Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Vágbeszterce vára

A középső Vágmente vidékén elhelyezkedő Vágváralja (Považské Podhradie település felett, a Vág folyó jobb partján, egy meredek hegycsúcson áll a Vágbeszterce vára. Építésének ideje és építtetője nem ismert. Vélhetően az ország jelentős területeit romlásba döntő tatárjárás után, a IV. Béla király parancsára elkezdődő várépítési hullámban épülhetett. Funkciója a fontos vágmenti kereskedelmi útvonal ellenőrzése volt.

A vár első hiteles írásos említése "Bestruche" alakban 1316-ban történik, Csák Máté Bolondócon kiadott oklevelében. Beszterce vára a nagyúr fennhatósága alatt állt egészen 1321-ben bekövetkezett haláláig. Ezt követően Károly Róbert király csapatai szállták meg és királyi vár lett. A következő évtizedekben az országbíró irányítása alá tartozó vágbesztercei várkerület központjaként működött. Ezt a közigazgatási egységet Nagy Lajos király szüntette meg.

1392-től Zsigmond király a Rátót nembéli Kaplai János szörényi bán, volt országbírónak adományozta oda. A középkor további századaiban uralta még Sedziwoj lengyel főúr, Stibor erdélyi vajda, Lajos briegi herceg, Cillei Borbála és Erzsébet királynék. 1458-ban Mátyás király több birtok és vár mellett, a Hunyadi-familiáris Podmaniczky Lászlónak adományozza a trencsénmegyei "Byztricza" várát. 1485-ben a Podmanickyak már a Besztercei nevet is használták. 1489 körül Podmaniczky János örökli Beszterce várát és uradalmát, amelyet másfél évtized alatt jelentősen megnövelt.

A mohácsi csatamezőn elesett Podmaniczky Mihály két fia, Rafael és János a belháborús viszonyokat kihasználva igazi rablólovagokká váltak. Ferinánd hadvezére, Katzianer 1529-ben meg akarta fékezni a Podmaniczkyek rablásait, de Beszterce vára sikeresen ellenállt. A Podmaniczkyek által szervezett fegyveres banda messze környék rémévé vált, sorra támadták és fosztották ki a környező településeket, nem voltak biztonságban tőlük az utakon haladó kereskedők sem. Ferinánd hadvezére, Katzianer 1529-ben meg akarta fékezni a Podmaniczkyek rablásait, de Beszterce vára sikeresen ellenállt. A Habsburg-párti Serédy Gáspár viszont több Podmaniczky birtokot elfoglalt. A Podmaniczky testvérek rablásai miatt az 1542-es országgyűlés külön törvényt hozott ellenük. Végül meghódoltak a királynak és az 1545-ös nagyszombati országgyűlés felmentette őket, de rémületes uralmuknak csak Rafael nagyúr 1558-ban bekövetkezett utód nélküli halála vetett véget.

A királyi házra vissza szálló birtokot a császár és király rövidesen az egyik hívének, Serédy Gáspárnak adományozta oda. Serédy birtoklása alatt a várban jelentős építkezések folytak. Serédy halála után, özvegye Mérey Anna, Balassa András nógrádi főispánhoz ment feleségül. Ezzel a friggyel a Balassák szerezték meg Vágbesztercét is, melynek egészen 1860-ig birtokosai voltak.

A meredek hegycsúcsot koronázó erősségben megfordult Balassi Bálint is, a korszak legnagyobb reneszánsz költője. Az 1582-ben megtartott kettős esküvőn, amikor is Bálint úr két testvérhúga ment férjhez, találkozott a hányatott sorsú nemes úr az első unokatestvérével, Dobó Krisztinával. Szerelmük, ami az asszony férjének, Várday Istvánnak halála után a sárospataki házasságkötéssel és várfoglalással folytatódott, nagy botrányt kavart a főúri udvarokban.

Az erősség, mint a török hódoltság véres csatamezőitől távol eső vár, inkább uradalmi központként szerepelt az egykorú forrásokban, mint katonai helyként. A sorsát megpecsételő esemény végül 1684-ben következett be, amikor a Thököly Imre kuruc szabadságharcában részt vevő Balassa Imre tulajdonát képező várat a császári zsoldosok megszállták, majd a falainak egy részét felrobbantották. Ezt követően többé nem építették újjá, az uradalom birtokosai a Várhegy aljában már régebb óta létező reneszánsz várkastélyt lakták. A rommá vált vár területét az évszázadok alatt az erdő vette birtokába, de a jelentős falak még romjaikban is uralták a Vág folyó völgyét.

Az első lépések a vár megmentésére 2001-ben kezdődtek meg, mikor az épségben lévő külső falakkal rendelkező vár udvaráról kiirtották az addig mindent elborító bozótot és fákat. Sajnos a folytatás akkor elmaradt. 2008-ban jelentős előrelépés történt, mikor a környéken élő műemlékpártoló emberekből megalakult a vármentő csapat.

A vármentő napok során fokozatosan megtisztították a területet az ismét  mindent elfedő bozótostól. Az esztendő végére megtörtént az erődítmény felmérése is, sőt kisebb állagmegóvó munkálatokat sikerült végezniük. Az elmúlt több mint másfél évtizedben, a vár feltárása és falainak állagmegóvási munkálatai, példa értékű szakmaiság mellett zajlottak, illetve folynak még napjainkban is.

Beszterce vára egyre impozánsabb látványt nyújt, amelynek turisztika fejlesztése, a folyamatban lévő munkálatok mellett is kiemelten halad.

A vár leírása:

A Vág folyó jobb partján 437 méter magasra emelkedő hegycsúcs lapos platóján egy nagyobb kiterjedésű, ovális alaprajzú vár, Vágbeszterce tekintélyes romjai emelkednek. Maradványaiból az övező falat, és több négyzetes tornyot eredeztetnek a legkorábbi időszakból. A meredek Várhegyre egy régi, kövekkel terített szerpentinúton juthatunk fel. Az erdővel övezett csúcson sánc és mély árok védelmezte a középkori erősséget, míg a D-i oldal felől mély szakadék határolta. A szabálytalan ellipszis alakú vár korábbi – befalazott bejárata az É-i oldalon nyílott. Ennek megszüntetése után félkör alakú kaputornyot létesítettek, amin keresztül elérjük a bozóttal benőtt várudvart.

A 17. század végi robbantások után az épületek nagy része ledőlt. Érdekesség, hogy a lakóépületek belső falai a földig leomlottak, míg a külső – vagyis sokkal vastagabb – kőfalak szinte teljes magasságig állnak. Ebből megállapíthatjuk, hogy a középkori épületek három emelet magasak voltak. A legjobb állapotban az új palota reneszánsz díszítésű épülete maradt meg, néhol még az ablakkeret is látszik. Több helyen fennmaradtak boltozatok, sőt még középkori kandallót és kéményt is felfedezhetünk. A várudvar közepén egy mélyedés jelzi az egykori ciszterna helyét. Beszterce várát kisméretű, félkör és négyzet alapú tornyok védelmezték, mivel a 16. században nem építették át a korszerű, ágyúk elleni hadviselésre ellenállóbb bástyákkal.

A szócikket összeállította Szatmári Tamás, 2003 - aktualizálta Keserű László, 2024

Felhasznált források:

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. 1996
Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon 1994
Burgen und Schlösser Slovákei 1990
Megnyánszky Alajos: Festői utazás a Vág folyón 1825
Takács Tibor: Felvidéki várak 1999
Ludovit Janota: Slovenské hrady II. 1935
Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpát-medencében 2001
Legeza László - Szacsvay Péter: Felvidéki utakon II. 1995
Csorba - Marosi - Firon: Vártúrák kalauza III. 1983
Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások 1980
Szabóky Zsolt: A Kárpát medence várai 1996
Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra I. 1996
Csorba Csaba: Legendás váraink 1999
Veresegyháziné: Magyarország történeti - topográfiai kislexikona 1996
Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia a Zsigmond korban 1977
Gerő László: Magyarországi várépítészet 1955
Fügedi Erik: Vár és társadalom a XIII. – XIV. századi Magyarországon 1977
AB ART kiadó: Hrady a známky na Slovensku 2002