Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

SZERENCS – KÖVES-TETŐ (ÁRPÁD-TETŐ)

Szerencs belvárosától, É-ra található a Köves-tető vagy más néven Árpád-tető nevű domb, amely a 207 m tszf. magasságú korábban György-tetőnek, ma Aranka-tetőnek nevezett hegy DK-i nyúlványa. A szerencsi református templomtól É-ra elhelyezkedő, néhány évtizede fenyőerdővel beültetett területen, közvetlenül a zsidó temető felett, 1978-ban még egy ovális alakú sánc nyomai voltak megfigyelhetők.

Napjainkra a felszínen már semmilyen mesterséges erődítésre utaló terepalakulat nincsen. Maradványait feltehetően 1990 körül a közeli vízmű építésekor tüntették el. Kivételt képez a tömör kőfallal körbekerített zsidó temetőnek az a felnyúló szakasza, amely érintetlenül megőrizte a sánc egy rövid, kb. 25 m hosszú szakaszát a temető területén belül.

A szerencsi Árpád-tető erődítménye több helyen szerepel a helytörténeti irodalomban. Pesty Frigyes 1864. évi helynévgyűjteménye óta ismert, hogy a Szerencs feletti Árpád-halmon egy „széles kiterjedésű sáncolatok nyomai” láthatók. 1931-ben viszont arról írnak, hogy az Árpád-halmon – Szirmay Antal szerint – Árpád kúriája állott. Az 1968-ban megemlítik, hogy „az Árpád-hegy tetején gyűrű alakú, földből hányt sáncokat találni, amely népvándorlás kori, vagy avar táborhely volt.” Utalnak arra is, hogy a nép képzelete úgy tartja, hogy Árpád sátra állott e helyen, melyet Anonymus leírása alapján gondoltak.

A Kövestető első tudományos igényű vizsgálatára 1978-ban került sor, amikor Csorba Csaba és Nováki Gyula terepbejárást végzett a területen, majd ennek alapján szerepelteti Sándorfi György is az általa közzétett várjegyzékében, ahol a sáncokat a topográfiai alapon valószínűleg tatárjárás előtti várak csoportjába sorolta.

Az 1978. őszén megtartott terepbejárás eredményeiről Csorba Csaba 1980-ban számolt be, amikor az erődítmény kutatástörténetére is kitért. Eszerint „a hegytetőn a régi elhagyott zsidó temető kőfala mögött patkó alakban jól látható volt az erődítmény sáncának ovális alakja. Bokrokkal részben benőtt árka 1–1,5 m mély volt. A temető kőfalának építésekor a sánc D-i oldalát megbolygathatták, elpusztíthatták, legalábbis a helyszínen itt ennek nem volt nyoma.

Mivel a hegy errefelé eléggé meredeken lejt, Nováki Gyula feltételezése szerint talán erről nem is védte a középkorinak, bizonyára Árpád-kornak meghatározott erősséget. A sánccal körülvett közel 30×45 m-es terület érdekessége, hogy nem a hegy fennsíkján állt, hanem a lejtő kezdetén, s akkori formájában a fennsík magasabbra emelkedett, mint a sánc koronája.” Csorba végül a helyet Anonymus szerencsi említésével is kapcsolatba hozta, de a névtelen szerző Szerencs hegyén semmilyen erősséget nem említ.

Legutóbb Dénes József foglalkozott az Árpádhalmon lévő sánccal. Abból indult ki, hogy az Árpádkori királyi, királynéi és hercegi udvarhelyek közelében számos helyen az Árpádok nevére utaló motték emléke maradt fenn. Mivel Anonymus szerint Árpád vezér és főemberei a szerencsi hegyen „kunyhókat” építettek Szerencset a bizonytalan jellegű: „valószínű motte-domb, feltehető királyi udvarhelyen” csoportba sorolta. Az objektum elhelyezkedése alapján végül is bizonytalannak tartja, hogy az uralkodói erődítményt ezzel lehetne azonosítani, ezért azt valószínűsíti, hogy a platón pár száz méterrel feljebb kell keresni a halmot.

Már Anonymus is említi a Szerencs fölött emelkedő hegyet, melyen Árpád vezér és nemesei megpihentek, és bár sem itt talált, sem a honfoglalók által emelt erődítményről nem tesz említést, csak arról tudósít, hogy Árpád és főemberei kunyhókat építettek itt.

Az erődítményről semmilyen okleveles adatunk nincs, és Anonymus említéséből is arra lehet következtetni, hogy 1200 körül itt nem állt erődítmény. Nem zárható ki ugyanakkor, hogy a sáncok csak a 16–17. században keletkeztek, és Szerencs várának valamelyik ostromakor készültek, talán, mint tábort övező ideiglenes védművek.

Forrás: Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig