Utolsó frissítés: 2025.10.05.
Putnok vára
Putnok történelmi központjában, a mai Serényi Béla tér fölötti alacsony dombháton, - ahol jelenleg a volt Serényi-kastély klasszicista épülete található - állt egykor a település azonos nevű vára. A várra a helyszínen napjainkban már semmi nem utal. Maradványai leginkább a római katolikus templom és a kastély közötti egyenetlen terepalakulatok alatt sejthetők.
A korai vár kialakításáról keveset tudunk, a fennmaradt összeírásokból arra lehet következtetni, hogy az uradalmi székhelyen a korábbi, talán még a 15. sz.-ból származó lakó- és gazdasági épületeket faföld szerkezetű erődítménnyel vették körül, és az így létrejött - talán már ekkor is szabályos alakzatú építményt védművekkel is megerősíthették.
A 17. századból már hiteles adataink vannak a várról, mivel 1639-ből Johann Ledentu, majd 1667-ből Lucas Georg Sicha által készített egy-egy hiteles ábrázolás maradt fenn. E két metszet alapján azonban még nem volt felismerhető a vár alakja. Ezt csak a vár 1669-ből származó, máig egyetlenként fennmaradt, és a metszetekkel összhangban álló korabeli hiteles felmérési rajza bizonyítja egyértelműen (63/a. ábra). Ebből megtudjuk, hogy - a tehetős Orlay család építkezéseinek köszönhetően - ekkor itt már egy szabályos négyszögű, sarkain négy falazott olaszbástyával rendelkező vár állt.
A jelölésekkel ellátott rajz nem csupán az erősség - a Sicha-rajzon is jól kivehető - tornyos kapuját, hanem az ott ugyancsak ábrázolt D-i, Orlayak által építtetett, a két, kőből emelt sarokbástya között húzódó palotaszárnyat is jelzi. Ugyanakkor a két E-i bástyához nem kapcsolódott lakószárny, a középudvar három oldalán csak a német katonák ismeretlen anyagból épült szállásai húzódtak. A felméréshez kapcsolódó leírás szerint úgy a bástyák, mint a D-i palotaszárny rossz állapotban voltak, az É-i kötőgát nem is kőből épült.
A várat számos irodalmi munka említi elsősorban Putnok történetével összefüggésben, de magával a várral csak kevesen foglalkoztak. A város első monográfusa, Balogh Béla még a helyi levéltár adatait használta, jóval később Dobosy László, Szabó János Győző, Havassy Péter és Csorba Csaba foglalkozott a várral egy-egy cikkében.
2001-ben a város új település-monográfiájának munkálataihoz kapcsolódóan levéltári kutatásokra is sor került, ekkor a vár 1669. évi felmérési rajza is napvilágot látott (63. ábra).
2002-ben a vár helyén álló, műemléki védettségű volt Serényi-kastély felújítási-átalakítási munkálataihoz kapcsolódóan sor került az épület Feld István által végzett részleges belső falkutatására is.
A falkutatás nem bizonyította, hogy a kastély építése során jelentősebb mértékben használták volna fel a várépület falait. A 19. sz.-i várostérképeken megjelenő keleti kastélyszárny - amelyhez közvetlenül csatlakozott a római katolikus templom felépítéséig egyházi célokra átalakított és használt DK-i sarokbástya is - csak a 17. sz. közepe és a 18. sz. közepe között létesülhetett. E keleti kastélyszárny külső keleti oldalához Serényi László 1846-ban építtetett hozzá még egy traktust, majd 1867-ben a keleti szárny déli végének visszabontásával egyben a korábbi vár még álló részeinek teljes lebontásával alakíttatja ki a kastély mai L alakú állapotát. A várra vonatkozó adatokat 2006-ban Sárközy Sebestyén gyűjtötte össze.
5 Az első alkalommal 1283-ban említett Putnok a Rátót nembeli, magát a településről nevező Putnoki család birtoka volt. A Putnokiak itteni kúriájára és udvarházára elsőként két 1466-ból származó adat utal: az egyik oklevél szerint ekkor a megyei közgyűlésen Puthnok-i Rénold adta elő panaszát, miszerint mintegy 20 éve [1446 körül] Puthnok-i László a Gömör megyei Puthnok birtokon bizonyos darab szántóföldet elfoglalt és azon istállót és udvarházat emelt.
Ugyanezen a megyegyűlésen adta elő Pwthnok-i (László fia) László is panaszát, miszerint Pwhnok-i Bertalan fiai: Bertalan és Ferenc hatalmaskodva László házára is rátörtek, és őt és familiárisait meg akarták ölni.
Az 1526 utáni évtizedekben a Putnoki család még saját levelezésében sem nevezi putnoki udvarházát erődítettnek, csupán feltételezhető, hogy valamilyen formában erődített lehetett. Fülek várának 1544. szeptember 4-én történt török kézre jutásával azonban maga Putnok is fokozottan veszélyes helyzetbe került. Amikor 1547-ben I. Ferdinánd király a jószágvesztésre ítélt Putnoki György - aki a hatalmaskodás miatt kivégzett, pénzhamisító Basó Mátyás rokona volt - elkobzott putnoki birtokrészét más rokon családok tagjainak adományozza, Putnokon változatlanul csak egy adómentes nemesi telek szerepel az adománylevélben.
Putnok először akkor vesz részt közvetlenül a végvári harcokban - ez egyben első várként történő szereplése is -, amikor 1561-ben Putnoki János és fia Ferenc megvédik egy török támadással szemben.
A János Zsigmond pártjára álló Putnokiak várát 1566ban a király elkobozza, ennek következtében Lazarus von Schwendi kassai főkapitány serege szállja meg, majd a következő évben Hasszán temesvári bég 3 napi ostrom után rövid időre elfoglalja a Tömösváry Mihály királyi kapitány vezette őrségtől és felgyújtja az akkor még bizonyára fa-föld szerkezetű erődítményt.
Putnok bár fontos útvonal mellett feküdt, gyenge erődítményei miatt csak harmadrendű végvárnak számított, és ellátása is a közeli Szendrő székhellyel létrehozott várkörzetből történt. Az 1570-es években felépült a vár első kőből készült olaszbástyája is, amelyet először 1577-ben említenek, és amit a későbbi adatok alapján a délkeleti sarkon valószínűsíthetünk. Érdekes módon ez a bástya volt egyben a legkésőbbi időkig fennmaradt építmény is a várból. A vár D-i oldalához közvetlenül kapcsolódóan kialakult külső vár (huszárvár) csak palánkerődítéssel rendelkezett. Ennek alakja a domb alatti mai Serényi tér szabályos alakjában napjainkig kirajzolható.
A magyarországi végvári rendszer folyamatos fenntartása rendkívüli terheket jelentett az uralkodónak, ezért egyes végvári uradalmakat, köztük Putnokot is zálogba adta. így került a váruradalom 1595-től rövid zálogbirtoklást követően, egészen 1670-ig az Orlay (Orllé) család tulajdonába. 1653-ban felrobbant a várban tárolt lőpor, de Orlay András saját költségén helyreállította a károkat. A jelentős részben fa-földszerkezetű vár folyamatos karbantartást igényelt, ami a korabeü híradásokban, jelentésekben állandóan napirenden volt.
Orlay Miklóst, mivel érintett volt a Wesselényiféle összeesküvésben, így birtokaitól - köztük Putnoktól is - megfosztották, és a várat 1670-ben a császári csapatok elfoglalták és tartották megszállva.
A számos ostromot megért vár fennállása alatt mintegy két tucat alkalommal cserélt gazdát, komolyabb seregeknek nem tudott ellenállni, és talán ennek tudható be az is, hogy a törökök - bár többször felégették - nem foglalták el tartósan, és nem rendezkedtek be falai között. A leginkább az 1684. évi ostromban megrongálódott vár 1713-ig tölt be katonai feladatot. Az Orlay család magyarországi lefoglalt birtokainak - köztük Putnoknak - részbeni átruházásáról Orlay Borbála és férje Serényi András javára 1687-1688-ban döntött a Magyar Kamara, a birtokba azonban csak 1697-ben nyertek ténylegesen bevezetést. Ettől kezdve Putnok egészen a 20. század közepéig a Serényiek birtoka maradt. A vár II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején kapott utoljára katonai szerepet, amikor 1705-ben meghódolt a kurucoknak; 1706-ban maga Rákóczi is megfordult Putnokon.
A vár a 18. században is még fennállt, mivel a Serényiek birtokaik uradalmi központjaként használták. Bél Mátyás 1749-ben szemléletes leírást közöl a Serényeik által helyreállított volt végvárról. Megemlíti erős magas és vastag falait, K-i és Ny-i árkait; a Nyi részén az őrség helyét és a még fennálló erődítményeket, a vár E-i és D-i részén viszont istállókat gazdasági- és katonai szállásépületeket talált.
Forrás: Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig (
