Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szendrő, Magyarország, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye, Borsod történelmi vármegye - Szendrő erődítései

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Archívum
  • Mellékletek
  • Térkép

Utolsó frissítés: 2026.11.16.

Szendrő erődítései: Alsó és Felső vár, Német és Huszárvár, városerődítés

Szendrő a Bódva völgyében, a Cserehát nyugati peremén fekszik. A település a 16–17. században Felső-Magyarország egyik jelentős végvári központja volt. Erődítési rendszere több építési korszakban alakult ki, és végső formájában négy, egymással kapcsolatban álló részből tevődött össze: az Alsó várból, a Német várból, a Huszárvárból és a Felső várból. A település védelmét további palánkerődítések egészítették ki.

A várak az évszázadok során eltérő feladatokat láttak el. A középkori eredetű földesúri rezidenciát a 16. század második felétől korszerűbb végvári erődítésekkel egészítették ki, míg a Várhegy tetején a 16–17. század fordulójától fokozatosan épült ki a védelmi rendszer legjelentősebb eleme, a Felső vár.

A középkori vár és története

Szendrő települését először 1312-ben említik. A vár keletkezésének ideje és eredeti helye nem tisztázott. Királyi várnagyáról 1355-ből rendelkezünk biztos adattal, de egy 1406-os oklevél alapján már a 14. század első felében is működhetett várnagy Szendrőn. A korai vár esetleg a 13–14. század fordulóján épült magánvárként, amely később királyi tulajdonba került.

A Felső vár régészeti kutatása során azonban nem kerültek elő 14–15. századi leletek, így a középkori erősség helyét nem a mai Várhegyen kell keresnünk. Felmerült a későbbi Alsó vár területe, illetve a szendrőládi várrom azonosításának lehetősége is, de egyik feltevés sem bizonyított.

A vár a 14. század végén került a Bebek család birtokába. Bebek Ferenc 1404-ben már Szendrőn keltezett oklevelet, 1467-ben pedig Bebek György lakóhelyeként említik az erősséget. A Bebekek a 16. század közepéig a térség meghatározó birtokosai maradtak.

I. Ferdinánd 1545-ben sikertelenül kísérelte meg a vár elfoglalását. Az erősség végül az 1565–1566. évi hadműveletek során került királyi kézre. Szendrő ezután a törökellenes végvárrendszer fontos támaszpontjává vált, jelentős magyar és német őrséggel.

1. Alsó vár – Bebek-vár

Az Alsó vár a település központjában, a mai Hősök terének északi oldalán, a Várhegy nyugati lábánál állt. A középkori eredetű vár a Bebek család egyik lakóhelye és uradalmi központja volt. A késő középkori vár pontos alaprajza nem ismert. A 17. századi ábrázolások alapján szabálytalan alaprajzú, több épülettel beépített, falakkal és bástyákkal erősített épületegyüttesként képzelhető el.

A Hősök tere 5. szám alatt 2002-ben végzett régészeti kutatás során a 16. század közepénél korábbi kerámiatöredékek és gótikus kályhacsempék kerültek elő. Ezek megerősítik, hogy a Bebekek 15–16. századi vára ezen a területen állhatott. A feltárás azonban nem szolgáltatott biztos bizonyítékot a 14. századi vár helyére.

Az 1608-as várvizsgálat az Alsó várat Szendrő akkori legerősebb erődítményének nevezte, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a Felső vár nélkül nehezen védhető. A korabeli tervek a várfalak, bástyák és épületek kijavítását szorgalmazták.

Az Alsó vár 1690-ben került gróf Csáky István birtokába, aki 1694-ben megkezdte kastélyának kiépítését. Az új épületbe az egykori vár falait és két bástyáját is befoglalták. A később átalakított, emeletes kastély L alaprajzú épületszárnyai egy háromszögű udvart öveztek.

Napjainkban elsősorban a kastély északi és nyugati szárnyának pincefalai, csekély földszinti falmaradványai, valamint az északkeleti bástya részletei őrzik az egykori Alsó vár emlékét.

2. Német vár

A Német vár az Alsó vártól nyugatra, a Bódva ágai között fekvő alacsony területen épült ki a 16. század második felében. Az új erődítmény létesítésének célja a királyi kézre került Szendrő katonai megerősítése volt. Az építkezések az 1560-as évek végén kezdődtek, majd az 1577. évi haditanácskozást követően felgyorsultak. A jelentős munkálatok 1578–1582 között zajlottak, itáliai hadiépítészek irányításával.

A karlsruhei gyűjteményben fennmaradt történeti alaprajz szerint a Német vár észak–déli irányban elnyújtott, szabálytalan téglalaphoz közelítő alaprajzú, öt bástyával megerősített erősség volt. A Bódva vízfolyásai és a mesterséges árkok a védelmi rendszer fontos elemeit alkották. Két kapuja közül az egyik északra, a másik a Huszárvár irányába nyílt.

A vár helyét azonban katonai szempontból hibásan választották meg. Az 1585-ös és 1588-as várvizsgálatok megállapították, hogy az erődítést a közeli magaslatokról tüzérséggel könnyen támadhatják. A földsáncok, palánkok és árkok sem nyújtottak megfelelő védelmet. Ezért az 1588-as jelentés már egy új, magasabban fekvő vár építését javasolta. A Német vár katonai jelentősége fokozatosan megszűnt, területe később a Német város településrészévé alakult.

Az erődítésből ma számottevő felszíni falmaradvány nem ismert. Egykori helyére elsősorban a történeti térképek és a település topográfiai adottságai alapján következtethetünk.

3. Huszárvár – Palánkkal védett városrész

A Huszárvár az Alsó vár és a Német vár közötti területen helyezkedett el. A történeti ábrázolásokon az erődítésekhez kapcsolódó, palánkkal körülvett városrészként azonosítható. Kialakulása a 16. század második felének végvári építkezéseivel függhetett össze. A történeti térképek szabálytalan alaprajzú, palánkkal védett területet ábrázolnak, amely a Német várral és az Alsó várral együttes védelmi rendszert alkotott.

Az 1608-as várvizsgálat a katonailag alkalmatlannak ítélt Német vár részleges lebontásával és a Huszárvárhoz kapcsolódó terület átalakításával is számolt. A javaslat megvalósulásának mértéke nem tisztázott. A Huszárvár pontos építési periódusai és belső beépítése régészetileg nem ismertek; kiterjedésének értelmezésében elsősorban a korabeli ábrázolások segítenek.

4. Felső vár – Várhegy

A szendrői erődítési rendszer legjelentősebb és legjobban kutatott része a település keleti oldalán emelkedő, mintegy 220 méter tengerszint feletti magasságú Várhegy fennsíkján épült ki. Az új erősség megépítését az 1588-as várvizsgálat javasolta. A terveket feltehetően Cristoforo Stella itáliai hadiépítész készítette. Az építkezések 1590 körül kezdődtek, de a jelentős költségek és a hadiesemények miatt több évtizedig elhúzódtak.

A mintegy 1,2 hektár területű Felső vár alaprajza szabálytalan ötszöghöz közelített. Külső védőövét öt bástya alkotta. Az északi, könnyebben támadható oldalon két nagyobb, fülesbástyát emeltek, míg a meredekebb déli és nyugati oldalon kisebb bástyák biztosították a védelmet.

A vár központjában egy körülbelül 55 méter átmérőjű, mesterségesen kialakított magaslat emelkedett, amelyet 2,2 méter vastag, sokszögű kőfal vett körül. A belső vár közepén többemeletes, sokszögű torony állt, melyhez további épületek és feljáratok kapcsolódtak. A torony lőportárolásra is szolgált.

A külső várudvaron a legénységi szállások, raktárak és kiszolgálóépületek helyezkedtek el. A vár kapuját a keleti oldalra telepítették. Az erődítést a 17. század folyamán folyamatosan korszerűsítették, különösen a déli és délkeleti bástyák átépítésével. A jelentősebb építkezések az 1660-as években fejeződhettek be.

A Felső vár 1996-ban megindult régészeti kutatását 1997–2001 között rendszeres feltárások követték. Ezek során a délkeleti bástya több építési periódusát, a kötőgátak részleteit, a központi torony maradványait és a várudvari épületek nyomait vizsgálták. A 2010. évi feltárás a központi torony pincéjének és a hozzá nyugatról kapcsolódó épületrésznek a kutatását folytatta. A vár egykori kiterjedését ma a terepalakulatok, valamint a feltárt és részben helyreállított bástya- és falmaradványok alapján lehet érzékelni. Legjelentősebb álló részletei a délkeleti bástya környezetében maradtak fenn.

A Felső vár régészeti kutatásaihoz kapcsolódóan megkezdődött a romterület műemléki helyreállítása és turisztikai bemutatása. A délkeleti bástya részleges helyreállítását követően, az egykori központi lőportorony helyén Farkas Pál tervei alapján mintegy 25 méter magas faszerkezetes kilátót emeltek. A kilátót és a helyreállított bástyát 2012. augusztus 17-én adták át. A későbbi turisztikai fejlesztések során további vármaradványok bemutatására is sor került. A kilátó 2026-ban újabb felújításon esett át.

Hadiesemények, pusztulás

Szendrő a 16–17. században a törökellenes végvárrendszer fontos támaszpontja volt, ugyanakkor az erdélyi fejedelmek és a Habsburg uralkodók közötti küzdelmekben is jelentős szerepet játszott.

A várat a Bocskai-felkelés idején többször elfoglalták. Egyik legsúlyosabb ostromára 1645-ben, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem hadjárata során került sor. Az ostromlók a várost és az Alsó várat elfoglalták, majd a Felső vár ellen fordultak. Az északi várfalon rést törtek, de a közeledő felmentő sereg miatt végül visszavonultak.

A Felső vár központi tornyát Tomka Gábor közlése szerint 1692-ben villámcsapás következtében bekövetkezett lőporrobbanás pusztította el. A súlyosan károsodott belső várat már nem állították helyre. A Rákóczi-szabadságharc idején a kuruc csapatok 1703-tól blokád alatt tartották a Felső várat. A hosszú ostromzárat követően 1704-ben az őrség szabad elvonulás fejében feladta az erősséget.

A katonailag ekkorra már elavult vár lebontását II. Rákóczi Ferenc 1707-ben rendelte el. Lemaire francia hadmérnök irányításával a falak egy részét, elsősorban a bástyák sarkait felrobbantották. A megmaradt falazatok köveit a későbbi évszázadokban nagyrészt építőanyagként hasznosították.

A szendrői erődítési rendszer napjainkra erősen megfogyatkozott maradványai a magyarországi végvári építészet több évszázados fejlődését, valamint a középkori földesúri várak és a kora újkori katonai erődítések közötti átmenetet szemléltetik.

Összeállította: Keserű László, 2026

Felhasznált források:

Borovszky Samu: Szendrő vára. Budapest, 1908.
Tomka Gábor: Adatok a szendrői kora újkori erődítések építés- és hadtörténetéhez. Folia Historica Budapest, 2002
Tomka Gábor: Szendrő: egy vándorló vár Felső-Magyarországon. Castrum 2. (2005)
Nováki Gyula – Sárközy Sebestyén – Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig. Magyarország várainak topográfiája, 1. Budapest–Miskolc, 2009
Régészeti Kutatások Magyarországon: 1998, 1999, 2000, 2001, 2010.
Szendrő. Képek a volt város és várának történetéből. Szendrő, 1990

GPS: É 48° 24.467 (48.407780)
K 20° 44.080 (20.734671)

Információk: Szendrő a Bódva völgyében, a Cserehát nyugati peremén fekszik. A település a 16–17. században Felső-Magyarország egyik jelentős végvári központja volt. Erődítési rendszere több építési korszakban alakult ki, és végső formájában négy, egymással kapcsolatban álló részből tevődött össze: az Alsó várból, a Német várból, a Huszárvárból és a Felső várból.

Napjainkban megtekinthető látnivalók a Bebek vár maradványai és a városfal volt bástyáiból, tornyából átalakított épületeket (kékfestõház, ref. templomtorony), illetve a Felső vár. A szendrői várhegyen a vár egykori lőportornya helyén épült meg a felsővári kilátó. A Várhegyen még látható az egyik, részben helyreállított bástya és a belső vár halma.

Utolsó frissítés: 2026.11.16.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu támogatás kérés 2025