Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Bakar - Szádrév

„…Biztos, hogy már a római kor előtt is állt egy település ott, ahol ma Bakar vára áll. A római korban jóval jelentősebb település volt. Lehet, hogy ez Volcer volt, aminek az értelme a Bakar (réz) szónak felel meg. Számos római emléket is találtak, melyekről, S. Ljubić adott tájékoztatást a horvát régészeti társaság, 1882. évi közleményeiben.

A középkori Bakarról kevés híradásunk van, csak a 15. század elején említik meg, hogy a város a Frangepánok kezében volt. Cillei Frigyes, 1405. körül házasodott össze Frangepán István leányával Erzsébettel, akivel megkapta Bakart is, ám 1422-ben megölette a feleségét, ezért a várat vissza kellett adnia a Frangepánoknak.

Azonban Zsigmond király 1435-ben kiadott egy utasítást, hogy Cillei Ulrik nevére vezessék át a város birtokjogát, ami után az övé is maradt míg a Frangepánok ki nem fizettek érte 32.000 forintot.

Miután a Frangepánok 1449-ben megosztoztak a javaikon, Bakar Frangepán Mártonra esett. 1480-ban Mátyás király elvette Bakart a Frangepánoktól, de a király halála után visszakapták. Az 1577-es szerződés értelmében Bakart a Zrínyieknek adták át, hogy aztán 1670-ben a katonai komisszió kifosztassa. Ettől kezdve Bakar ezen hivatal alá tartozott, aztán a hivatal irányítása alatt kórházként és kaszárnyaként hasznosították.

A Frangepánok városi vára Bakarban a gótikus korból való, ám a reneszánsz korban teljesen átépítették. A lakótorony mellett van a bejárat, amihez egy másik, patkó alakú torony támaszkodik. E két torony között az első emeleten egy kis kápolna található gótikus maradványokkal. A harmadik torony félkör alakú, glagolita feliratokkal, melyben az áll, hogy ennek a bástyának a felépíttetésére zárai Jeromos, a királyi hajóhad főkapitánya adott utasítást, 1530. elején. A várudvar körül, melyben egy ciszterna található, egyéb épületek sorjáznak, amiket mára teljesen átalakítottak.

Engel Pál adatai szerint:

A magyar történetírásban is Bakarként, vagy Buccari-ként ismert vár és birtoka, a Frangepánoké volt, akik még, mint vegliai hercegek kapták meg II. András királytól 1225-ben Vinodol egészével együtt. A település képviselői az 1288-as vinodoli törvények aláírásán is részt vettek. Frangepán Mártonról 1479-ben a koronára szállt és Mátyás 1487-ben familiárisának, Franciscus Cynthius de Dionysiis anconai polgárnak adta. Testvéreitől 1521 előtt modrusi Frangepán Bernát erőszakkal elvette.

A vár eredeti főkapuja, a második félköríves bástya emeleti magasságában nyílott. Ennek kaputükre és egyetlen felvonóláncának nyílása, jelenleg is jól megfigyelhető. A későbbiekben, a mostani főbejárattól jobbra egy másik kaput is nyitottak. Mindkét kaput csak gyalogosok használhatták. A várat keletről és délről, újabb kori épületek veszik körbe. Ezek egy része, feltehetően az egykori külsővár falaira épületek, vagy azon belül álltak. Egy, feltehetően a vártól délre elterülő óvároshoz kapcsolódó falszakasz is megfigyelhető még, a várterület nyugati szélén. A vár egyéb erődítési elemei, mára teljesen eltűntek.

Szatanek József

Források:

Đuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb.

Branko Nadilo: Hreljin erődített városának romjai, és Kraljevica várkastélyai  Građevinar folyóirat 2004/56. évfolyama 2.