Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Újvidék , Pétervárad - Novi Sad , PetrovaradínSzerbiaVajdaságSzerém vármegye - Pétervárad, vár és erőd

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

„…Pétervárad (a római Cusum, később Petrovaradin) elhelyezését olyan gondosan választották ki, hogy itt a kezdetektől fogva erődítésnek kellett lennie. A Duna egyik kanyarában egy szikla mered fel, melyen ma is a későbbi erőd emelkedik. A helyiség gyakran változtatta a nevét, ahogy azt, egy 1237. IV. 24-ei levélben láthatjuk, amelyben IV. Béla király javakat adományozott a cisztercita apátságnak [6], sőt a péterváradi királyi palotát is: „Locus ubi monasterium est constructum, Ðui antea Ukurd sed modo Belafons appallatur….Peturwarad et regale palacium ibidem”. A Belafons elnevezés a későbbiekben is megmaradt: „Civitas Waradin Petri et abbacia B. V. M. Belafontis de monte Waradpetri” (1477.). Garai László macsói bán, 1439-ben megkapta Albert királytól a várat és az apátság patrónatusát is. Pétervárad és Kamonca (Srijemska Kamenica) települése ahhoz a kalocsai püspökséghez tartozott, melyhez az apátság is. A XV. század végén az erődítmény is ezen püspökséghez tartozott [7]. A törökök kezbe 1526-ban került és maradt is 1687-ig, ám a törököknek még egyszer, 1716-ban sikerült visszafoglalniuk, de Savoyai Jenő ugyanitt, teljesen tönkreverte Ali pasa nagyvezírt. 1754-től 1766-ig Mária Terézia erődöt építetett ide annak a helyére, amely már 1699-ben is itt álltés amit Weigel, a karlócai béke térképre is felrajzolt. Mindenesetre itt kellett állnia a középkori erősségnek is.

A XVI. századi (1567-ben) utazó, Pigafett, úgy említi meg Péterváradot, mint egy kisebb jelentőségű erősség, mely egy hegyen, körítő falakkal és tornyokkal van övezve, aminek a közepén egy hasonló módra épített kisebb erődítmény volt.

Karl Rym (1572.) is megemlítette Péterváradot, és azt, hogy: „a törökök, 40.000 embert vesztettek az ostromkor. A törökök abban az erődben laktak, ahol még mindig áll egy régi keresztény templom, melynek egy részét a törökök mecsetté alakítottak át, a másik részét hombárrá. A Törökországban járó követségek arról tájékoztattak, hogy ekkoriban az erősség tornyai és ágyúi Zsigmond császár címerével voltak ellátva. Gerlach útleíró és Ungnádi Dávid 1573-ban Péterváradon éjszakázott, de ők nem láttak semmi mást abban a toronyban, mely egy török mecsetre hasonlított, mint tömérdek lisztes korsót és három ágyút, melyből az egyiken Országh János szerémi püspök címere volt , a másikon pedig Ulászló felirata. Schweiger írta le Sinzendorf követet az útján kisérve, amelyben megemlítette Péterváradot is, hogy a várat egy magaslatra építették: a templom kórusán láttak egy M 70 –es feliratot, amit ők 1070-es évnek tartottak.

Mind ezt persze feltűnik Pétervárad azon régi rajzain (alaprajzán) is, melyeket egy kicsit sem lehet hitelesnek tekinteni, ám az az alaprajz, amit Karlsruhében találtak, ugyanarról tanúskodik, amit az útleírásokban leírtak. Erős fallal övezték a hegyet, és csak egyetlen bejáraton át, lehetett bemenni az erősség belsejébe, ahol egy belső vár volt megtalálható, egy gótikus templommal. A kaputornyon kívül, még két négyzetes torony védte a belső várat a Duna felöl és két félkör alakú torony erősítette az ellenkező oldalon…” [6] Cisztercitákat találhatunk 1205-ben Topuszkóban, a Száva egyik szigetén 1218-ban, Kutyevóban (Kutjevo) 1250-ben, Zágrábban, 1259-ben, Szamoborban 1277-ben.

[7] Csánki: Mo. tört. földr. II. 233, 236. oldal. Schams: Topogr. Beschreib v. Peterwardein. 1820.

Rudolf Šmit adatai szerint: Pétervárad – Petrovaradin – (castrum Varadinopetri, 1439). 1330-1340 között építik fel a ferencesek az ottani monostorukat, 1439-ben Gara nádor kapta meg, 1477-ben a kalocsai érsekségé [26]. Petrus de Warda érsek kibővítette (1490-1494); 1526-ban Alapi György hősiesen védelmezte a török ostroma ellen, de a törökök mégis csak elfoglalták (1526. VII. 28.) [26]. 1687-ben szabadult fel és 1690-ben lerontották a régi várat, és a helyén felépítették a mai felső erődöt. A középkori falakból nem maradt fenn semmi [27].

[26] Mon. Vat. Hung. series II. I. könyv.

[27]. Szabo, Gj.: 152. oldal Engel Pál adatai szerint: A magyar történelemben Péterváradként ismert erősség, az első időszakában, mint Bélakút, Belafons (13. szd.) tűnik fel, amikor is Béla herceg a cisztercitáknak adományozza a Péterváradot, akik itt egy apátságot építettek fel (1232-1494.). Miután az apátság a kalocsai érsekség alárendeltségéhez tartozott, a birtok tulajdonosaként, az apát mellett a kalocsai érsek is megjelenik. A későbbiekben az apátság épületét, várrá alakítják át, ami a ciszterciták távozását vonja maga után, jóllehet a birtok továbbra is a kalocsai érsekség tulajdonában marad. Az apátsághoz tartozó település, civitas-ként (egyházi) jelenik meg 1408. és 1521. között, de a török hódoltság alatt is városi ranggal bírt. Mint ilyen, háne adóbesorolással a varadini nahije székhelye volt.

Bővebbet: Gere László: Várak a Szerémségben

A vár/erőd, mai állapota:

Az apátságból kialakított 15. századi várról csak 17. század végi alaprajzokkal rendelkezünk, miután a ma is látható 18-19. századi erőd teljesen elfedi a korábbi erődítéseket. A citadellában jelenleg is folyó felújítási munkálatokat ásatásokkal kapcsolták össze, amelyek eredményeként számos, eddig igazából értelmezhetetlen alapfalmaradványokat ástak ki. Ezekből, a maradványokból, egyszer talán a középkori vár alaprajza is rekonstruálható lesz.

A ma látható erődben, még az I. világháború idején is folytattak erődítési munkálatokat, így az erőd komplett ismertetése, már meghaladják eme honlap terjedelmét, ezért csak a főbb részeit ismertetnénk, de azt is csak nagy vonalakban. Az erőd magját egy 18. szd. eleji citadella (Felső vár) alkotja, melyben olyan jellemző építmények találhatók, mint: az északi bástya az óra toronnyal, az un. Hosszú kaszárnya, a tüzérlaktanya, mely ma, múzeum, a Lipót lőportár, stb. A Felső vártól északra, annak aljában terül el a nagyméretű Alsó, vagy Vízi város, melynek északkelti része, jelenleg is laktanyaként működik. Az Alsó város keleti, un. Belgrádi kapuján vezet át a főút, míg a nyugati kapu már nincs meg. A kapukat biztosító védőművel, azonban ma is szinte teljes terjedelmükben fennállnak és be is járhatók. Az erőd harmadik, s talán a leglátványosabb része az un. Szarvmű, melyben az egykori, un.

„Hornwerk” kaszárnya található, mely jelenleg a Művészeti Akadémiának ad helyet, de itt található a Szt. Erzsébet nevű lőportár épülete is, számos, eddig beazonosítatlan épületmaradvánnyal. A Szarvmű leglátványosabb eleme a „szarv” két csúcsát jelentő bástya és azok elővédművei. Az elővédművek több kilométernyi kazamatával épültek, melyek bejárása azonban kísérő nélkül nem ajánlott, noha ezt nem korlátozza semmi. Az erőd fontos részét képezték még a folyóparti erődítések is.

Összességében: aki a középkori várat keresi, annak csalódnia kell, mert egy-két falmaradványon kívül mást nem talál belőle! Aki viszont az erődépítészetre fogékony, annak mindenképpen ajánlott, de készüljön fel arra, hogy a teljes bejárásához inkább kettő, mint egy nap szükséges.

Az erődöt 2007. március 17-én bejárta: Karczag Ákos, Szabó Tibor és Szatanek József.

/Szatanek József/

PÉTERVÁRAD

A vár nevének utótagja („várad”) „udvarhely, kis vár” jelentésű, az előtag azzal kapcsolatos, hogy birtokosa Töre (Toraj) fia Péter bán volt. A várad név egy, a 11-12. században e vidéken állt várra utal.

IV. Béla még ifjabb királyként alapította a Duna partján, Szerém vármegyében azt a ciszterci monostort, amely a „Bélakút” szimbolikus nevet kapta. Az épületek nagyrészt 1237-re felépültek, mint az alapítólevélből kiderül.

Háromhajós bazilikája és jelentős birtokai, jövedelmei arra mutatnak, hogy a kor egyik leggazdagabb magyarországi monostorának számított.

1242-ben épülete a tatárok pusztításának esett áldozatul. A várhegy alatti völgyben lévő romokat nem építették újjá, hanem a hegyen, jól védhető helyen építettek maguknak új, erődített monostort 1246-ban.

Uralma megszilárdulásáig, 1308-ig I. Károly király jelentős ideig tartózkodott ebben a biztonságos monostorvárban.

A 14. század közepétől kezdték Bélakút apátságát Pétervárad néven említeni, azaz elnevezésében is utalva erődített jellegére.

Albert király 1439-ben Garai Lászlónak adományozta a várnak nevezett Péterváradot, a monostor patronátus jogával együtt. Az oklevélből kiderül, hogy „épületei roskatagok és sokféle tatarozást igényelnek”. 1440-41-ben Garai Miklós foglalta el. Az ő embere, Buzlai Bertalan kormányzó majd apát kezén találjuk. V. László 1455-ben megerősítette Albert adományát.

Az 1460-as évektől a mindenkori kalocsai érsek lett a vármonostor és az alatta fekvő város ura (1462-től Várdai István kalocsai érsek a monostor kommendátora). A monostor birtokainak jövedelmét elsősorban az erődítések korszerűsítésére fordították az ezt követő időszakban.

A kalocsai érsekség érdeme a péterváradi ciszterci monostor erős várrá, a déli második védővonal kulcs-erődítményévé alakítása. A hegytető alakját követve a meredek szélén, nagyjából ovális területet öveztek a védőfalak. A plató közepét uralta a templom és a monostor hozzá kapcsolódó tömbje. Ezeket külön fal övezte, mintegy belső várat képezve. A bejárat a déli oldalon nyílt, egy négyszögletes torony védelmezte. A belső vár minden bizonnyal ebben a formájában már a 13. században megépült. Az építészettörténeti kérdésben azonban az egyértelmű választ csak régészeti ásatásoktól várhatunk.

Nándorfehérvár török kézre kerülése (1521) után Pétervárad szerepe fölértékelődött. Imreffy Mihály számadása szerint a monostorban 1522-ben már csupán négy szerzetes élt, tehát egyházi jellege úgyszólván jelképessé vált. A várőrséget mindössze 18 huszár, 16-18 őr, két mordályos és két tüzér alkotta.

1523. márciusában Báli bég megtámadta a várat, ám aztán visszavonult és a Szalánkemén melletti mezőn táborozott le. A nádor olyan hírektől tájékoztatta II. Lajos királyt, hogy a törökök erősítésre várnak s Pétervárad vagy Szörény ellen akarnak indulni.

1523. májusának végén az új kalocsai érsek, a kolostort otthagyó egykori kitűnő és népszerű lovastiszt, Tomori Pál a török veszélyre való tekintettel Péterváradra indult. Az országgyűlés azt szerette volna, ha 1000 gyalogossal, 1400 lovassal és 2000 naszádossal erősítik az őrséget, ám ennek csak alig a felét tudták felfogadni, mivel nem volt többre elegendő pénz. Szükség is volt erre, mert Pétervárad szinte őrség nélkül állott! Ahhoz egyébként, hogy Péterváradról a hírek Budára érjenek, legalább három-négy napra volt szükség.

1526. június közepén érkeztek hírek Budára a kémeik révén jól értesült péterváradiaktól, hogy Szulejmán szultán már csak húsznapi járóföldre van Nándorfehér-vártól, előcsapatai pedig Bali bég vezetésével tíz nap múlva átkelhetnek a Száván. S aligha lehetett kétséges, mi lesz a támadás első célpontja… Tomori Pál kalocsai érsek vagy ezer lovasával és félezernyi gyalogosával kétségbeesetten próbálta szervezni az ellenállást, de fegyverbe szólító felhívásai süket fülekre találtak. Mást nem tehetett, mint kicsiny seregével együtt elvonult, magára hagyva a vár megerősített, tüzérséggel, lőszerrel, élelemmel ellátott őrségét. Burgio pápai követ ekkoriban azt latolgatta, hogy talán feladják Péterváradot, hiszen sem a megtartására, sem a felmentésére nincs remény… 1526. július 2-án kezdte meg az átkelést a Száván Szulejmán szultán hadserege és a várat július 27-én foglalták el.

A vár eleste döbbenetet és rémületet keltett II. Lajos királyban és környezetében, s elhatározta, hogy Tolnára vonul csekély hadával, bízva abban, hogy talán ezzel meggyorsul a táborba való gyülekezés. Az út Mohács mezejére vezetett, s a vesztes csata azt jelentette, hogy Pétervárad is azon erősségek sorába lépett, amelyeket tartósan és szilárdan birtokba vett az oszmán hatalom. Szulejmán szultán ugyanis haladéktalanul kijavíttatta falait és őrséget helyezett bele.

1688. július 14-én Péterváradot sikerült visszafoglalni. 1692-ben a várhegyen megkezdték egy Vauban-rendszerű erőd építését, aminek áldozatul estek a középkori falak és épületek. Magyarországnak Komárom mellett a legnagyobb erődítésrendszere épült itt ki a 18. század első felében.

1848-ban mint a szlavóniai főhadparancsnokság székhelyének és olyan délvidéki erődítménynek, amelynek raktáraiban hatalmas lőszer- és hadianyagkészlet volt felhalmozva, különösen nagy jelentősége volt (tekintettel a horvátok és szerbek Bécsben szított magyarellenes megmozdulásaira).

A péterváradi őrség mindvégig kitartott a szabadságharc ügye mellett, csupán szeptember 7-én, tehát hetekkel a világosi fegyverletétel után nyitották meg a kapukat az osztrákok előtt, miután tájékozódott küldöttségük a helyzetről, s megkapták Görgey megadást javasló levelét. A megadási feltételekről hosszas vita folyt. Hollán Ernő kedvező feltételek kicsikarása mellett kardoskodott, azzal érvelve, hogy a jól felszerelt várnak jók a tárgyalási esélyei. Végül szóbeli ígéretet kaptak a teljes körű kegyelemre, s hogy a komáromihoz hasonló feltételekre számíthatnak (ott még javában folyt az alkudozás). Szeptember 7-én 8 ezer fő tette le a fegyvert. 392 löveget és 4749 lőfegyvert adtak át az osztrákoknak.

Komárom feladása után az osztrákok teljesítették ígéretüket, mindenki szabadon távozhatott, Kiss Pál várparancsnok is, bár őt, mint tábornokot eredetileg a Magyarországon teljhatalommal felruházott Haynau táborszernagy a legsúlyosabban akarta megbüntetni.1986 óta ásatások folynak a péterváradi várban. Ezek a kutatások még sok, eddig megválaszolatlan kérdésre feleletet adhatnak.

HagyományKatona József Bánk bán c. drámája és Erkel Ferencnek a drámával azonos operája tette közismertté Petur bán nevét, aki valóban élő történeti személyiség volt. Töre (Toraj) fia Péter. Neve 1194-ben szerepelt először oklevélben, egymást követően volt pozsonyi, bihari, soproni, bácsi és csanádi ispán is, továbbá Gertrúd királyné udvarbírája, – ami nem akármilyen karriert jelentett! Ő volt a királyné gyilkosa, akit II. András király karóba húzatott, s elkobozta birtokait. Egyik birtoka az volt, amely máig megőrizte a nevét: Pétervárad. A várról történelmi regényt írt B. Foky István Pétervárad címmel (Újvidék, 1976.).

Forrás:

Gjuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb.

Franz Schams.: Topographische Beschreibung von Peterwardein und seine Umgebung. Pesth, 1820.

Pétervárad. Fillér-Tár. II. 1835. 15. képpel

Pétervárad és Újvidék erődítményeinek képe. Magyarország s a Nagyvilágvilág. 1865. 56-7.

Érdújhelyi Menyhért: Pétervárad hadászati jelentősége. A Bács-Bodrogh vármegyei Történelmi Társulat Évkönyve 8. 

1892. 14-32.

Takács Miklós: A bélakúti-péterváradi ciszterci monostor. KÖVEK. Újvidék, 1989. 

Érdújhelyi Menyhért: Pétervárad hadászati jelentősége. A Bács-Bodrogh vármegyei Történelmi Társulat Évkönyve 8. 

1892. 14-32.

Takács Miklós: A bélakúti-péterváradi ciszterci monostor. KÖVEK. Újvidék, 1989. 


GPS: É 45° 15.101 (45.251675)
K 19° 51.889 (19.864819)

Az erőd középső és déli része szabadon bejárható, azonban az északi erőd jelentős hányada ma is katonai terület, így nem látogatható. A föld alatti folyosókat és kazamatákat helyismerettel rendelkező kísérő nélkül ne látogassuk.

Várak.hu mobil applikáció