Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Nagyugróc - Veľké UherceSzlovákiaFelvidékBars történelmi vármegye - Bossányi-Keglevich várkastély

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Archívum
  • Térkép

Utolsó frissítés: 2025.08.11.

Nagyugróc, Bossányi-Keglevich várkastély

Az egykoron Bars vármegye oszlányi járásához tartozó Nagyugróc (Veľké Uherce) község, Simonytól 6 km-re délkeletre fekszik a Tribecs-hegység (Tribeč) és a Madaras-hegység (Vtáčnik) találkozásánál. A település első írásos említése 1274-ben Vgrivch néven történik abban az oklevélben, melyben IV. László király a falut Csák nembeli Istvánnak, a nagyhatalmú Csák nemzetség tagjának, Csák Máté nagybátyjának adja. 1388-ban Éleskő várának tartozéka. A 14. század végétól kezdődöen részben a Kistapolcsányi család, részben pedig a Bossányi család birtoka.

A település északi részén fekvő várkastély elődjét Bossányi Mihály építtette fel a 17. század elején, a sorozatos török támadások ellen késő reneszánsz stílusban. Alapja egy korábbi megerősített udvarház volt, amelyet a Bossányiak a 15. század folyamán építtettek fel. Az erődítést a család a 18. század közepéig birtokolta, majd 1750 körül Bossányi Zsófia kezével a Révay János kezére szállt. 1770 táján történtek meg a kastély felújítási-javítási munkálatai a barokk stílus jegyében. A munkálatok azonban nem teljesen fejeződtek be. 1780 körül már csak kisebb javítási feladatokra került sor. A kastélyt 1813 és 1844 között a Révayaknak hitelező Majláth János birtokolta, aki nemigen törődött vele.

Majláthtól a kastélyt Keglevich János, Bars vármegye főispánja vásárolta meg 1844-ben. 1845-1850 között a főispán nevéhez fűződik a kastély nagy ívű újjáépítése és átalakítása neogótikus stílusban, melynek építésze Alois Pichl volt. Azonban a munkálatok költségei messze meghaladták a család valós pénzügyi erejét, így a Keglevichek a kastélyt 1865-ben, a településen bútor és parkettagyárat alapító német Thonet családnak adták el.

A Thonetek Nagyugróc településen gazdasági központot építettek ki, amely jelentősen hozzájárult a kastély külső és belső átalakításaihoz. Nekik köszönhető a kastély pazar pompával történt berendezése is. A század vége felé már az elektromos áramot, a vezetékes vizet és központi fűtést is bevezették a kastélyba. A II. világháború utáni államosítást követően, 1948-ban a Thonet család elhagyni kényszerült birtokait és a települést. A távozásuk után a kastélyban először leányiskolát hoztak létre, később erdészeti iskola, majd raktár működött falai között.

Az 1970-ben megkezdett építéstörténeti kutatás középkori falazatot és a 15. századi ablakkeretet tárt fel, több érdekes részlet mellett. Ezek a korai, fallal kerített, erődített udvarházból származnak. Maga a kastély alaprajza téglalap alakú, a négyszárnyú épület tágas árkádos belső udvart vesz körbe. A kétemeletes épület mind a négy sarkán kör alaprajzú saroktorony helyezkedik el. Az épület déli falazatában került kialakításra a kéthajós, neogótikus kápolna. A második emeleten reprezentatív helyiségek találhatók faragott fa mennyezettel, fa panelekkel borított falakkal és mintás parkettával. A romantikus lovagterem falain lovagok mellszobrai láthatók. Az épület homlokzatát gazdag neogótikus építészeti elemek tagolják. A kastély megjelenésére jellemzők még a festői, ritmizáló  homlokzatok, plasztikus, tagolással, gazdag profilozással, díszítéssel. A kastély saroktornyain lőrések, az épület attika-falain teljes hosszban végigfutó lőréssor látható.

A kastély épületét az elmúlt évtizedben szépen felújították, azonban eddig nem sikerült falai között kialakítani olyan feladatokat, amelyek hosszú távra biztosítanák a kastélyhoz méltó felhasználást. Ennek hiányában az épület állaga láthatóan romlik. A kastély nem látogatható, csak kívülről lehet egy-egy részletére pillantást nyerni. Jelenlegi tulajdonosa Flavio Thonet építész, aki az eredeti tulajdonosok közvetlen leszármazottja. Flavio Thonet a kastély rekonstrukcióján dolgozik, és azt tervezi, hogy a jövőben megnyitja az épületet a nagyközönség számára. 

Keserű László - 2025
 

Források:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei. Budapest, 2018.
Martin Bóna - Miroslav Matejka - Michal Šimkovic: Veľké Uherce – kaštieľ (č. ÚZPF 276/1) 2007. 
Jana Pohaničová: Romantické prestavby šľachtických sídiel. Rusovce, Veľké Uherce a Bojnice. 2005 
Eva Križanová: Kaštieľ vo Veľkých Uherciach. In: Pamiatky a múzeá, 2003
Szerémi és Ernyey József: A Majthényiek és a Felvidék. I. k. Budapest: Benkő Gyula 1913
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - 1896-1914
Keserű László: Nagyugróc, Bossányi-Keglevics várkastély, terepbejárási feljegyzések - 2023-24

A galéria alsó részében a helyszínről belső fotók és panoráma képek is megtekinthetők.
GPS: É 48° 36.720 (48.612007)
K 18° 26.115 (18.435247)

Információk: Nagyugróc (Veľké Uherce) község, Simonytól 6 km-re délkeletre fekszik a Tribecs-hegység (Tribeč) és a Madaras-hegység (Vtáčnik) találkozásánál.

A település északi részén a főút mentén álló kastély sajnos nem látogatható. Jelenlegi tulajdonosa Flavio Thonet építész, aki az eredeti tulajdonosok közvetlen leszármazottja. Flavio Thonet a kastély rekonstrukcióján dolgozik, és azt tervezi, hogy a jövőben megnyitja az épületet a nagyközönség számára. 

Utolsó frissítés: 2025.08.11.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu támogatás kérés 2025