Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

GalgahévízMagyarországPest megyePest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye - Szentandráspart

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Légifotók
  • Térkép

RÖVID TÖRTÉNET:

A falutól délnyugatra elhelyezkedő Szentandráspart előszőr a Pesty Frigyes féle Helynévgyűjteményben szerepel Később Galgóczi K említi a hévizi kolostor maradványait. Reiszig Ede szerint a hajdani kolostor alapfalai még látszanak.

B.Nyári Jenő 1879-ben végzett ásatást ezen a területen, de az ásatás eredményeiről feljegyzés nem maradt.

A helyi előljáróságnak a Műemléki Bizottsághoz intézett jelentése valamivel részletesebb mint a Pesty féle, helyenként azonban szó szerint megegyezik a két jelentés. Eszerint : az épületek falai még a múlt század /1700-as évek/ végén álltak. Ezekből építtetett hg. Eszterházy Turán magtárat.

1930 körül magánásatást rendeztek a Szent András parton. Egy méter mélységen tört vonalú falrész került elő, amelynek sarkaiban csontvázat találtak. Faragott kövek is előbukkantak, de ezek eltüntek. Valószinűleg ennek a magánásatásnak a leletei kerültek be részben a Nemzeti Múzeumba.

1958-ban Patay Pál terepbejárás során középkori cserepeket gyűjtött.

Kalicz Nándor a hatvani kultúra tell-telepei közt említi a Szentandráspartot, de erődítésről nem szól.

A Szentandráspart Galgahévíztől kb 2 km-re, a Sósi patak jobb partján északnyugat- délekelet irányú dombvonulat északnyugati végén kinyúló foldnyelven található. A domb három oldalról meredek, délkelet felől keskeny nyak köti össze a dombvonulat többi részével. Tszf-magassága 169,1 méter, a völgy feletti magassága kb 32 méter.

A földvár középső területét hármas sánc védi. A belső sánc körben megfigyelhető, csak nyugaton szakad meg, esetleg itt lehetett az eredeti feljáró.Ezen a részen a domboldalban igen sok tégla és kőtörmelék, patics, cserép található. A belső sánc magassága kb 3 méter, a belső árok kb 10 méter széles. Délkelet felől, ahol a domb keskeny nyakkal csatlakozik a dombsor folytatásához, még két sánc figyelhető meg. A középső sánc kb 2 méter magas, az árok kb 6 méter széles. Ez a sánc nyugat és északkelet felé csatlakozik a domb meredek részéhez. A harmadik, legkülső sánc kb 1 méter magas, az árok kb 6 méter széles. Ezután enyhe- turkálásokkal tagolt - lejtő húzódik az erdő, a domb folytatása felé. A harmadik sánc a legrövidebb, ez nyugaton és délkeleten szintén beleolvad a meredekbe.

A kelet - északkeleti oldalon a belső sánc terasz alakú, szélessége 15-20 méter között váltakozik, de az észak- északnyugati oldalon ismét sáncban folytatódik, melynek magassága kb 2-3 méter, az árok szélessége 15-20 méter. A kelet-északkeleti oldalon a belső sánc, illetve terasz alatt két keskenyebb terasz indul, melyek néhány méter után - északnyugat felé haladva - beleolvadnak a meredekbe. Az észak északnyugati oldalon a belső sánc után még egy sánc látható: ennek magassága 2-3 méter, a két sánc közötti árok szélessége 8-10 méter. A második sánctól északnyugat felé viszonylag egyenes plató következik, amely a domb vége felé fokozatosan lejt a völgy felé. Ezen a területen igen sok őskori - a hatvani kultúrához található cserép található.

A belső sánc által védett területen az eredeti felszín csak igen kis felületen maradt meg : itt tégla-, kő- és habarcstörmelék, valamint XI-XIII. sz.-i cserepek találhatóak.

A földvár területén sok az újkori bolygatás, részben háborús ágyúállások, részben kincskeresők gödrei.

Jellege alapján a földvár a középkorban keletkezhetett, esetleg a korábbi - őskori - erődítés felhasználásával. Ez azonban a felszíni leletek, megfigyelések alapján nem dönthető el egyértelműen. Csak ásatás tisztázhatja az őskori és középkori települések egymáshoz való viszonyát, az erődítés korát. Mindenesetre jelenlegi állapotukban - jellegük alapján - a sáncok a középkorban épülhettek.

A fenntiek szerint a Szentandrásparton megtelepedett a hatvani kultúra népe, a középkorban pedig földvár és kolostor állhatott itt.

A területet az Árpád-korban az Ákos nembeliek birtokolták. A nemzetség Pest megyei birtoklására vonatlozólag az első adatunk 1284-ből származik.

A Galga-völgyben az Ákos nemzetség Micsk ága a megye legtekintélyesebb világi nagybirtokát alakította ki.

A Pest megyei Ákosmonostort az Ákos nemzetség építhette a XII. század végén, XII. század elején.

A Szentandrásparttól kb 5 km-re levő templomromnál 1978-ban leletmentő ásatást végeztek. A leletek alapján ez a templom valószínűleg nem azonos a monostorral, amely valószínűleg a Szentandrásparton levő földvár területén állhatott.

Mivel az Ákos nemzetség - Makkai L. feltételezése szerint - legkorábban a XII. század folyamán telepedett le a megye területén, a földvárat is csak a XII. század folyamán építhették. A monostort pedig az esetleg már elhagyott földvárban létesítették de az is elképzelhető, hogy a földvár és a monostor bizonyos ideig egyidőben létezett.

/Miklós Zsuzsa: A Gödöllői Dombvidék várai /

GPS: É 47° 36.535 (47.608917)
K 19° 32.076 (19.534599)

INFORMÁCIÓK: Galgahévízõl délnyugatra levõ Bika-tóhoz autóval járható út vezet.Ettõl az úttól keletre kb 200 m-re található a Szentandráspart. A domb tetején levõ kereszt az útról jól látható..

Várak.hu mobil applikáció