Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Torna - templom

A Torna település nyugati szélén található templomot valamikor a 13. század közepén építették. A Szent Egyed tiszteletére szentelt román kori építményből, melynek eredeti formája nem ismert, csupán a déli templomfal egy része maradt fenn. A templomot legkorábban a 14. században átépítették, ekkor téglalap alakú hajót alakítottak ki, négyszög formájú szentéllyel és zömök nyugati toronnyal. Az északi oldalon sekrestye készült.

A 15. század elején a templomot bővítették, és sokszögzáródású apszist hoztak létre. A templom északi oldalán kápolna épült. A 16. század második felében a templom a protestánsok kezére került, akik száz évig használták. A 18. században átalakították az épületet. Egy 1842-ből származó adat szerint a templom ekkor már Szűz Mária mennybemenetele tiszteletére volt szentelve. Felújítását 1889-ben és 1930-ban végezték el. A 2000-es évek elején elkezdődő renoválás során 2004-ben feltárták, majd 2014-re restaurálták a szentély középkori freskóit.

A templomot ovális védőfal veszi körül. Kapuja és bejárati építménye a déli oldal közepén található. A falkoronát betonozással óvják az időjárás viszontagságaitól. A fal magassága a feltöltött belső oldalon 1,5 méter körüli, külső részén eléri a 2–2,5 métert. A visszabontott védőfal déli részén ma is látható egy lőrés. E védőfal keletkezéséről nem maradt fenn adat, csak feltételesen helyezhető a 16. századra.

A templom feltárása, a középkori freskók felfedezése és restaurálása:

Több jelentős középkori falkép-együttes került napvilágra a közelmúltban és ezek közt is kiemelt helyen szerepelnek Torna község középkori plébániatemplomában feltárt, a település 15. századi birtokosa, Özdögei Besenyő Pál által készíttetett freskók.

A 2004-ben felfedezett középkori falképek restaurálása, a műemléki kutatás 2007-től kezdődött, amelynek során több fontos lelet került elő, nagymértékben módosítva a területre vonatkozó ismereteinket. A szentély teljes felújítása a templom helyreállításának jelentős szakasza volt.

A Zsigmond-kor egyik legfontosabb, korábban teljesen ismeretlen középkori falképciklusának feltárása, restaurálása az erdélyi Almakerékkel, a Besztercebánya melletti Pónikkal, a Garaiak megbízásából készült Siklóssal együtt bizonyítja, hogy a 15. század első
évtizedeiben a Kárpát-medencében a falkép-festészet jelentős virágkorát élte.

Források:
Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei. Budapest, 2018. 1204–1205.