Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

https://djnaploja.wordpress.com/2024/02/01/rajka-kozepkori-tornyai/

Rajka temető

Rajka középkori tornya - Ami biztos, 1267-ben királyi adományként egy korábban leégett kő tornyot kaptak vissza IV. Bélától a Héderváriak. A birtok harminc évvel utóbb, 1297-ben csere révén aztán királyi kézre került. Mivel az 1267-es oklevélből kiderül, hogy még az adományszerző Héder nembeli Herrand szüleitől vette el a tornyot a király, az évtizedekkel régebbi lehetett. Hogy még 1242-ben a tatárjáráskor, vagy később égett-e le, nem tudjuk. Valószínű helyét Nováki Gyula 1997-ben azonosította és fel is mérte a rajkai temetőben.

Mint a rajzon látható, igazából a védőárok déli, délkeleti szakasza érzékelhető a megszokott méretű, Árpád-kori várhelyen. Forrás: dr. Dénes József blogja, https://djnaploja.wordpress.com/2024/02/01/rajka-kozepkori-tornyai/

Rajka település Értéktárából:

Rajka Község területén a bronzkor óta laktak népek. Feltárások során gepida és avar kori leletek nagy számban kerültek elő. A római korban a Limes-en elhelyezkedő Ad-Flexum és Geruláta közötti őrtoronynak adott helyt, amelyről Pannónia területét védték az egykori Duna ágrendszeren keresztül betolakodó barbár népektől. A község első írásos említése egy 1208-as oklevélben fordul elő. 1313-ban magyarok lakták, és Rákfalvának hívták. Ekkor építették fel első templomát és a már említett templomtorony román-gót stílusa is erre vall. 1352-ben „villa Rajkon” I. Nagy Lajos király Schwartz Hermannak egy egész udvartelket adományozott. A tatárjárás után német telepesek érkeztek Bajorországból és Elzász-Lotharingiából. 1650 körül evangélikus templomot építettek. 1685-ben I. Lipót király azok számára, akik a török ellen hősiesen harcoltak, 22 rajkai telket osztott ki. A XVIII. században, mint német többségű települést tartották számon, amely az óvári uradalomhoz tartozik, de 22-24 nemes is lakja. A községnek 1851-ben 7 dunai malma, réve, 72 kézművese, 4 kalmárja volt, és a magyaróvári főhercegi uradalomhoz tartozott. Rajka 1867-ben járási székhellyé vált, vasútállomást, távírdát és postát létesítettek. A Rajka területén lévő lakosság megjelenésével egyidejűleg temetőt alakítottak ki, az akkor még falu szélén lévő területen. A katolikus templom megépítését követően egy ideig a közösség tagjai a templom körül temetkeztek, így - a már meglévő temetőben – azok temetését végezték, akik nem tartoztak a felekezethez. A 19. század elején döntöttek arról, hogy egy temetőt használnak, így a korábbi temetőben temették el a keresztény rajkaiakat.

A temetőről Vitéz János: Rajka Krónika c. munkájában az alábbi leírást készítette:

„1831. szeptember 20-án áldotta meg az új temetőt Toscano Károly rajkai rk. plébános. Vegyes vallású lévén a község, az a szokás alakult ki, hogy az evangélikusok a temető jobb oldalán temetkeztek, míg a katolikusok a bal felén. 1853-ban október 16-án a temető kibővítettetett. A két temetőt egybevették. A helyi esperes, főesperes a temetőt az új kereszttel együtt megáldotta.

A katolikusok a temetőt nem hagyták árván. Felelevenítették a régi Szentháromság-templom emlékét. A régi templom szentélye földjére kápolnát építettek Szent Kereszt tiszteletére.

A krónikában ez áll: 1854. aug. 1-én megkezdték a temető kápolna alapjának az árkolását és hónap 5-én az alapkövet le is tették. Szép gesztenyefasor vezet a sírok gyűrűjében a kápolnához. A gesztenyefák közelében még felszínre kerülnek kövek a régi templom alapjából. A temetőben több értékes síremlék van. Köztük a régi rajkai vezetőségé. Egy régi vaskereszt muzeális emlék, mely a Mosonmagyaróvári Múzeum udvarán található. Van boncterem a temetőben.

Létesült új színvonalas ravatalozó az elmúlt rezsim idejében. Környezete dolgozása alkalmával az előtte lévő török sírt megsemmisítették. Ismeretes, hogy a benesi kormány-háborús bűnösség ürügyén sok felvidéki magyar kiüldöztetett ősi szülőföldjéről és több százan Rajkán az anyaországban kaptak menedéket. Itt már nyugodtan pihenhetnek a végső feltámadásra.”

A 20. század közepétől a temetőben megszűnt a felekezetek közötti területi megosztás. A második világháborút követően a híveket vegyesen temetik el, a temetési hely kijelölésénél a rokoni kapcsolatokat helyezték előtérbe. 2006-ban a romos állapotban lévő halottas házat elbontották, helyét parkosították, 2008-ban a ravatalozó helyén újat építettek. Az építkezéssel egyidejűleg a temető kápolnát felújították.