Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Dévény vára

Dévény (Devín) település Pozsony városától 8 km-re nyugatra a Duna és a Morva folyók találkozásánál fekszik. A dévényi vár a 212 méter magas várhegy, mintegy 80 méter magas mészkőszirtjén áll. A vár a történelmi Magyarország nyugati kapuja volt.

A település és környezete, beleértve a várhegyet a kőkorszak óta lakott volt. Az ásatások kelta, római, barbár, illetve népvándorláskori leleteket hoztak felszínre. A dévényi Várhegyen már az időszámításunk szerinti 1. és 4. század között a római katonaság által készített határvédő erődítmény emelkedett. Ezt a morvák támadása pusztította el, akik szintén felismerve a hely stratégiai fontosságát, gerendákból alkották meg a favárukat. A vár elnevezése és a település neve is e kifejezésből származik.

Első írásban fennmaradt említése 864-ben történt meg a Fuldai évkönyvben „Dowina” néven. Dévény jelentős ószláv erődítménnyé vált Rasztiszláv morva fejedelem idejében, akinek a székhelye is volt. A dévényi gerendavár hatalmi, vallási és kormányzati központnak is jelentős volt.

A magyar honfoglalás után, 900-ban a pogány magyar törzsek támadása megsemmisítette a Morva birodalmat. Dévény és Pozsony favárait is elpusztította a lovas íjász seregek rohama. Fontos időpont volt még a térség életében a 907-es esztendő, amikor a támadásra indult Gyermek Lajos keleti frank király serege megsemmisítő vereséget szenvedett Pozsony körzetében a magyar lovascsapatoktól.

Az 1000. év után I. István király létrehozta az erős központosított királyságot. Ennek fő tartópilléreit a vármegyék képezték. A környező terület a Pozsony központú királyi várhoz tartozott Dévény településsel egyetemben. A későbbi Vár alacsonyabb dombján feltárt 11-12. századi temető sírjai azt bizonyítják, hogy ebben az időszakban nem épült újjá a morvák favára.

Az 1241-42-es tatárjárás pusztításai elmúltával az országban hatalmas méretű várépítkezések kezdődtek. IV. Béla király ösztönzésére a főbb tisztségeket ellátó nagyurak, gazdagabb nemzetségek és várjobbágyok a védelemre alkalmas helyeken sorra emeltették a váraikat. A példát maga az uralkodó mutatta, aki, mint azt a római pápához írt levelében is közölte, a Duna folyó vonalát erődítette meg. A rommá vált Pest helyett a túloldali Várhegyre költöztette fel a betelepedett vendégpolgárokat, míg felesége Mária királyné Visegrádnál építtetett várat.

A Ny-i határszélen, a hadászati fontosságú Pozsony ispánsági várát is kővárrá építette át a király. A királyi várépítkezések keretében 1242 után de még 1271 előtt a Morva és Duna folyók találkozásánál égnek meredő hatalmas sziklaszirtre, a morva favár elpusztult helyére, királyi parancsra erős kőfalakkal és öregtoronnyal megépítették Dévény várát. Legkorábbi formájában egy hatalmas tornyot körbevevő várfalból állt mindössze.

1271 áprilisában történt meg Dévény erősségének első, fennmaradt írásos említése, amikor is II. Ottokár cseh király seregével betört a Magyar királyság területére. Katonái elfoglalták Dévény, Pozsony és Stomfa várait, majd É-ra fordulva Szentgyörgy- Fehérkő, Bazin és Vöröskő erősségeit valamint Nagyszombat települését. A csehek egy része átkelt a Vág folyón és Geregye nembeli Miklós és István vezetésével bevették Nyitrát, majd egészen a Garamig nyomultak előre.

Az elkövetkező esztendőkben is sűrűn szerepelt Dévény határvára a hódításra törő csehekkel vívott harcokban. 1301 és 1323 között ez a váruradalom is, az egész Pozsony vármegyével együtt osztrák igazgatás alatt volt, Habsburg Ágnes özvegy királyné kolostori eltartása címén.

1323 után már a pozsonyi királyi ispán felügyelete alatt állt. 1386 és 1389 között a cseh őrgrófok zálogát képezte. Rövidesen az örökké pénzszűkében álló Zsigmond király az osztrák Lessel Hering bárónak adta zálogba 8 ezer forintért a dévényi várbirtokot, akitől 1414-ben Garai Miklós nádorispán a saját költségén kiváltotta az osztrák nagyúrtól. Miután az uralkodó sógorának számító nagyúr örökbirtokul is megszerezte az erősséget, jelentős építkezések kezdődtek el, aminek során megépült a középsővár és benne a Garai palota.

1444 előtt III. Frigyes német király serege más határ menti magyar várakkal együtt megszállta Dévényt is. Az osztrákok uralták az 1450-es békekötésig, amikor is visszakapta a jogos birtokosa. Miután 1481-ben fiúörökös hátrahagyása nélkül meghalt Garai Jób báró, a hatalmas váruradalmai, köztük Dévény is a királyi Kamara kezelésébe került át.

Hunyadi Mátyás király azonban rövidesen a Kis Kárpátok leghatalmasabb földesúri családjának a Bazini és Szentgyörgyi famíliának adományozta oda. Az ő birtoklásukhoz köthető a hatalmas területű alsóvár kiépíttetése. Bár készültek kisebb méretű ágyúrondellák is, de a későbbiekben nem alakították át korszerű, az ágyúkkal vívott harcnak megfelelő formában.

Története során mindvégig megmaradt magánvárnak a hadászati fontosságú Pozsony városának közvetlen közelében. A 16. század elején az ország egyik leggazdagabb főúri családja, a Báthoryak szerezték meg a váruradalmat. Mivel 1527-ben „sánta” Báthory István nádor Ferdinánd osztrák főherceg, magyar trónkövetelő kisszámú támogatói közé tartozott, a Szapolyai János király elleni hadjáratra felvonuló idegen zsoldosok akadálytalanul vonulhattak el a dévényi határvár alatt.

1529-ben a Bécs városa ellen felvonuló hatalmas török szultáni seregek nem vették ostrom alá. Ugyanígy nem vívták meg 1605 májusában a Bocskai István erdélyi főnemes szolgálatában lépő hajdúk sem, akik Habsburg Rudolf császár és király zsarnoksága ellen indultak hadjáratba. Rövidesen kihalván a Báthoryak ecsedi ága, a katonailag fontos határvár a Habsburg uralkodó kezébe került. 1609-ben már a Keglevich grófok zálogbirtoka 400 ezer aranyért.

1619 októberében, miután Bethlen Gábor erdélyi fejedelem katonái éjszakai rohamban elfoglalták Pozsonyt, Dévény kicsiny helyőrsége puskalövés nélkül kaput nyitott az ellenséges csapatoknak. A hadjáratokban többször is gazdát cserélt Dévény határvára, az ágyúkkal vívott hadviselésben már nem számított jelentős katonai támaszpontnak.

1621 után rövid ideig a Palocsay família zálogát képezte, majd 1635-től kezdve egész fennállása idejére a dúsgazdag Pálffy grófi, majd hercegi családhoz kötődik a története. 1701-ben mivel Dévény földesura a feltétlen császárhű Pálffy család volt, az erősség elkerülte a magyar várakra kimondott felrobbantási parancsot.

1703 és 1711 között a Rákóczi szabadságharc idején Pozsony és környéke szilárdan a Habsburg hatalom birtokában maradt. Bár időnként megjelentek a kuruc portyázók Dévény környékén, de tüzérség hiányában nem tudtak az erős várfalakkal mit kezdeni. A Pálffyak helyőrsége sugárágyúkkal felszerelve vigyázta a posztját. 1711 után Dévény vára, bár jól felszereltnek és őrséggel ellátottnak számított, de elvesztette katonai fontosságát. Csak mint birtokközpont szolgált a Pálffy famíliának. Maga a főnemesi család a sokkal lakályosabb Vöröskő várában és számtalan kastélyának egyikében lakott inkább.

Az 1809-es esztendőben a Habsburg császár és király ellen hadjáratot viselő francia katonaság megszállta a környéket és három várat, Győrt, Borostyánkőt és Dévényt, puskaporral felrobbantotta. Többé nem építették újjá, az elkövetkező évszázadokban egyre jobban pusztultak a falai, amelyeknek köveit a falusi lakosság is hordta az építkezéseihez.

1896-ban az ezredéves Magyarország tiszteletére emelt hét emlékmű egyikét, egy magas oszlopot, a dévényi felsővár elpusztított tornyának helyére készítették el. Az emlékművet valamikor 1920 után, a Csehszlovák állam megalakulása után bontották le.

Az 1980-as években, sok éves feltáró és restauráló munka után a dévényi erősség újra megnyitotta a kapuit a látogatók előtt. Fantasztikus panorámájával és impozáns látványával kedvelt kirándulóhely. A vár hétfői nap kivételével egész évben látogatható.

A vár leírása:

A várba az alsóvár két, patkó alakú toronnyal védett kapuján keresztűl érkezünk. Ezen áthaladva a hatalmas területet kerítő várudvarra jutunk. Az alsóvár kőfalait kis méretű tornyok és bástyák védték, amelyek nagy valószínűséggel a 16. század elején készülhetettek. Az alsóvár udvarán gazdasági és raktár épületek, valamint istállók állhattak, nyomuk még sok helyen felelhető.

Tovább haladván a magasabb szintek felé egy kőhídhoz érünk, amely a középső vár udvarára vezet. Itt a legjobb állapotban fennmaradt részek láthatóak, a restaurált Garai palota 15. századi és a Báthoryak 16. századi épületei. A falakat a Duna fölé magasodó dombra építették. Letekintve, a Duna folyama felett kicsiny őrtorony, a helybeliek elnevezése szerint „a kisasszony torony” vigyázta a hajózást.

A középső várat mély szárazárok választja el a legrégibb résztől, a 13. századi felsővártól. Meredek lépcsőkön keresztül érkezünk meg a 212 méteres magasságban trónoló, egykori sokszögű lakótorony helyére. Letekintve, 80 méteres mélységben láthatjuk a szélesen hömpölygő Dunát és a Morva torkolatát. A 13. században csak a lakótorony és a meredély széléig húzódó kőfalak alkották Dévény királyi határvárát. Kristó Gyula történész szerint kőfalat csak a DK-i oldalon húztak fel, előtte pedig átvágták a hegy gerincét.

Összeállította Szatmári Tamás

Források:

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996} 300. 301. old.

Burgen und Schlösser Slowakei {1990} német nyelvű 51. 52. old.

CsorbaMarosiFiron: Vártúrák kalauza III. {1983} 136. 137. old.

Kovács – Veresegyházi: Magyarország történeti…kislexikona {1996} 201. 61. 62. old.

Révai Nagy Lexikona 5. 493. old.

Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994} 167. 168. old.

Fügedi Erik: Vár és társadalom a XIIIXIV. századi Magyaror.on {1977} 123. old.

Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmondkorban {1977} 106. old.

Engel Pál: Az ország újra egyesítése I. Károly idejében {Századok 1988} 132. old.

Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások {1980} 61. old.

Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra II. {1996} 18. 22. old.

Csorba Csaba: Regélő váraink {1997} 62. 64. old.

Legeza László – Szacsvay Péter: Felvidéki utakon 3. 35. 36. képek

Ludovit Janota: Slovenské hrady I. {1935, reprint 1996} szlovák nyelvű 163. 181. old.

Szabóky Zsolt: A Kárpát medence várai {1996} 95. 99. old.

Takács Tibor: Felvidéki várak {1999} 7. 11. old.