkor ma is kísért Pilivárban. Egy másik legenda szerint Pogányvár alatt egy akkora üreg van, amiben a török időket megelőzően a korabeli falu jószágostól, mindenestől elfért. Később a törökök ebben az üregben tárolták a környékről kisarcolt aranyat. Az utolsó basa berobbantatta a barlangot benne az arannyal, s a legenda szerint a kincs ma is a hegy gyomrában pihen.

Ezek a történetek a hosszú téli estéken szövődtek. Az viszont tény, hogy palánkvár volt a hegyen, ennek rajzát a visegrádi múzeumtól meg is szereztem. Sőt azt is elmondhatom, hogy gyermekkoromban, legalább hetven évvel ezelőtt, magam is voltam a társaimmal a várnál, s ott egy alagútszerű nyílásba, vagy tíz métert be is tudtunk menni. Kaalt már 1019-ben említi irat, amit a bécsi levéltárban őriznek, ebben István király elrendeli, hogy a Kaal melletti Ungon templomot kell építeni. Dióskál több községből, Palkonyából, Szegfaluból, Ungból olvadt össze, a Dióskál nevet viszont csak 1796-tól viseli. Előtte az elpusztult falu ezerhétszáz közepétől népesült be, s növekedése a huszadik század közepéig tartott – mondja Deli Alfréd.