Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

PRUNEGMEZEY-PROGOWCZ

Prugovac

Elhelyezkedése:

            Prunegmezey, vagy később Progowcz középkori várkastélya ma már nem létezik, ám alapjainak nyomai és neve fennmaradt a Kloštar Podravinski település közeli Prugovec faluban. A falu közepén található, 4-5 méter magas dombon, amelyen ma egy templom áll, 1950. körül némi 14. századi kerámiára és tégladarabokra leltek. Ennek a lelőhelynek az átmérője kb. 45 métert tesz ki, míg a keleti oldalán, még a valamikori védőárok és sánc nyomai is megfigyelhetők. E domb körül, ma egy aszfaltozott út van. Az ősi Szt. Miklós templom, amit az 1334-es egyházközségi összeírásban is megemlítettek, a hagyomány szerint egy megelőző temető helyén áll. Megemlíthetjük még azt is, hogy e vár mellett valaha egy római település volt, mely mellett akkoriban is út vezetett el.

A várhely neve és múltja:

            A Pruneg elnevezés, mely a 13. században jelent meg, a birtok akkori, 1248-as tulajdonosával hozható kapcsolatba, de az is lehetséges, hogy csak a Porog név torzított alakja, mely lehet hogy a horvátságnak az erre a vidékre településekor is ismert Porga névből ered. A 13. században Pruneg falva a valamikori gordaváci megyéhez (in parochia Gordawa) tartozott, amit tett szolgálataiért, IV. Béla király, Gyula fia Butkának adományozott. Az ő neve pedig valószínűleg a mai Patkovac faluról ered, ahol a Butka nemzetségnek hatalmas birtokai voltak. Mellékesen megemlíthetjük azt is, hogy 1326-ban, egy ugyancsak Porog nevű nemes, fia Porognak, Hagnjanánál és Cirkvenánál voltak némi földjei. Erre az időre a Porog nemzetség annyira megerősödött, hogy fiai 1334-ben, a mai Provecben egy várkastélyt emeltettek, valamint a Szt. Miklós templomot. Az 1347-es esztendőben ezt a birtokot pedig már nevezték „Pregniczou-nak” is, melynek a tulajdonosa valamiféle Péter fia Corrada volt. Ez esetben valószínűleg csak a földekről és nem a településről és a várkastélyról volt szó. A Szt. Miklós templomot egy 1347-es okirat is megemlítette, majd egy 1493-es újra, ám még ekkor is a Porog nemzetség fiainak birtokrészeként.

            Eztán a nemesek összeírásában, mely az 1481-es esztendő kezdő heteiben indult, találkozhatunk „Ladizlai de Progowcz” özvegyének az említésével, míg a Szt. Miklós templomot, még 1501-ben is plébániaként említették. A Progowcz család egyik utolsó leszármazottja Progowczi Balázs volt, aki 1504. és 1530. között, Szapolya János király követeként volt ismert ezen a vidéken.

A várhely beazonosítását végrehajtotta:

1951. VI. 20-án, Ivan Barešić Bjelovárból és Zvonko Lovrenčević szintén Bjelovárból

ADATOK:

-         CD IV. 313. p. 349; 1248. év,

-         CD IX. 256. p. 312; 1326. év,

-         Az 1334-es és 1501-es egyházközségi összeírások,

-         CD XI. 301. p. 394; 1347. év,

-         Šufflay, Osuda plemića križevačke is virovitičke županije 1481.god. (Körös és Verőce vármegyei nemeseket elitélő határozatok „Vjesn. zem. arkh.” VIII. p. 156-164; 1481. évből)

-         Monumenta habsburgica: I – 357, az 1530. június 26: Progowczi Balázs, Szapolya János király megbizottjaként volt jelen Budán.

Forrás: Lovrenčević, Z.  (1985),  Srednjovjekovne gradine u Podravskoj regiji, "Podravski   zbornik", 85: 168-199, Zagreb. /Fordította: Szatanek József/