Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Pókafalva, Szűz Mária pálos kolostor

KOLOSTORTEMPLOM

1416-ban László szebeni prépost a pálosok részére kolostort kezd építtetni. (Gyéressy B.: Documenta Artis Paulinorum. II. 304.)

1418-ban a Páloskolostor a pápától búcsúengedélyt kap. (Urkundenbuch. IV. 78.)

1448-ban a kolostor üresen áll, mert a pálosok a török beütések miatt elhagyják. Az erről szóló oklevélből az is ismeretes, hogy Szűz Mária tiszteletére volt szentelve.

Vízaknai Miklós erdélyi alvajda engedélyt kér a pápától, hogy obszerváns ferenceseket telepíthessen a kolostorba. (Urkundenbuch. V. 251.; Batthyaneum. II. 141.) Úgy látszik, a telepítés nem valósul meg, mert 1496-ban Pókafalvi Kereki Boldizsár és testvére a telepítéshez az engedélyt újrakéri. Ekkor felpanaszolják, hogy a pálosok a kolostor javait, edényeit, papi öltönyeit, harangjait eladták, s a vajda sürgetésére se akarnak visszatérni. (Batthyaneum. II. 129.) Az ekkor készült leltár szerint a kolostor felszerelése 1500 aranyforintot ért. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 161/41.) Az engedélyt később meg is kapják VI. Sándor pápától és ide is költöznek a ferencesek. (György: A Ferencrendiek. 670.)

1533-ban ellenség dúlja fel a kolostort, a ferencesek meg elmenekülnek. 1533-tól újra itt vannak, de 1560-ban János Zsigmond a kolostort világi birtokosoknak adományozza (Kemény Istvánnak és Balázs Miklósnak). (György: i.m. 61.)

Középkori katolikus lakossága a reformáció során lutheránus lesz, majd a szászok megmaradnak lutheránusoknak, míg a magyarok tovább lépnek és reformátusok lesznek. Egy 1446-ból való oklevél Magyar utcát örökít meg, amelynek lakói reformátusok lettek. (Beke: i.m. 102., jegyz.)

Az egykori kolostornak nyoma sem maradt, de létezik a két templom: a plébániatemplom a lutheránusoké, a kolostortemplom meg a reformátusoké. Utóbbi ajtókerete a XVI. századból való, reneszánsz tagolással. Ekkor újíthatták a templomot. (Balogh J.: i.m. 281.)

A XVIII. században lutheránus és református anyaegyház, és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 183, 209.; Helységnévtár. 1913.)

forrás: Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek.

https://mek.oszk.hu/04600/04684/html/897.html#898