Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Révleányvár, Várdomb (Leányvár, Szűzvár)

A napjainkban Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyéhez tartozó Révleányvár község, Sátoraljaújhelytől délkeletre, a Tisza folyó mellett fekszik. Az 1900-as évek elején Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1904 óta viseli a Révleányvár nevet. A község déli végéből a déli irányba egy földút vezet az innen kb. 1 km-re lévő Tisza partjára. Az úttól 300 méterre keletre emelkedik ki a sík környezetből a Várdomb.

Relatív magassága 11 méter, hossza 200 méter, legnagyobb szélessége pedig 40 méter. Oldala körös-körül meredek, lapos tetejét jól körülhatárolható perem veszi körbe. Legmagasabb része a D-i végében van, É-felé kissé lejt. Északi végén feljáró bevágása szakítja meg a peremet, melynek két oldalán egy-egy kis kiemelkedés van. E feljáró mesterséges árokból vezet fel, amely a domb összekeskenyedő É-i végét zárja le. Az árok külső oldalán 2 m magas sánc húzódik, de ez nem zárja le egészen a dombot, mert ÉNy-i vége elkanyarodik az ároktól. A domb É-i felében, a Ny-i szélén lakóház áll, körülötte gazdasági udvarral. A domb újkori használatamiatt lehetséges, hogy az É-i feljáró és a sánc Ny-i irányú elkanyarodása nem a vár korából származik.

Az egész Várdombot jól áttekinthető füves tisztás, oldalát ritkás erdő fedi. A várról az irodalomban elsőnek Fényes Elek emlékezik meg, aki szerint a vár a husziták ellen épült és nevét Várdai László jegyeséről Pálóczi Agatharól kapta. Később a Borovszky-féle megyei monográfiában találunk bővebb adatokat: "A várról miszerint a település a nevét földvárától nyerte. A Tisza túlsó partján fekvő Kisvárda várurai ugyanis, itt a tiszai átkelést biztosítani akarván, 1440-ben castellumot emeltek, melyet Várdai László jegyese, Palóczi Agatha tiszteletére Szűzvárnak neveztek. Később Leányvár lett a neve. Erős körfalak vették körül, melyet Lipót császár 1700-ban leromboltatott." Az idézett adatok forrását nem ismerjük, ennek ellenére Borovszky adatait a későbbi monográfiák is átveszik.

A Bodrogköz településtörténetét kutatva részletesebben először Valter Ilona foglalkozott a településsel, de a vára vonatkozóan hiteles adatot nem közölt, csak arra utalt, hogy a Várdomb területéről 11–13. századi cseréptöredékek kerültek elő. A vár szerepel az alföldi vártopográfiában is. 1975-ben Balassa Iván két mondát ismertet a várról. A Várdombtól DK-re kb. 1 km-re a középkori, 1278-1459 között többször is említett Öszöd nevű település nagy kiterjedésű nyomai láthatók egy alacsony homokdombon. A Várdomb mellett 3 m mélyen régi vaspatkókat és egy lengyel pénzt találtak 1972 körül. Az erődítmény első részletes leírására és 1986. évi felmérésének közzétételére 2004-ben került sor.

A várra utaló első közvetett adatunk magából a ma is létező falu nevéből származik, amit 1364-ben említenek először Láca falu határjárásában „possessionis Leanwar” néven. A birtok 1387-ben a Várdaiaké, akik a Tisza itteni átkelőjénél vámot szedtek. Az itt átvezető út ugyanis jelentősen lerövidítette a Debrecen és Királyhelmec közötti távolságot. A révvámról 1420-1471 között is vannak adatok. A Várdaiaknak ez volt az egyetlen Zemplén megyei birtoka.

A várra vonatkozóan – a szakirodalomban szereplő adatok ellenére – hitelesnek tekinthető forrást nem ismerünk. Figyelemmel arra, hogy a Várdomb területéről 11–13. sz.-i kerámialeletek kerültek elő, nem zárható ki Árpád-kori eredete sem. Révleányvár
az Árpád-korban is forgalmas átkelőhely lehetett Zemplén és Szabolcs között, és a hagyomány úgy tartja, hogy Aba Sámuel király sokat mulatott itt. A községtől délkeletre a Tisza partján fekvő Várdomb feltehetőleg már ekkor is erődített hely lehetett. A régi földvárat 1440-ben említik újra, amikor megerősítették a husziták ellen, részben Kisvárda nyugalmának, részben a zavartalan tiszai átkelésnek a biztosítására. A nép, mondákkal őrizte meg a cseh betörés emlékét: a husziták ebbe a várba zárták be a környék összefogott lányait, asszonyait, innen az elnevezés.

Forrás:

NOVÁKI GYULA – SÁRKÖZY SEBESTYÉN – FELD ISTVÁN: BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE VÁRAI AZ ŐSKORTÓL A KURUC KORIG
Castrum Bene Egyesület – Herman Ottó Múzeum - BUDAPEST – MISKOLC, 2009