Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Pusztacsalád, Szolgagyőr, várhely

A minden lakott településtől távol eső várhely az egykori Szolgagyőr major helyén ma álló erdei háztól 1 km-re Ny-ra található. Pusztacsalád templomától, melynek ma a határába esik, ÉNy-ra légvonalban 4 km-re helyezkedik el. Tszf. magassága 164 m, környezetéből csak a tőle északra található kis patak felől emelkedik ki 4-5 m-rel. A környék enyhén hullámos alacsony dombvidék, a középkori Nagy-erdő területe.

A régészeti szakirodalomban Rómer Flóris jóvoltából már 1878-ban megjelenik a szolgagyőri „pogányvár”. Bella Lajos 1891-ben járta be a tőle néhány kilométerrel északabbra elhelyezkedő fertőszentmiklósi halomsír-mezővel együtt. A két jelenséget összefüggésbe hozta egymással. Minden bizonnyal soproni megfigyelései alapján, ahol a Burgstall (Várhely) esetében az őskori sáncvár közelében helyezkedik el egy a szentmiklósihoz hasonló halomsír-mező. Lövő történetének feldolgozói, Mohl Adolf és Balics Lajos is leírták – igaz pontatlan méret-adatokkal – a szolgagyőri várat. Érzékeltették különbözőségét az azóta sajnos elpusztult lövői várhoz képest. A lövői Várhely közepe domború volt, míg a szolgagyőri valamivel nagyobb vár belseje lapos és egyszeres árok védi.

Nováki Gyula 1963-ban járta be és mérte fel vázlatosan a várat. Ő ismerte fel, hogy jellege alapján középkori. Sándorfi György társaságában 1976-ban megkísérelték elkészíteni a vár mai igényeknek megfelelő geodéziai felmérését. Ez akkor azért nem sikerült, mert a sűrű erdőben – megfelelő térkép híján – nem tudták a helyszínt megtalálni. Az azonosításra – a megfelelő térkép birtokában - 2002-ben került sor Dénes József és Nováki Gyula részvételével. Ezt követően készült el a várhely pontos felmérése.

Belső területe az új felmérés szerint 60 x 53 m-es, ovális alakú. A védett területet 12-14 m széles, mai állapotában is 1,2-1,3 m mélységű árokgyűrű veszi körül. Védett területének nagysága 0,25 ha. Jelenleg az egész terület – jelentősen elbokrosodott, nehezen áttekinthető - erdő. Nováki Gyula 1963-as bejárásakor még legelő volt. Viszont az első katonai felmérés 1784-ben készült térképén a vár helyén egybefüggő erdőség látható. Nyilvánvaló, hogy a terület használata, erdősültsége még az utóbbi évszázadokban is többször változott.

Dénes József

Mrenka Attila a Soproni Múzem főmuzeológusa a várhely és tágabb környzetében több alkalmommal végzett megfigyeléseket és fémkeserős kutatásokat az elmúlt évtizedben. Az előkerült, korhatározásban releváns fémleletek jellemzően bronzkori jelenlétet mutatják a rengeteg újkori, legfőképpen világháborús fémlelet mellett. Kutatásainak egyik érdekes megfigyelése, a kerámialeletek hiánya a területen.

A terület a Széchenyiek gazdasági birtokának széle volt. Korábban állt itt egy gazdasági épület udvarral - lásd kataszteri térkép. Egy téglával kirakott kutat is feltártak a várhelytől nem messze. Az objektum közelében futó csatornák árkai a Széchenyi uradalom idejére datálhatók, amit a TSZ időnkét napjainkban is kitisztít. A Kardos ér és a Répce közötti vidéken, csak így lehetett gazdálkodni, leginkább legeltetni.

A soproni szakember véleménye szerint a várhely léte biztos, azonban korszakhoz kötése jelenleg nem meghatározható. Az objektum belsejét meg vélhetően az újkori bolygatások tették tönkre. Komolyabb kutatások talán tudnának további részletet felszínre hozni, de ez egyelőre nem várható. A középkori szerepére térve pedig, miután igen messze van mindentől, ezért a legfontosabb kérdés, hogy mit védhetett. Településnyom a közelében annak ellenére sem ismert, hogy az elmúlt időszakban sokat kutattak a területen.

Mrenka Attila szíves szóbeli közlése, 2026

A helyszín átfogó régészeti feltárása és a középkort keltező leletek nélkül, csak a jellege alapján tudjuk megitélni ezt a jelentősen lepusztult és számtalan alakalommal bolygatott helyszínt. Ez pedig leginkább egy kora középkorra jellemző formát sejtet. A jövőben elvégzedő kutatásokkal remélhetően sikerül majd a pontos képet kapnunk, mi is állhatott ezen a helyen egykor.