„Török-vár"
Az egykori általános iskola mellett, az úgynevezett kiskastély környékén fekszenek a természetvédelmi terület részeként a „Török-vár" sáncai, árkai, amelyek a Duna-Dráva Nemzeti Park felügyelete alá tartoznak. Az omladékok közül az 1950-es évektől több alabárdot, handzsárt, buzogányt vittek el a kincskeresők. 1960-ban Kozák Károly, majd Magyar Kálmán járta be a vár maradványait. A bokros erdővel takart területen kevés téglafal nyomát látták. A várdomb D-i aljában újonnan épült lakóházak alapozásakor különböző leletek kerültek elő (patkó, vaspánt, kályhaszem, balták, kerámia töredékek, paticstörmelék, kemence darabjai és lócsontváz a 16-17. századból). Ugyanitt ledőlt fal maradványát is látták. A DK-i oldalon gázvezeték ásásakor átégett rétegeket vágtak át. A Ny-i oldalon 2 m mélyen egy bronz ágyúcső került elő. 1973-ban Jankovich Bésán Dénes végzett itt terepbejárást.
Leírása szerint a Várdombon helyenként téglafalak, beomlott boltozatok részei látszottak. A várat a tőle Ny-ra eső dombtól 6 m mély, 10 m széles árok választja el. Ezen a dombon, a templom és az iskolaépület környékén embercsontok, szerszámok, paticstörmelék, vaslándzsa került elő.
Babócsa község belterületének szélén emelkedik a vár dombja.
Ma a vár teljesen lepusztult, fal nem látszik. Kiterjedését a domb pereme mutatja. Nagyjából téglalap alakú, oldala erősen hullámzó vonalú. DNy-i sarka lenyúlik a domboldalban. Belső területe egyenletesen sima. Erdő fedi.
Engel Pál szerint: „Babócsa uradalma 1398 óta a Marczaly családé. Várát először 1439-ben említik, tehát a 15. század elején épülhetett." Csánki Dezső szerint is a Marczalyak építhették. Castrum Babolcm-ként szerepel 1450-, 1474-, 1490-ben és 1519-ig többször is.
A Marczaly család kihalása után a három ecsedi Báthory testvér 1490-es birtokosztozkodása révén Báthory György főlovászmester, somogyi főispán került Somogyba. Az övé lett - a főispáni cím mellett az összes, a babócsai uradalmi központhoz tartozó hatalmas somogyi uradalom. A Báthory uradalmakat különben nem osztották szét a testvérek között, noha a nyugat-magyarországiakat Babócsáról igazgatták. 1496-ban itt látta vendégül II. Ulászló királyt.
A Jagello-kori Báthoryaknak két rezidenciája volt: Bátor és Babócsa. Érdekes módon István nádor leváltása idejére feleségével, Mazóviai Zsófia hercegnővel féltestvéréhez, Györgyhöz költözött Babócsára. Kubinyi András szerint: „Babócsa nem csupán mellékrezidenciája volt a Báthoryaknak, hanem a nyugat-magyarországi birtokok központja is. Báthory György a vár mellett vadaskertet is létesített, ahová délről hozatott szarvasokat."
Ez a jelentős vár rezidenciának, azaz főúri lakóhelynek számított, amely jogi értelemben is „állandó lakóhely" volt. 1511. március 28-án Báthory András és István, november 25-én István, majd 1513. november 21-én Báthory György főlovászmester (1505-1526) tartózkodott itt. Báthory György 1517 júliusában és 1518 áprilisában is Babócsa várából ( 3 fx cmtro Вяеокш")
keltezi leveleit. Babócsa mezőváros is volt, amely a Dráva É-i partján Stájerországba vezető és a Dráván át E-ról D-re, "verőcére irányuló utak kereszteződésénél feküdt. Nem véletlen tehát, hogy a Marczaly család Verőcéről ide helyezte át birtokközpontját.
1526 után Babócsa Kanizsa, illetőleg Szigetvár fontos végvár vonalához tartozott. 1532-ben a szultáni had Babócsa alatt is „megpihent". 1550-ben és 1554-ben is szerepel. 1556 előtt a stájer rendek pénzén szolgált itt 20 lovas. 1555-ben mint castmm Báthory Andrásé, de ebben az évben rövid időre Tojgun budai basa elfoglalta. 1556-ban a babócsai sikeres csatában a Ferdinánd főherceg és Sforza Palavicini vezette osztrák, stájer és cseh csapatok segítségével Nádasdy Tamás és Zrínyi Miklós felmenti Szigetvárát. Ezt követően Babócsa várának ellátásából a magukat a Dél-Dunántúlon védelmező stájer rendek is komoly anyagi és katonai segítséggel veszik ki részüket.
Babócsa vára 1554-ben már biztosan palánkvár volt, mert ekkor említik Magyar György egyik házát a palánkon belül, a másikat pedig a palánkon kívül. 1558 júliusától 1566-ig Perneszy Farkas a babócsai királyi vár kapitánya. Leveleit s in arcé Babolchia" írja. 1559-ben Zrínyi 50 huszára szerepelt itt stájer zsoldon.
1563-ból ismerjük Babócsa, mint Báthory-vár leltárát. Ghymesi Forgách Ferenc váradi püspök és történetíró a 16. században írja: „Babócsa vára ezer lépés nyire fekszik a Drávától, terjedelmes mocsár közepén, amelyet a Kapós egyik mellékága (Binya) alkot. Kevés gázlón lehet hozzáférni, azok is keskenyek. A Marczaly család építette nagy fénnyel és kényelemmel. Az ellenséges lövegek ellen falait kettős fallal vették körül, amelyek közét földdel töltötték ki."
A török 1555-ben először ostrommal, majd 1566-ban ostrom nélkül elfoglalta a felgyújtott, őrség nélküli várat. Dávid Géza említi, hogy 1566-1570 között Babócsán a párkányban már dzsámi és fürdő is állt. 1577 tájáról származik „másik adatunk, ahol azokról a párkányokon belüli épületekről kapunk hírt, amelyekben a mírliva emberei szoktak megszállni." 1581-ben Husszein béget, Babócsa, Berzence, Segesd és Szőcsény urát, mint cseribasit említik. 1663-ból ismerjük a babócsai szandzsák beosztást. 1570-1590 között a babócsai „átkelési adó, vagy illeték" is szerepel. „Babócsát a törökök stratégiailag mindig fontosnak ítélték és ezért már az ötvenes években is szandzsák központtá tették arra a rövid időre, amíg a kezükben volt." Éppen ezért a magyarok állandóan támadták, így Zrínyi György 1574-ben, majd 1594-ben el is foglalta. A török pár hónapra visszaszerezte, de 1595 augusztus elején felrobbantva, felégetve hagyta ott a várat. Ezután 1600-ig magyar kézen volt. Pálffy Géza szerint is Babócsa stratégiailag fontos helyen feküdt és mérete is nagy volt. Főleg palánkkal erődítették. 1598. október elejétől egészen a vár elestéig 300 német gyalogos, 200 magyar darabant és 50 huszár volt a várban. A neves magyar nyelvű krónikairó, gersei Pethő Gergely kapitány (aki 1599 januárjától volt a vár kapitánya!) 1600. szeptember 4-én csúfos körülmények között adta fel a töröknek. Babócsa elhamarkodott feladása is hozzájárult Kanizsa elvesztéséhez.
Kerecsenyi Edit közli Haym Kristóf leírását az 1595-ben Zrínyi György által elfoglalt Babócsáról: „Babócsa téglából épült hely két oldalt nagy árokkal és a Rinya mocsarával, ám ezen a két oldalon a fal nagyon ledőlt. A várnak nincs kapuja, csak az nem megy be, aki nem akar. Egy „welsch" építőmester vállalná az újjáépítést, az elkészített modellt mellékelten küldi."
1595 és 1600 között Kerecsenyi György és Pethő kapitányságai idején Zrínyi György dunántúli kerületi főkapitány (1582 -1598) - Porta Caesar itáliai építész tervei alapján - részben újjáépítette, ekkor készültek a korszerűbb, olasz típusú bástyái. 1618-19-ben 359 főnyi török sereg állomásozott benne. Hegyi Klára szerint. Babócsa katonai erejével Szigetvárt mentesítette. 1664 januárjában azonban vára rövid lövöldözés után a török megadta magát és Zrínyi Miklós elfoglalta. Ez alkalommal készítette a vár ábrázolását Esterházy Pál, aki a következőket írta: „Babocha feltűnt előttünk, körülvettük arról az oldalról, amely az ostrom számára a legalkalmasabbnak látszott, ugyanis a konyhakertek felől és délről, a Rinya folyó mocsarai miatt megközelíthetetlen volt, de a várral szomszédos dombokról, amelyek északról magasodtak, nem látszott nehéznek megostromolni, ezen kívül régi formájú, fából készült fal övezte, úgy hogy ereje nem múlta felül a berzencei várét sem". Evlia Cselebi szerint Zrínyi a várat, amelyben öt hónapig „lakott", felgyújtotta, ágyúit és hadi felszerelését pedig elvitte és Jeni Kalában, azaz Zrínyi-Újvárban helyezte el. Csupán a magas dombon lévő, téglaépítkezésű belső vár maradt meg a maga állapotában. E vár területe tó és mocsár; mielőtt az ellenség felégette volna, igen erős vár volt. Csak egy dzsámija, egy fogadója, egy fürdője nem égett el, mivel azok téglából voltak.
1686-ban a török ostrom nélkül feladta. 1690-ben készült összeírásban még a castrum Babocha szerepelt. Ezt a régi várat már Fényes Elek is említette. Genthon István már csak alig kivehető nyomokról ír. Az egykori általános iskola mellett, az úgynevezett, kis kastély környékén fekszenek a természetvédelmi terület részeként a „Török-vár" sáncai, árkai. 1960-ban az általános iskola épületétől É-ra, a Várdomb Ny-i oldalában egy 1556-os, Ferdinánd feliratú nagyméretű bronz ágyúcsövet találtak, amely ma a Barcsi Múzeum kiállításán látható. A Kőolajipari Vállalat által végzett földmunkák nyomán a palánkban lévő ház kályhás-kemencéjének maradványai, valamint különböző vaseszközök, balták kerültek elő. Magyar Kálmán 1979-80-ban a vár Ny-i bejáratának közelében, a római katolikus templomtól ÉNy-ra végzett feltárásokat, amelynek során két török kori (16 -17. századi) téglalap alakú, összedőlt téglaépítmény leégett maradványát tárta fel. Vagyis a vár előterében a mai templom melletti palánkban egy török-kori gőzfürdővel rendelkező patics-és téglaépítmény állt.
A vár átmérője 104x86 m, területe 0,42 ha.
Magyar Kálmán - Nováki Gyula: SOMOGY MEGYE VÁRAI A KÖZÉPKORTÓL A KURUC KORIG, Kaposvár, 2005.
Kézai szerint a legrégibb jövevény nemzetségeink egyikének, a Tibold nemzetségnek ősi birtoka volt. Az 1231.évi osztálykor e birtokot a Tibold nembeli Bodor fiai Jakab, Kozma és Petke nyerték. Az 1332-37.évi pápai tizedjegyzék plébániáját, az 1348.évi oklevél pedig Szent Miklós tiszteletére szentelt Benedek-rendi apátság említi, melynek apátja János. Az 1340-ben kelt oklevél szerint Pál országbíró előtt Keményi Konrád, Baja és ,, Baboucha vocatas in Comizazu de Baranya"-t 100 márkáért Becsei Töttösnek adta el, 11369-ben már a Babocsai család birtoka volt.
Az 1395.évi oklevél szerint ez évben és elotte is Babocsa Prodauzi Myck bán fia, István fia Istváné volt, aki hutlenségbe esett, és elfogatása elől a megerősített Szentgyörgy várába, majd onnan külföldre menekült.
Birtokait, valamennyi várát 1398-ban Wyfalu-i Miklós fia László mester kapta adományul, kinek magtalan halálával a birtok a királyra szállt. Zsigmond király a birtokot Marczali István fia Miklós mester temesi ispánnak adományozta a török elleni védelemben szerzett érdemeiért, valamint testvére, István mester haláláért, aki Nikápoly várának ostromakor török fogságba esett, és ott meghalt.
A vár okleveleiben először 1450-ben tunik fel ,,Castrum Babolcza" alakban, mely örökösödési szerződés alapján 1474-ben a Báthori család birtokába került. 1555-ben Báthori András és testvéréé a vár, melynek örsége Selpi István s Budaics János vezetése alatt 250 emberből állott, kiktől ez évben foglalta el a török. A vár feladása miatt Báthori a két hadnagyot elfogatta és halálra ítélte, de sikerült börtönükből megszökniük. Egy év múlva, 1556 júliusában Zrínyi Miklós, Nádasdy Tamás és Stanich Horváth Márk vezetésével a magyarok visszafoglalták Babócsát, és Perneszy Farkast nevezték ki a vár kapitányává.
Szigetvár eleste után 1566-ban Szokoli Musztafa nagyvezér mintegy 20 000 fonyi sereggel ostromolta Babócsát, melyet segítség hiányában az őrség kénytelen volt feladni. Az 1568-69. évi török zsoldlajstrom szerint 558 fő volt az őrség létszáma. A törökök 1595-ben Zrínyi György, Hajmássy Kristóf és Herberstein Zsigmond hadainak közeledtére a várat elhagyták, és az kardcsapás nélkül jutott vissza a magyarok kezére. A vár kapitányává Zrínyi Horváth Miklóst nevezte ki, míg a magyar katonaság hadnagya Hajmássy, a németeké Urmüller lett. A török újabb támadásaitól Végh Gergely alkapitány 1576-ban még meg tudta védeni a várat, de 1600-ban az oszmán seregnek 3 napi ostrom után sikerült elfoglalnia, kiktől csak 64 év után, 1664-ben Zrínyi, a költő szabadította fel. A vár ezután hadi jelentőségét vesztve pusztulásnak indult, köveit a lakosság építkezéseihez széthordta.
Új birtokosai voltak 1701-ben a Szalay család, 1713-ban Ridnsmann grófno, 1776-ban Végh Péter, kinek örököseitől 1835-ben gróf Somsich Adolf vásárolta meg.
