Törökkopány, Vár
A vár Törökkoppány község belterületének nagy részét magába foglalta.
A község Ny-i oldalán a Kossuth L. és Táncsics M. utca között, de az utóbbihoz közelebb, velük nagyjából párhuzamosan a kertekben ma is jól megállapítható az egykori várárok vonala. Erősen fel van már töltve, illetve széthúzva, mai szélessége 25-30 m körüli, eredeti szélességét csak ásatással lehetne megállapítani. Az árok az E-i oldalon, az említett két utca találkozásához közel К felé fordul és egy mai utca vonalában folytatódik a K-i, meredek partig. Ez a KNy irányú utca kissé bemélyed, bizonyára az egykori várárok helyén halad.
A várárok nyoma a Ny-i oldalon, az É-Ny-i saroktól számítva 230 m hosszan jól követhető, de innen D irányába bizonytalanná válik. Idős emberek emlékezete szerint az iskola és a templom irányába kanyarodott, de ezt a részt már annyira feltöltötték, hogy az árok nem látszik. A templomtól K-re, a Kossuth L. utca kanyarán túl azonban a terepalakulatok ismét várárkot sejtetnek és éppen ebben a vonalban egyenes folytatását jelenti az idős emberek emlékezete szerinti már feltöltött egykori várároknak, az iskolától Ny-ra.
A várárok így megjelölhető vonala a vár E-i, Ny-i és D-i kiterjedését jól meghatározza. A K-i oldalát a Pernesz-patak völgye felé eső meredek domboldal jelzi. Itt mesterséges erődítésnek nincs nyoma a felszínen. Ez az oldal is erősen leszántott, bolygatott, a vár egykori keleti széle csak körülbelül határozható meg. Az így leírt vár nagyjából trapéz alakú, D-i vége felé kiszélesedik. Teljes hossza kb. 330, szélessége az E-i végénél kb. 120, D-i végénél kb. 220 m. Teljes területe kb. 360x240 m, 7,2 ha. Belső területe kb. 330x220 m, 5,28 ha.
Eredetileg Koppány somogyi vezér (dux) erődített udvarháza, egyik legfontosabb somogyi birtokközpontja lehetett itt a 10. század második felében, illetőleg végén. Közvetlenül a várra csak a 16. századtól vannak adataink. 1536 táján már állhatott a vár magját adó Török Bálint-féle várkastély A török 1543-ban foglalta el először, de 1555-ig Dersffy Farkas és Zrínyi Miklós kezében is volt. A törökök 1555-ben kezdik a vár kiépítését, ekkortól lesz az Alsó-, a Felső-Várból, majd a Tabán nevű falurészből, illetőleg a Külső-Várból álló váregyüttes szandzsákszékhely A fonyódi palánkvárral állandó harcban állt 1555-1575 között. Ilyen „háború" folyt a Sió fontos átkelőhelyéért, Szabadhidvég palánkvárának megszerzéséért is. 1586-ban a koppányi Ali bég visszafoglalta Hidvég palánkját. 1587 februárjában a magyarok viszont elfoglalták és felgyújtották Koppányi, de a vár a 17. század végéig török kézen maradt. Jelentős délszláv (rác) katonaság, valamint civil lakosság élt itt. Hegyi Klára szerint 1570-től írtak össze a koppányi szandzsákban vlahokat. 15 80-81-ből maradt fenn a koppányi szandzsák vlah falvairól két lista. Legtöbb, azaz 38 vlah falu volt a koppányi náhijéban. Az összesítés szerint a koppányi szandzsákban 800 magyar és 500 vlah szolgált. Itt élt a vlahok vallási vezetője, a „püspöke" és a vojvodájuk, vagyis a vajdájuk. A falulakó vlahhokkal egy számottevő „sátorlakó" népesség is megjelent Somogyban. A koppányi szandzsák telepesei a vlahok és a martalócok a szokásos határvédő szolgálatát látták el a balkánihoz hasonló szervezetben. Zrínyi György kanizsai kapitány magukat a vlah (magyarul írt szövegben oláh) falvakat, dúlja égeti, adófizetésre kényszeríti. A 17. század elején megváltozott ez a helyzet, mert a dunántúli, így a somogyi török végvárakat „ellepték" a keresztény balkániak. 1613-ban Koppányban 38% lett a keresztény katonák aránya. Evlia Cselebi 1664-ben röviden leírta a várat. 1686-ban a török ezt a várat is harc nélkül feladta. Azóta a mai falu teljesen rátelepült.
Zrínyi Miklóssal kapcsolatban a várat „Copan" név alatt említik.
1812-ben a következőket írták a várról: „A Koppan folyó mellett fekszik és minden oldalról sáncárok veszi körül. Azt mondják, valaha a törökök híres és rendkívül nagy erődítménye és kiképző helye volt, amely megszenvedte a magyar katonaság csapatainak gyakori és ugyancsak heves támadásait... Még ma is láthatók a fürdő erős építésű boltozatai. A hegyekből folyt ide csövek segítségével mesterségesen levezetve a víz. A nyári záporesők török arany-, ezüst-, de legfőképpen rézpénzeket mosnak ki a földből ezen a helyen".
Pesty Frigyes 1864-ben írta, hogy „a várost régebben mocsár és az erdő miatt csak egy irányból lehetett megközelíteni. Ezt most is 'Vaskapunak hívják. A várost K-ről egy még ma is meglévő hatalmas sánc védte, amelybe a Koppány patak vize folyt. A nyelvészek szerint is a falu egyes területeinek a mai nevei arra utalnak, hogy (Felső-Vár, Alsó-Vár, Külső-Vár), hogy egykor az egész helység palánkkal volt körülvéve.
2003. július 23 - augusztus 26. között Magyar Kálmán a gázvezeték árkainak ásása során megfigyelte a vár K-i, illetőleg D-i kiterjedésének maradványait,cölöpsorát. A Koppányszántó felé vezető közút mellett, a Kossuth Lajos utca 72. számú ház előtt (a Pernesz-pataktól Ny-ra 20 m-re) 2-2,5 m
széles palánkfal több cölöpje került elő. Itt húzódott a Várdomb K-i széle meredek lejtővel egészen a mai műút feltöltött részéig. A palánkfalon kívül és belül egy mély mocsaras szakasz volt, eredeti törökkori rétegekkel. A mocsáron keresztül Ny felé, a középkori templom irányába pedig Ny-K irányban vezető deszka- és gerendahíd 16,3 m hosszú és 2,7 m széles szakasza jutott napvilágra. A D-i részen a vár kiterjedését a Koppányon átvezető hídtól E-ra 30 m-re (Petőfi utca sarka), valamint a Bajcsy-Zs. utca 4. számú ház előtt előkerült cölöp- és deszkamaradványok határozták meg.
Megfigyelhető volt, hogy a vár magja a mai önkormányzati épületek környékén lehetett. Magyar Kálmán és Sipos Imre (OJP) itt találtak ugyanis különböző helyeken kő- és téglamaradványokat.
2005. áprilisában a római katolikus templom kertjében és a vízelvezető ároknál folytatott tereprendezés során kerültek elő falnyomok, amelyek a templom kerítőfalához, esetleges erődítéséhez tartozhattak.
Magyar Kálmán - Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig, 2005
