Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Márkusfalva - MarkušovceSzlovákiaFelvidékSzepes történelmi vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Archívum
  • Térkép
  • Szállás

Márkusfalva, vár

Márkusfalva (Markušovce) a Hernád partján alapított település, amely Igló városától 6 km-re keletre fekszik. A falu a 12. század elején határőrfaluként jött létre, melyet 1280-ban már a Máriássy familia ősi birtokaként említenek. A település feletti enyhe domboldalban, a plébániatemplom közelében magaslanak a Máriássy nemesi família várának falai.

Az erődítés hadászati szempontból igen előnytelen helyen fekszik, mivel egy könnyen támadható kisebb dombháton áll. A kutatások szerint a 13. századi részének a Ny-i oldalt kell tekinteni, ahol egy négyszögletes öregtorony és kisebb méretű palotát kerítettek körbe várfallal.

Ehhez építette hozzá Máriássy Pál nemes úr, a Lőcse városától való visszaszerzése után, a 14. század második felében a domb tetejére felkúszó felsővárat. Ennek bejáratát két kerek alaprajzú külsőtorony védelmezte, udvarán pedig egy nagyobb méretű reneszánsz stílusú, hatalmas nagyteremmel ellátott palotaszárnyat emeltek. Az így teljes nagyságában kiépült vár, ennek ellenére sem számított fontosabb katonai helynek, mindvégig megmaradt magánvárnak, meghódolva az éppen erre vonuló hadaknak.

Története:

1150 körül - A történelmi Magyarország É-i, jórészt lakatlan területeire Árpád-házi II. Géza király hívására érkeztek a németajkú telepesek. 1241-1242: Az országot romba döntő tatárjárás idején a támadó lovasseregek elpusztították a Szepességben található helységeket is. 1242 után a IV. Béla király által behívott német telepesek megkezdték az elpusztított településen az üszkös romok lebontását és új házak építését.

1279-ben a Szepes vármegyei Batiz ispán (a Máriássy nemesi família őse) a „Csetenye” nevű földjét a szász Mátéfalvi Gotthardnak adta át, azzal a feltétellel, hogy ott falut alapítson és az erdőt kiirtva, földet műveltessen. A megegyezésük szerint csak 16 év múlva kellett fizetnie a szász „hospesnek” a földéért. Batiz ispán a legeltetés és a halászat földesúri jogát is átengedte az új tulajdonosnak.

1284-ben Márkus fia Miklós, a szász telepesek közüli kevés számú bárói családok egyikének, a Máriássyaknak az őse, királyi engedély birtokában várat építtetett az általa alapított Márkusfalva helység területén. A kicsiny erősség, ami hadászatilag is előnytelen helyen állt, azon kevés várak egyike, amit a története során végig egyetlen család birtokolt. A 14-15. század folyamán, ezen belül bizonytalan időpontban, Márkusfalva várát külső tornyokkal erősítették meg.

1516 áprilisában meghalt Máriássy István, a hatalmas Szapolyai főnemesi család közeli uradalmát képező Szepesvár kapitánya. István úr minden vagyonát a fia, Ferenc örökölte meg.

1526 aug. 29 - A törökkel vívott vesztes mohácsi csatában elpusztult II. Lajos király és seregének jelentős része. Rövidesen a köznemesség a tokaji gyűlésén Szapolyai János erdélyi vajdát választotta meg magyar királynak, míg a főnemesség szűkebb csoportja Habsburg Ferdinánd osztrák főherceget kívánta a trónon látni. A két uralkodó hívei között megkezdődött az országot romlásba döntő belháború. János király igyekezve minél több támogatót találni magának, bőkezű adományokat tett híveinek. Így került a késmárki váruradalom és a debreceni birtok a lengyel főnemesi származású Laszky Jeromos kezére, aki többször is megfordult a magyar király követeként az isztambuli szultáni udvarban. A főnemes viselte még, ha rövid ideig is, a szepesi gróf és az erdélyi vajda hivatalát is. Mivel ugyanekkor Máriássy Ferenc báró is Szapolyai János király táborához tartozott, összeütközésbe került, a szász lakosságú és Habsburg Ferdinánd király-párti, Lőcse városával.

1527 közepén Habsburg Ferdinánd király zsoldos serege hadjáratot indított a János király uralta vidékek ellen. Ennek folyamán Nicolaus Salm generális csapatai szeptember 17.-én a tokaji csatában legyőzték János híveit, maga az uralkodó is kénytelen volt Erdélybe menekülni. 1528 tavaszán a Kassa városának visszafoglalására indult Szapolyai János király csapatai Abaújszinánál ismét vereséget szenvedtek Katzianer Habsburg-párti zsoldosvezér hadától. Maga János király, csekély kíséretével Lengyelországba menekült el. Katzianer generális kétheti ostrom után a Szapolyaiak családi fészkét, Szepesvárt foglalta el, míg vezértársa petrovinai Pekry Lajos a lovasaival bevette Likava és Liptóújvár erősségeit. Ugyanekkor szállhatták meg a János király hívének számító Laszky Jeromos várát is Késmárkon.

1528 novemberében a hadi sikereken felbátorodott fegyveres lőcsei polgárok egy hirtelen rohamban megtámadták és elfoglalták Márkusfalva várát, ahonnét a Máriássy família fejvesztetten kénytelen volt elmenekülni. A diadalittas szászok minden értéket összeszedtek, majd felgyújtották a kicsiny várat. Ezt követően Katzianer Habsburg-párti zsoldosvezér zálogba vette a gazdátlanná vált váruradalmat.

Az 1534-es esztendőben meghalt a János király-párti Máriássy Ferenc, aki után két fiú, Antal és Pál maradt. Mivel a leánytestvérüket, Annát Bornemissza Benedek főnemes vette feleségül, aki Habsburg Ferdinánd király befolyásos hívének számított, a Máriássy csallád elég erősnek érezte magát, hogy visszakövetelje az elkobzott birtokait. A hosszúra nyúlt pereskedés 1538 végén, a márkusfalvai váruradalom ismét a Máriássy família tulajdonába került vissza. Sőt Lőcse városának még kártalanítást is kellett fizetnie, mégpedig 1600 aranyat. Más forrás szerint a per végére csak 1569-ben került sor, a kártérítés pedig 2 ezer arany volt. Máriássy Pál birtokos nemes úr az erődítést helyreállítatta, sőt reneszánsz stílusú új palotarészt is készíttetett benne. Miután 1587-ben meghalt Máriássy Pál, utódul a családban Ferenc, Zsigmond, Pál és András nevű fiúk maradtak.

Az 1605-ben a Bocskai István erdélyi főnemes által kirobbantott felkelés idején a márkusfalvi Máriássy család Habsburg Rudolf császárt és királyt támogatta. 1607 után – A váruradalom Máriássy András fia Ferenc birtokában volt.

1643-ban Máriássy Ferenc földesúr a lakás szempontjából kényelmetlenné váló erősség közelében emeltette azt a reneszánsz stílusú várkastélyt, aminek, a régi vár mintájára, szintén négy saroktornya épült. Miután elhunyt Máriássy Ferenc báró, az utódai a várkastélyba költöztek át, a várral pedig nem sokat törődtek.

1703–1711 között a kicsiny erődítés nem játszott semmiféle hadi szerepet a kuruc szabadságharcban, míg a birtokosa Máriássy Ádám, ezredesi (brigadéros) rangban harcolt a Habsburg császár és király ellen. A szabadságharc bukása után, nem tudni, hogy milyen indokkal, de más magyar erődítésekkel ellentétben, nem került sor Márkusfalva középkori várának lerombolására.

Az 1773 június 19-én tomboló nyári vihar alkalmával, egy villámcsapás okozott tűzet az elhanyagolt épületben, aminek tetőzete teljesen leégett. A korabeli iratokból (1789) ismert, hogy a Máriássy família renováltatta a lovagi nagytermet, míg más részek továbbra is romosak maradtak. A 19. század közepén folytatódott még további helyiségek helyreállítása. A vár ezt követően gazdasági központként és az intéző lakhelyeként, majd később raktárként szolgált. A 20. század utolsó évtizedeiben Máriássy Ödön (császári és királyi kamarás) volt a birtokosa, majd a két világháburú közötti időszakban lakatlanúl állt. Az államosítást követően a Kelet-Szlovákia Múzeum, a község óvodája és pár kisebb lakás kapott helyet benne. A nyolcvanas évek elején az omladozó épület megmentésére egy helyi egyesület tett rövid kísérletet, majd közel húsz érvre ismét lakatlanná vált.

A középkori várat 1992-ben visszakapta a Máriássy család. A vár állapotában a változást az ezredfordulót követő időszak jelentette. Máriássy Péter tulajdonos, fáradságot nem kímélve megkezdte a vár helyreállítását, melynek munkálatai napjainban is zajlanak. A helyszínen látott táblák szerint, a munkálatokban a Teleki Alapítvány révén a Magyar Állam is részt vállal. Jelenleg a vár belső része munkaterület, ezért nyitvatartás jelleggel nem látogatható. Azonban a vár a külső falak mentén körbejárható.

Szatmári Tamás (aktualizálta Keserű László - 2024)

Források:

Burgen und Schlösser Slowakei, 1990.
Legeza László Szacsvay Péter: Felvidéki utakon I. 1994
Ludovit Janota: Slovenské hrády II. (1935)
Csorba Marosi Firon: Vártúrák kalauza III. 1983
Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások 1980
Dr. Ferenczy Sándor József közleménye
Csorba Csaba: Regényes váraink 2002
AB ART press: Hrady a známky na Slovensku 2002
Varjú Elemér: Magyar várak 1932
Myskovszky Viktor: A markusfalvi vár-templomról 1876

GPS: É 48° 54.948 (48.915802)
K 20° 37.223 (20.620380)

Információk: Márkusfalva (Markušovce) település Igló városától 6 km-re keletre, a Hernád partján fekszik. A település feletti enyhe domboldalban, a plébániatemplom közelében állnak a Máriássy nemesi família várának falai.

Az ezredforduló után a középkori várat visszakapta az ősrégi nemesi család, melynek egyik lelkes tagja, megkezdte a teljes helyreállítását. A munkálatok napjainban is zajlanak.

A helyszínen látott táblák szerint, a munkálatokban a Teleki Alapítvány révén a Magyar Állam is részt vállal. Jelenleg a vár belső része munkaterület, így nem látogatható. A vár a külső falak mentén körbejárható.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció