Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Paks, Török palánk

Az eddigi kutatások alapján a török palánk a város központjába, a Városi Múzeum területére és környékére helyezhető. Tengerszint feletti magassága kb. 104 méter, a Dunához mért relatív magassága kb. 9 méter. A palánk 1569-ben szerepel először a budai kincstár zsoldelszámolásában, majd egy névsoros zsoldlistában. Mivel a budai kincstár 1565. évi pénztári naplójában még nem említik, így felépültét a két időpont közé kell helyezni.

Evlia Cselebi 1663-ban járt Pakson és leírásában 200 várbeli katonát említ, majd a palánkról így ír: "A Duna partján egy halom tövében hármas, erős és szilárd palánka. Benne Szulejmán khánnak egy kolostorból átalakított dsámija, ötven deszkatetejű ház, hadiszertár és ágyúműhely van. Árka nagyon mély. Az északi szélnek szemközt levő kapuja előtt, a hídon egy londsa kösk van. Az árok fölött ennek is van egy fából készült csigás felvonóhídja, melyet minden éjjel felvonnak s a várkapuhoz támasztanak. A várárok szélén a várat körül vevő vastag gerendákból és keskeny sorompókból palánka van, úgy, hogy a várnak körülete nyolcsszáz lépés."

Ugyanebben az évben Heinrich Ottendorff mérnök is készített leírást és rajzot is a Duna-menti palánkokról: „Paxum vagy Pax palánkot és kis városkát, mely sík területen hat órányira fekszik Földvártól és négyszögben magas kerítéssel van körülvéve, a túlsó oldalon a Duna határolja. Silányul van megépítve."

Németh Imre Ottendorff leírása alapján szerkesztette fel a mai térképre az egykori palánk helyét. A települést védő palánkkerítések közül a déli a Virág, Kossuth és Csónak utca vonalát, az északi pedig, a Tavasz utca vonalát követte a Dunáig. A vár és a karaván-szeráj között szintén vontak egy rövidebb nyugat-kelet irányú palánkot. A török palánk pontos lokalizálásához további kutatások, helyszíni megfigyelések lennének szükségesek.

Ferences kolostor:

Az egykori ferences kolostor maradványaira a paksi Bezerédj Általános Iskola régi épületének a bontása során 1986-87-ben bukkantak. Az épület, amelyből előkerültek 1893 óta iskola, azelőtt a Kornis család kúriája volt. Falaiból nagy mennyiségű középkori kőfaragvány került elő. A faragványok kisebbik része a kalocsai második székesegyházból származó kora gótikus darab; a többi 39 pedig, stílusa és puha mészkő anyaga alapján egységes csoportot alkotó, késő gótikus faragvány. Ugyanilyen mészkőből sok kváder is előkerült. Ebben a késő gótikus csoportban ismerték fel a szakemberek a középkori paksi obszerváns ferences kolostor eddigi első maradványait.

Bence Barnabás megfigyelte, hogy a 19. század első feléből származó kúria egy korábbi kőház kibővítéseként épült. A kőfaragványok kivétel nélkül ennek a valószínűleg 18. század eleji épületnek a falaiból kerültek elő. A kalocsai kövek Paksra kerülését Bél Mátyás híradása alapján tudjuk megmagyarázni, ő emlékezik meg ugyanis arról, hogy a törökök a kalocsai templom köveit hordták el Paksra a vár építéséhez. Erre minden bizonnyal 1602 után került sor, amikor a harcok során Paks és Kalocsa is elpusztult. Ezek szerint a paksi Kornis kúria elődje a török kori paksi vár bontási anyagából épült a 18. század elején.

A kolostor alapítási idejét nem ismerjük, de 1491-ben már állt, ekkor ugyanis itt tartották a rendtartomány káptalanját. 1507-ben újra tartománygyűlés színhelye; az ozorai őrséghez tartozott. 1526-ban a szerzetesek elmenekültek a török elől, a kolostor kegyurai a Paksyak vissza akarták hívni őket, de 1537-ben a rend jászberényi nagykáptalanja úgy határozott, hogy inkább lemondanak a kolostorról. Hamarosan maguknak a Paksyaknak is menekülniük kellett, de a kolostorépület lényegében épen maradhatott, és a törökök e köré építették ki a várukat. A törökök kiűzése után a vár bontásának így a kolostor is áldozatául esett.

A település története:

A paksi környék legkorábbi írásos említése a tolna megyei Madocsa nevéhez kötődik, míg Paks neve 1333-ban jelenik meg először az írott forrásokban, egy pápai tizedjegyzékben. Szinte egy időben ezzel (1354) említik az olasz származású Rathold (Rátót) nembeli Olivért, királynéi udvarbírót, majd tárnokmestert. Ő kapott királyi birtokot a város mai területén I. (Nagy) Lajostól, utódai pedig már következetesen használták a Paksy családnevet. A család leszármazottai a 14–16. század folyamán számos jelentős méltóságban is feltűntek és a korszakban kiemelkedő szerepet játszottak.

Paksy László Mátyás király korában székely ispáni és tárnokmesteri méltóságot viselt, s a ferencesek paksi építkezéseinek a mecénása volt, a középkori paksi ferences kolostor építtetése így tehát szintén a Paksy-család nevéhez fűződik. Paksy János udvari kamarás, majd kincstartó a mohácsi csatamezőn esett el. A család utolsó férfi tagja, Paksy László 1662-ben halt meg, fiú utód nélkül: a család vagyonát nővére, Paksy Anna és annak férje, királydaróci Daróczy Zsigmond utódai örökölték. A későbbiekben a Daróczy, illetve a Száraz famíliák szerepelnek a paksi birtok örököseiként.

A Paksy család udvárháza a feltételezések szerint a településen állt és vélhetően erődített lehetett. A Paksy László által építtetett ferences kolostor jelentős költséggel bírt, szintén alátámasztja egy erős családi központ létezését, mint ahogy a Paksy családnév használata is erre mutat.

A török uralom alatt Paks a hadi mozgások fő irányába esett, és ezáltal az egymásnak szegülő birodalmak ütközőterületévé vált. A területet elfoglaló törökök a kalocsai és paksi elpusztult épületek köveiből erődített palánkvárat emeltek, illetve palánkkal védték az akkori település belső részeit.

Források

Miklós Zsuzsa: Tolna megye várai. Varia Archaeologia Hungarica. XXII. Budapest, 2007. 293-294

Buzás Gergely: A paksi ferences kolostor kérdése - 1994

Evlia Cselebi (1660-1664/1985) 240.

Heinrich Ottendorff (1663/1943) 44.

Németh (1976) 204.