Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Tarnaszentmária, Várhegy

A Várhegy a környezetéből feltűnően kiemelkedő, önálló sziklahegy, tetejét és belsejét a kőbánya teljesen kibányászta, a várnak ma már semmi nyoma sincs. A hegy nyugati oldalán a felvezető út elmosódott nyoma még látszik. A hegy Tamaszentmáriától délre kb. 2 km-re emelkedik, az országút és a vasútvonal között, közel Verpeléthez. A kőbánya már nem működik.

Pesty Frigyes gyűjteményes munkájában leírják a Várhegyet. A falakat már benőtte a fű, nyugati oldalán a sziklák között egy nagy üreg látszott, amely az orom közepéig tartott. Valamikor tó volt benne, de kővel tele hajigálták. Ugyanezt Soós Elemér is feljegyezte. A hegyen Bartalos Gyula többször is járt. 1886-ban írta le röviden a Várhegyet, ahol akkor is folyt a kőbányászat és a várból már csak kevés falat látott. Említ emberi és állati csontokat, szenet, edényt, kőeszközöket. Egy kőcsákány a birtokába került. A középkorból kutat, valamint egy „durvaréz feszületet” is említ, amely véleménye szerint Szent István korára tehető. Arra következtetett, hogy a Várhegyet nem csak a középkorban, de az őskorban is lakták. 1892-ben Bartalos ismét felkereste a hegyet, ezúttal Kandra Kabos és Szendrei János társaságában, erről utóbbi számolt be röviden.Ekkor még látták a „szikladarabokból hányt kerítést” és egy kis faldarabot. Bartalos később is említi a Várhegyet, amelyet „kőhasábokból rakott bástyák körítették”. Szerepel Gerecze Péter munkájában is, mint „ősi és középkori vár”, Pásztor József  is ugyanezt írta róla.

Heves megye műemléki topográfiájában is hivatkoznak a régi leírásokra, de tévesen Dobivár név alatt. A vártúrák kalauza és Fehér Miklós Mátra kalauza tévesen Verpeléttel kapcsolatban említi, nyilván Verpeléthez való közelsége miatt.

1980–1983 között Dénes József járt a hegyen, már csak a vár teljesen lebányászott helyét tudta megállapítani. A hegy alapján kis területű várra következtetett. Legutóbb 2000-ben Nováki Gyula és Baráz Csaba foglalta össze a várra vonatkozó ismereteket. A várra történeti adatot nem ismerünk.

Tarnaszentmária hegyek által körülzárt, stratégiailag fontos völgyszűkülete már a honfoglalás előtt is lakott település volt. A középkorban Tarnaszentmária sorsa hasonlóan alakult a környékbeli településekéhez, melyek az Árpád-kortól kezdődően az Aba nemzetség birtokában voltak. A falut először 1325-ban Torna, 1417-ben Zenthmariya néven említik. A település történetére vonatkozó adatokat csak a XVI. század közepétől kezdve ismerünk. Ekkor a Szentmáriay család volt a falu birtokosa, egészen a XVII. század közepéig.