Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Regéc vára

Regéc nevét, ami szláv eredetű és szarv, földnyelv a jelentése 1298-ban említik először, megemlékezve arról, hogy a Baksa nembeli Simon fia György Regéc alatt ütközött meg 1285-ben egy, az úgynevezett második tatárjárás során az országra tört tatárok egyik seregével, azonban valószínű, hogy a csata csak a Regéc nevű hegy alatt zajlott, vár akkor még itt nem állt.

Az első biztos adat a vár létére 1307-ből származik, ekkor Aba nembéli Amádé nádor Regécen állított ki egy oklevelet. A várat alighanem az Aba nemzetség tagjai emelték a 13-14. század fordulója körül. A rozgonyi csata (1312) után a vár rövid ideig Petenye fia Péter birtokába kerül, akitől ostrommal kellett a királynak elfoglalnia 1316-ban. Ettől kezdve hosszú ideig királyi tulajdonban volt. Az 1420-as évek végén Zsigmond király Regécet a török elöl Magyarországra menekült szerb fejedelemnek, Lazarevics Istvánnak, majd Brankovics Györgynek adta.

1459-ben már ismét királyi vár volt, de Mátyás már 1464 előtt a Szapolyai családnak adományozta. Szapolyai János halála után, 1541-ben a Serédyek, majd 1560-ban az Alaghy család lett Regéc birtokosa. 1635-ben Esterházy Miklós, a későbbi nádor szerezte meg, akitől 1644-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelem ostrommal vette el.

I. Rákóczi György 1648 őszén hirtelen meghal, így a regéci vár erődítését és az uradalmi gazdálkodás fejlesztését már nem valósíthatta meg. I. Rákóczi György unokája I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelem, az ország egyik leggazdagabb főura 1666 tavaszán feleségül vette Zrínyi Ilonát. A Wesselényi-összeesküvés leleplezése után I. Rákóczi Ferenc anyja, Báthory Zsófia a jezsuiták közreműködésével kegyelmet könyörgött ki fia számára.

I. Rákóczi Ferenc életben maradt ugyan, de a császári kegyelemnek nagy ára volt. Négyszázezer forint váltság mellett a Rákóczi várakba császári őrséget kellett fogadni. Zrínyi Ilona aggódva érdeklődött ez után egyik levelében, hogy Regécet nem vették e fel az "elhányandó várak" jegyzékébe. Ekkor nem csak a gazda, de a vár is kegyelmet kapott.

1676. március 27-én megszületik II. Rákóczi Ferenc, a csecsemő még nincs 4 hónapos, amikor meghal édesapja I. Rákóczi Ferenc. Ezt követően Zrínyi Ilona gyermekei gyámjának jelenti ki magát, átveszi az örökös főispáni méltósággal járó teendőket.

Zrínyi Ilona 1677-ben érkezik gyermekeivel Regécre, ahol II. Rákóczi Ferenc gyermekkorának első éveit éli. Itt szerzi meg latin tudásának alapjait, itt ismerkedik hazája történelmével. Időközben Zrínyi Ilona érdeklődését felkelti a bujdosó kurucok vezére Thököly Imre, az érdeklődésből szerelem, majd házasság lett. Az esküvő után a regéci tárházba viszik Thököly ezüstneműit.

1683 májusában Regécen szervezik a felső magyarországi hadellátó központot, Szirmay Miklós várkapitány gondoskodik róla, hogy Regéc várának pincéi tele legyenek. Zrínyi Ilona ebben az időben itt élt, irányította a vásárlásokat, a várbéli munkát, készíti a zászlókat a nyári nagy hadjáratra.

1685-ben döntő támadásra készülnek a császáriak a kuruc seregek ellen, ezért Thököly élelemmel és hadi néppel szereli fel Regécet.

Nem sokkal ezt követően azonban Thökölyt a váradi pasa elfogatta, a kurucok a török ellen küzdő csapatok soraiba álltak. Így 1685. november 5-én Regéc kuruc őrsége is kaput nyit, azzal a feltétellel, hogy a császáriak oda nem vonulnak be. Nem így történt, Caprara generális a császári rendelet értelmében a várat 1686-ban leromboltatta. "Tőből feldúlatott s kiforgattatott" a német által.

Regéc várának hadi jelentőssége a Rákóczi-szabadságharc idején már nem volt, az 1701-ben készült jelentés szerint "kijavítása aligha lehetséges". A vár ugyan már nem szolgálta az 1703-ban kezdődő szabadságharcot, viszont a regéci uradalom összes javaival annál inkább.

A szabadságharcot 1711-ben leverték, ezt követően 1715-ben a Rákóczi javakat elkobozták, így Regéc rövid ideig a kamara kezébe került. 150 000 forint kegyadomány fejében 1720-ban Trautsohn Donát Lipót osztrák herceg tulajdonába kerül a regéci uradalom, aki a birtokkal nem sokat törődött.

Az egykor oly dicső vár elpusztított falaiból származó kövek jelentős részét a környékbeli lakosok széthordták saját házaik építéséhez. A Trautsohn család örökös nélkül kihal, így a regéci uradalom visszaszállt a kamarára, mely 30 évig gazdálkodott rajta.

1806-ban részben csere, részben királyi adomány címén Bretzenheim Ágost Károly osztrák birodalmi herceg az új tulajdonos. A herceg haláláig bérlők gazdálkodtak az uradalmon, a vár gazzal benőtt romjait már csak kirándulók látogatták.

1823-ban az ifjabb Bretzenheim saját kézbe vette az uradalom gazdálkodásának irányítását. A regéci előnevet kapott Bretzenheim Ferdinánd 1855-ben meghalt, az uradalmat felesége - Schwarzenberg Karolina - és leánytestvérei örökölték.

Ismételt öröklések és eladások következtében az uradalom fokozatosan elaprózódott, széthullott. Az egykori uradalmi központ, a regéci vár a Károlyi család tulajdonába került, a gróf utasítására helyeztek el 1936-ban először emléktáblát az északi torony falán. Emléktáblát az óta több ízben helyeztek el a várban, azoban sokáig egy sem maradt, köszönhető a vandáloknak.

1949-ben a várat államosították, akárcsak az osztrák főurak, a Magyar Állam sem bizonyult a leggondosabb gazdának, hiszen az elmúlt ötven év alatt semmit nem tett a magyar történelem e jelentős műemléke érdekében. Az utóbbi évtizedek alatt néhány esetben bozótirtás folyt a vár területén, legutóbb a 80-as évek második felében, ekkor a Bükki Nemzeti Park és az Északerdő Rt. szervezésében.

1990-től Regéc Község Önkormányzata kezdte gondjaiba venni a település számára fontos, egyfajta kulturális és történelmi örökségnek is tekinthető műemléket. Az első években a gondoskodás kimerül a szemét eltakarításában, bozótirtásban, a látogatók által használt utak javítgatásában.

1998-ban elhatározás születik, hogy a mindössze 120 lelkes kis község kezdeményezi a nagy kiterjedésű vár régészeti feltárását és állagmegóvását. Egy év előkészítés után, 1999. július 5-én megkezdődik az első régészeti feltárás Regéc várában, ezzel párhuzamosan kiépül a várat ellátó villamos hálózat. Még ebben az évben kezdetét veszi az úgynevezett várút kiszélesítése, hogy a munkálatokban résztvevő személyek, és a helyreállításhoz szükséges építőanyag szállítása biztosítható legyen.

2000-ben befejeződik az út kiszélesítése, folytatódik a régészeti feltárás, megkezdődik az állagmegóvás a már feltárt területeken (északi bástya, északi torony környezete). Sajnos minden igyekezet ellenére sem sikerül kellő támogatásokat szerezni 2001-ben és 2002-ben, ezért az állagmegóvás, helyreállítás megtorpan, viszont a vár feltárása folyamatosan halad. 2003 tavaszán mérföldkőnek is tekinthető helyreállítás vette kezdetét, ami az északi bástya visszaépítését jelentette.

Az ezt követő esztendőkben folyamatos régészeti munkálatok mellett állagmegóvási és rekonstrukciós munkálatok zajlottak. A következő nagy lépésre 2015-ben került sor, amikor a vár bekerült a nemzeti várprogramba. Ennek köszönhetően komoly munkálatok indultak el, fő célként a vár öregtornyának teljes helyreállításával és a környezetében lévő épületek falainak állagmegóvásával. 2016 tavaszán átadásra is került a kiállításokat is bemutató öreg-torony.

2020 tavaszán ismét nagy ívű munkálatok kezdődtek a várban, melynek keretében a keleti reneszánsz palotaszárny, a pincétől a tetőzetig történő kialakítása indult meg, hagyományos falazási technikával. A helyreállított épület átadására 2021 július végén került sor. Falai között megnyílt a „Főúri pompa a várfalak között" című élményalapú kiállítás.

Az átadó ünnepségen elhangzottt, hogy a következő ütem anyagi feltételei is biztosítottak, így hamarosan megkezdődik a nyugati palotaszárny falainak az állagmegóvása és részbeni fedése.

A vár építéstörténete

A regéci vár legkorábbi részének a Felsővár sziklacsúcsán álló öregtorony és az egykor hozzákapcsolódó íves vonalú várfal tekinthető. A toronynak azonban csak az alsó szintje tartozik az első építési periódushoz, felső szintjeit az 1540-es években, amikor északkeleti sarkához egy háromszintes kerek ágyútornyot illesztettek, teljesen újjáépítették.

A második periódusban, a 14. század végén vagy legkésőbb a 15. század első felében a Felsővárat teljesen átépítették. A korábbi íves vonalú várfalat lebontották és a korai vár helyén egy négyszögletes alaprajzú várat építettek fel, a falak belső oldalán többhelyiséges, emeletes épületszárnyakkal.

A 15. század közepén a később Középső vár nevű várrésznek helyet adó hegynyerget a két sziklacsúcs között a ma is álló keleti és nyugati várfallal teljesen lezárták. Legkésőbb ekkor kezdődhetett meg a déli sziklacsúcson álló Alsóvár területén a várfalak és a különböző épületek kiépítése is.

A 16-17. században az építkezések fő színtere a Középső vár volt. Ebben az időszakban épült ki a főúri udvartartásnak is helyet adó keleti és nyugati palotaszárny.

A keleti palotaszárny legrégibb, 1500 körül kiépült részének a palotaszárny északi végén, közvetlenül a Felsővár sziklájának déli oldala előtt található, három egységből álló, helyenként ma is a második emelet magasságáig álló része tekinthető. A következő, a 16. század második harmadára tehető periódusban ehhez az épületrészhez a földszintjén három, az emeleten két helyiségből álló épületet emeltek, majd a 16. század második felében felépült a palotaszárny déli szakasza is, a földszinten és az emeleten is három-három helyiséggel. Az egyik földszinti helyiségben alakították ki nagyméretű kemencékkel rendelkező sütőházat is. A palotaszárny déli végéhez utólag hozzáépült kisméretű boltozatos helyiség déli oldalán alakították ki legkésőbb a Középső várból az Alsóvárba vezető, alsó szakaszán kő, felsőbb szakaszán fa lépcsőfokokból épült impozáns lépcsőt.

A nyugati palotaszárny 16. században kiépült részei közé tartozik a konyha és a tőle délre emelt, jórészt alápincézett, a nyugati várfal belső oldalára épült helyiségsor. A 17. század folyamán a nyugati palotaszárny udvari homlokzata elé kisebb, földszintes épületeket építettek, az egyik ház alatt egy boltozatos pincét is kialakítottak.

A 16-17. század folyamán a várat védőművekkel erősítették meg. A vár északnyugati sarkán felépült a Kútbástya, tőle délre a nyugati várfal északi szakaszát egy belső köpenyfallal megerősítették és felmagasították. A könnyebben támadható keleti oldal északi végén egy rondellát, az ún. Kerekded bástyát építettek fel. A keleti várfal középső szakaszának külső oldalán felépült a Kis bástya, melytől délre egy külső várfalat is építettek a várfal külső oldala elé, mely külső fal az Alsóvárat kelet felől védő többszintes sokszögű bástya északi oldaláig húzódott. A vár keleti oldalát árokkal és annak külső oldalán kialakított, ma is meglévő sánccal védték.

A várba bejutni csak több kapun keresztül lehetett, ezek a Középső vár udvarától délnyugatra, illetve az Alsóvár sziklatömbje alatt álltak, jelenleg még feltáratlanok. A kapuk közötti területet és a várba vezető utat védművekkel és farkasveremmel is megerősítették.

A vár ezen jól kiépített védművek ellenére sem klasszikus katonai erődítménynek, hanem mindvégig erődített uradalmi központnak és - történetének utolsó másfél évszázadában - főúri és előkelő családok rezidenciájának tekinthető.

(Simon Zoltán és Giber Mihály szívességéből)